A Jakutszkban az időjárás meglehetősen zord, a januári, februári átlaghőmérséklet (!) -42-43 Celsius fok, de mértek itt már mínusz 67 fokot is, sőt augusztusban plusz 38 fok is előfordult, azaz akár több mint 100 fokos hőingadozás sem elképzelhetetlen egy éven belül. A hely, ahol nem az UV, hanem a hideg miatt nem tanácsos még beöltözve sem 10-15 percnél többet a szabadban tölteni, mert nagyon gyorsan fagyási sérüléseket szenvedhetünk. Lefagyhat a szempillánk, vagy kis sarkítással letörhet a fülünk, a szabadban pisilni pedig inkább meg se próbáljunk. Ha valaki pedig meztelenül menne ki angyalkázni mínusz 50 alatt a hóba, körülbelül 1 percen belül érné a fagyhalál. Eltemeti valakit viszont 5 napos munka, ásóval és szakaszos tűzrakással, mivel az örök fagy birodalmában a föld 100-300 méter mélységig teljesen át van fagyva, emiatt a házak többségét is cölöpökre építik, hogy az épületekben lévő fűtés, vagy a rövid nyári meleg miatt felengedő föld miatt, nehogy megsüllyedjen a szerkezet.
Hol is vagyunk pontosan? Oroszország, azon belül nyilván Szibéria, ott pedig Jakutföldön, amelynek a fővárosa, Jakutszk. Moszkvától 8500 km keletre, az északi sarkkörtől mindössze 450 km-re délre.
A magyar szemmel elviselhetetlennek tűnő, extrém időjárási körülmények ellenére, valóban az isten háta mögötti helyen, egy több mint 300 ezres város tudott kifejlődni, amelynek lakossága nemhogy csökken, hanem éppen évről-évre nő.
Hogyan utazzunk Jakutszkba?
Két reptere is van, ahova gyakran indulnak járatok Moszkvából, Szentpétervárról, Irkutszkból és más nagyvárosokból. Télen sokszor olyan masszív köd települ a vidékre, hogy a legmerészebb, sokat próbált orosz pilóták sem kísérlik meg a leszállást, így a járatok akár több napot is késhetnek. Ha az időjárás miatt késés van, akkor pedig készüljünk a legrosszabbra és felejtsük el az Eu-s normákat, jogainkat. Nem kapunk sem kaját, sem szállást, a légitársaságok legkevésbé sem segítőkészek, így készüljön extra zsebpénzzel, ha esetleg pár éjszakára meg kellene szállnunk valahol.
Autóval még keményebb a helyzet. Egyetlen út vezet Jakutszkba,ami egész évben “járható”, az M-56-os Lena. Ez, a csak részben aszfaltozott “autópálya” 2006-ban megnyerte a világ legrosszabb állapotban lévő autóútja címet! 🙂 Az utat évek óta fejlesztik, picit javul az állapota, de az Uluu – Kachikatsy szakasz jelenleg is nagyon durva. És akkor még nem beszéltük az utolsó szakaszról, ahol nyáron csak komppal lehet átkelni a megáradt Lena folyón, télen viszont simán át lehet autózni a folyó befagyott jegén! A köztes időszakban, az őszi jégzajlás és a tavaszi olvadás idején a város gépjárművel nem elérhető.
A másik Magadan-ba vezető út, ha lehet még keményebb. A 2025 km hosszú föld és murva út elég sok patakon és folyón vezet át, persze híd nélkül. Télen nagyjából esélytelen. Ha leállítjuk a motort, akkor 90% valószínűségű a fagyhalál (mert újraindulni nem fog).
Ha valakiben ott a kalandvágy, mehet még busszal is, ugyanezen az úton, sok emberrel összezárva 18-20 óra, ha nem robban le, vagy ragad bele a sárba.
Télen, hóban sem sokkal jobb a helyzet, de legalább komp helyett át lehet autózni a Lena jegén:
Ojmjakon
Jakutszktól majdnem ezer km-re északkeletre található az alig ezer lelket számláló Ojmjakon, ahol még Jakutszknál is hidegebb tud lenne. 1920-ban állítólag mínusz 71 fokot mértek a településen. A gyerekek télen csak akkor mehetnek iskolába, ha -55 foknál melegebb van, de akkor is csak sapkában.
