Japánban nem egyszerű autót bérelni, vezetni. Ha tehetjük, inkább utazzunk vonattal, élvezzünk a 285 km/h-val hasító szuperexpresszek (bullet train) nyújtotta sebességet és kényelmet. Persze vannak olyan helyek, ahova csak közúton lehet eljutni és busszal esetleg körülményes. Pár tipp, hogyha a nehézségek ellenére sem akarunk lemondani Japánban az autóbérlésről.
Nemzetközi jogosítvány Japánba
Fontos tudni, hogy Japánban sem vezetni, sem autót bérelni nem lehet magyar jogosítvánnyal, de idehaza kiállított nemzetközi jogosítvánnyal sem! Nem azért mert bal oldalon vezetnek, hanem csak. Kicsit pontosabban: Japán csak az 1949-es Genfi Közúti Közlekedési Egyezmény szerint kiállított nemzetközi jogosítványokat ismeri el, Magyarországon azonban az 1968. évi Bécsi Közúti Közlekedési Egyezmény szerinti nemzetközi jogsikat állítanak ki. Szerencsére erről utazásunk előtt jó időben tájékozódtunk és intéztünk magunknak (egy kiskaput kihasználva, de teljesen legálisan!) egy megfelelő országban kiállított nemzetközi jogsit.
Navigáció
Egy kellemetlen meglepetésbe azért így is belefutunk: a bérleti díjba belealkudott navigáció sajnos egyáltalán nem beszélt angolul, annyira, hogy a menürendszer is kizárólag japánul érhető el, így számunkra teljesen használhatatlan. Szerencsére még az első nap bepattintottunk egy helyi SIM-kártyát a telónkba, így Google maps segítségével azért elboldogulunk miközben az adatforgalom miatt sem kellet aggódnunk.
Japánban az utak egyébként korrektül és nem csak japán írásjelekkel vannak kitáblázva, így a feliratok, útjelző táblák alapján sem lehetetlen tájékozódni, de vagy egy angol navi vagy egy okostelefon + helyi SIM erősen ajánlott.
Megbízható autókölcsönző
Összes kétszer béreltünk autót és mindkét alkalommal a Nippon rent-a-car-t választottuk, így a többiekről nem igazán tudok nyilatkozni, de azért mindig érdemes egy árösszehasonlító keresést futtattatni. A Nipponnak van az egyik legnagyobb hálózata, mindkét autó új, szép, tiszta és jól karbantartott volt, a kiszolgálás kedves, korrekt, nem próbáltak minket lehúzni semmi extra kitalációval, ahogy az Olaszországban például elég jellemző.
Kiotóban egy Toyota Aqua-t béreltünk, ami Európában a Priusnak felel meg, azaz egy hibrid. Nikkóban pedig egy vérbeli japán autót egy Honda N-Box-ot. Szigor, fegyelem:
Forgalom, dugó
Mindenki tömegközlekedik, vagy dolgozik napközben, így hiába a rengeteg ember, a durva népsűrűség ellenére utazásunk során egyszer sem kerültünk igazi dugóba, főleg nem autópályán. Egyedül a Kiotó-Oszaka-Kobe háromszögben sűrűsödött kicsit a forgalom, de ez érthető, hiszen a szinte összenőtt három városban 6-7 millió ember él, de szó sincs vasárnap este Balaton-Budapest irányban szokásos állódugóról.
Sebességkorlátok Japánban
Városban: 40, autópályán: 100, mindenhol máshol: 60-80 km/h. Japánban rend van és fegyelem, az autópályák be vannak kamerázva, de a sebességhatárokat nagyjából hazai lazasággal kezelik, mindenesetre autópályás 120-125-nél még nem villantott le egyik kamera sem.
Autópálya, ETC card
Autópályamatrica helyett az elektronikus ETC kártyát használják, de ennek ellenére voltak fizetőkapuk. A legtöbb autópálya fizetős, amit a bérlés díja nem tartalmaz.
Amikor fizetőkapu közeledett a japán navigátor hölgy teljesen bekattant és teljes hangerőn legalább 3-4-szer elhadarta, hogy a “Konichiwa ETC card!”
