Azori-szigetek 3-4. nap

Furnas tó és környéke

Furnas és környéke alatt folyamatosan izzik a talaj, a tó északi partján fapallókon közlekedhetünk a fortyogó mini gejzírek felett, amelyek arról is híresek, hogy a helyiek ebben főzik a tradicionális levest, a Cozido-t. Reggel 6-kor érkeznek Furnas éttermeiből az első pickupok és fémkampók segítségével a föld alá eresztik a húsokkal, zöldségekkel megrakott jókora lábasokat, majd mint egy sírt behantolják, majd fejfa gyanánt kis táblán kitűzik az étterem nevét, hogy délben majd nehogy másét vigyék el. A kiadós leves 6 órán keresztül rotyog a föld alatt 80-90 fokon, majd 12 körül ismét érkeznek az éttermekből. Kihantolják, kiemelik és a rongyokba bugyolált fazekakat viszik vissza feltálalni a kisváros éttermeiben.

A tó déli partján található a különös hangulatú, elhagyatott Miasszonyunk templom. Itt még a belépős botanikus kertet és a helyi kutatóállomás kiállítását érdemes megnézni.

Nordeste

Dél körül a sziget északkeleti csücske felé vesszük az irányt. Útközben a megunhatatlan zöld, belazult tehenek, háttérben az óceán. Körülbelül 40 km-rel és ugyanennyi perccel később megérkezünk Nordeste kisvárosba, ami pont azt jelenti, ahol van: Északkelet. Az „O Forno” (A kemence) nevű kis büfében tolunk egy olyan tonhalas szendvicset, amit nem néztünk volna ki a helyből. Ebéd után továbbgurulunk a keleti oldal fő látványosságához az autóval gyakorlatilag megközelíthetetlen helyen figyelő világítótoronyhoz (Farol da Ponte do Arnel). És komolyan, az autót parkoljuk le fent a főút valamelyik beugrójában és gyalog vágjunk neki az útnak, mert egy átlagos bérautóval nagy valószínűséggel lent ragadunk, mivel az Arnel világítótorony, az új-zélandi Baldwin utcával holtversenyben álló, a világ második legmeredekebb közútján keresztül közelíthető csak meg. A figyelmeztető tábla szerint 35%-os jeltőről beszélünk, azaz 10 méterenként 3,5 méterrel kerülünk közelebb a tengerszinthez. Ha bírja a térdünk, egészen az óceánpartig leereszkedhetünk, ahonnét majd azért vissza is kell mászni… Az Arnel világítótorony az Azori-szigetek legelső világítótornya, 1876 óta pásztázza a horizontot.

Indulás vissza Furnasba, de a bejáratott útvonal helyett a szikla oldalba vájt szerpentineken tekerve, a valamivel lassabb déli körön. Félúton a „Miradouro ponta do sossego” pihenőnél érdemes megállni egy rövid levegőzésre.

Furnasba visszatérve ellenőriztük a fejjel lefelé házat és a design hotel mellett a központban a fortyogó vulkanikus hőforrásokat, a caldeirákat.

Kedvenc házam Furnasban:

Terra Nostra Garden Hotel 4****

Furnasban, ha tehetjük, akkor legalább egy éjszakára a Terra Nostra Garden Hotelben szálljunk meg. Az amúgy 4 csillagos szálloda inkább 5-öt érdemelne, igaz a kissé karót nyelt, túlontúl modoros személyzet tagjai a 6 csillagot próbálják eljátszani, de nem áll jól nekik. Egy ilyen amúgy nagyon ember- és természet közeli szigeten felesleges ez a távolságtartó kiszolgálás. Ezen felül egy rossz szavunk sem lehet a hotelre, a botanikus kert, a tó-méretű termál medence, az art-deco beltér mind kerek egészet alkot, ahogy van tökéletes.
A hotel elődjét eredetileg Thomas Hickling amerikai konzul építtette 1775 (!)-ben saját magának, nyári laknak. A szállodát egy 12,5 hektáros, kisebb dzsungel méretű, de folyamatosan karbantartott botanikus kert öleli körbe, amely több, mint 300 növényritkaságnak ad otthont.

A parkban található termálmedence, méreténél és alakjánál fogva elsőre inkább tónak tűnhet. A medence 35-40 fokos vize magas vastartalma miatt sárga, mintha sáros lenne, de nem kell aggódni, legfeljebb a fürdőgatyánk miatt, amit csakúgy mint a bőrünket erősen meg tudja színezni az oldott vas, de egy alaposabb zuhanyzással, mosással eltávolítható. Ha nem a hotel vendégei vagyunk belépő ellenében, akkor is látogathatjuk az esti órák kivételével.

Legalább olyan pazar élmény sötétedés után ezen a valószínűtlen helyen a vízben lebegni, mint korán, reggeli előtt kisétálni a botanikus kertbe, amikor gőzölgő tó által gerjesztett reggeli ködöt, párát elkezdik áttörni nap első sugarai.

4. nap

Reggel irány a reptér, de útközben beiktatunk egy megállót a tengerparti kisvárosnál Vila Franca-nál. A Miasszonyunk templom (Ermida de Nossa Senhora da Paz) egy az Azori-szigeteken már szokásosnak mondható ugyancsak meredek és keskeny úton közelíthető meg. Miután autóval néha egyesbe visszaváltva felértünk jöhet a lábnap, 110 lépcsőn juthatunk fel a kápolnához, ahonnét pazar kilátás nyílik a parttól kb. 1 km-re lévő szigetre (Islet of Vila Franca do Campo), aminek közepén egy majdnem kerek tengerszem található.

A reptér parkolójába érkezve az autókölcsönzős cég, a Micauto képviselője megint sehol, telefont nem veszi fel, így az autót a slusszkulccsal a kesztyűtartóban otthagyjuk nyitva a parkolóban. A biztonság kedvéért körbefotózzuk, mielőtt esetleg valami utólagost sérülést megpróbálnának ránktolni.

Lisszabonon keresztül érkeztünk, Portó felé repülünk vissza, ahol 2 napra azért megállunk még körülnézni.