Ha legalább 3 napot töltünk Brugge-ben és éppen egy napsütéses reggelre ébredünk, akkor érdemes az egyik napot, fél napot a tengerparti városok végiglátogatására szánni.
ZeeBrugge
Brugge városát és az Északi-tenger partján fekvő ZeeBrugget az 1905-ben átadott 15 km hosszú Baldvin csatorna köti össze. Mehetünk bringával, autóval, busszal vagy akár hajóval is. Bármelyik közlekedési eszközt is választjuk haladjunk a Baldvin-csatorna partján (na jó hajóval haladhatunk a vízen is). Biciklivel (elkülönített kerékpárúton) nagyon kényelmes tempóban 1 óra alatt kiérhetünk a tengerpartra, még akkor is, ha az útbaeső szélmalmok mellett megállunk egy-egy fotóra. A csatornát egyébként úgy tervezték, hogy nagyméretű, akár 160 méter hosszú, 25 méter széles, 7 méter merülésű tengerjáró hajók is felúszhassak Brugge-ig.
Ha a csatorna menti idilli biciklizés után szeretnénk valami nyomasztó élményt is begyűjteni, akkor váltsunk jegyet a ZeeBrugge ipari kikötőjében dokkoló 90 méter hosszú, második világháborús szovjet tengeralattjáróban kialakított múzeumba.
Blankenberge, Belgium Pier
Zeebrugge után irány a következő tengerparti település az alig 3-4 km-re fekvő 20.000 lakosú Blankenberge. Talán a legszebb tengerparti szakasz, itt érdemes legalább 1-1,5 órára megállni, sétálni. 100-200 méter széles homokos tengerpart, hosszú fűfélékkel benőtt dűnék és a Belgium Pier, az 1933-ban épült 350 méter a tengerbenyúló „stég” a tenger feletti végében többszintes étteremmel, kávézóval, teraszokkal, napos időben pazar kilátással a tengerre és a városra is egy pohár Leffe vagy csésze kávé társaságában.
Északi-tenger, október vége, Mindenszentek előtt pár nappal, napon mégis 15-17 fok, a víz is lehetett legalább 14. De ez a helyi szörfös arcokat egyáltalán nem zavarta, igaz neoprén ruhában, de mezítláb, vizes hajjal csapattak a hullámokon.
A tengerpart és plázs késő ősszel is tele emberekkel, de ez semmi ahhoz képest, ahogy a nyári hónapokban heringként lepik el a partot a napfényre vágyók, akárcsak egy túlzsúfolt olasz tengerparton.
Oostende
Blankenberge és Oostende között félúton található az alig 12.000 lakosú De Haan romantikus tengerparti kisvárosa (egyik híres polgára Albert Einstein, aki a náci Németországból lépett le ide egy hosszabb pihenőre), illetve útközben érdemes egy-egy a településeken kívüli, az útról nyíló lejárókon is lenézni a vadregényes tengerpartra.
A 70.000-es Oostende a tengerparti szakasz legnagyobb városa, itt is a tengerparti promenád legfőbb látványosság. A széles sétány ÉK-i vége benyúlik a tengerbe, míg DNY-i irányba elsétálhatunk egészen a 10 km-re fekvő Niewpoort-ig. De sétálás helyett válasszuk inkább társaság létszámával megegyező 1-2-3-4 vagy akár 6-9 személyes tekerhető bringó-hintó hibrideket, amelyekkel remekül elszáguldozhatunk a tengerparton, sőt a városba az autók közé is lehajthatunk, bár a gyönyörű tengerpart mellett ennek túl sok értelme nincs.
További látnivalók Oostendében: a kaszinó, a Napóleon erőd, a Hippodróm lóversenypálya, illetve a kikötőben kiállított 1932-es Mercator kereskedőhajóból kialakított múzeum.
Oostduinkerke rákhalászat
A belga tengerpart talán legtradicionálisabb és leglátványosabb attrakciója a lóhátról történő garnéla halászat. A szezon április elejétől szeptember végéig tart, így erről sajnos lecsúsztunk, de egy kis kedvcsináló azoknak, akik nem télen látogatnak Belgiumba:
Oostduinkerke az egyetlen település, ahol még néhány helyi halász család őrzi a több mint 500 éves hagyományt és masszív brabant lovaikat felnyergelve sárga esőkabátban és gumicsizmában reggel apálykor kilovagolnak a tengerpartra, kivetik hálójukat, és hatalmas lovakkal hasmagasságig a tengerbe gázolva lefölözik az aznapi garnélakínálatot. A zsákmányt a lovak oldalára erősített kosárban hozzák ki a partra, ahol frissen megsütik. Természetesen az odalátogató turisták sem maradnak ki a különleges gasztro élményből. A lovas rákhalászat 2013 decemberében felkerült az UNESCO szellemi kulturális világörökségi listájára is.
A Brabant az egyetlen őshonos belga lófajta. Hatalmas, izmos, fekete csizmában, vagyis hosszú, sűrű, fekete bokaszőrökkel, csaknem térdmagasságig a lábak végein. Nehéz igáslóként hasznosítják. Rendkívül erős testfelépítésű, a hatalmas (marmagassága 180 cm), izmos testen viszonylag kis fej ül, bikaerős nyakon.
A srimphalászatról sajnos lecsúsztunk, de a Wijnendale kastély felé útközben a flamand vidéken egy tanya mellett elhaladva végre megpillantottunk legalább egy brabant lovat, ha nem is halászat, de legalább legelgetés közben. A kerítésen kívül sajnos semmi más nem került a képre, ami a méretet, arányokat érzékeltetni tudná, de jókora jószágról volt szó:
Wijnendale kastély
Úgy terveztük, hogy nem a tengerparton, hanem egy másik útvonalon megyünk vissza estére Brugge-be és még sötétedés előtt gyorsan megnézzük Wijnendale kastélyt. Még a Garmin nüviCam LMT navigációval sem volt egyszerű odatalálni egy útlezárás, útépítés miatt és a kastélypark bejárata sem egyértelmű, főleg, mert ez is zárva van a téli szezonban, így csak kerítésen kívülről pillanthattuk a vörös levelű futónövénnyel bevont kastélyt, amely egy kis mesterséges tóra épült és csak a hídon keresztül közelíthető meg:
Madártávlatból valahogy így nézne ki:
Saját fotók (kivéve, ahol a forrás jelölve van) és egy Canon Powershot G3X kamerával készültek.
Belga körút folyt. köv…
Hozzászólások (2)
Pingback: Brugge látnivalók, utazás, fotók | vizzitor.hu
Pingback: Útibeszámolók – országok, ahol már jártunk | vizzitor.hu