Ha valaki melegebb éghajlaton szeretné tölteni az Újév első napjait nem biztos, hogy Berlin elsőre jó választásnak tűnhet, sőt rendkívül ígéretes, de szintén kérdéses, hogy a közeljövőben a hatékony teherszállítás forradalmasítását a léghajók reneszánsza jelentené.
Carl von Gablenz német vállalkozó óriás héliummal töltött repülő bálnákat vizionált, melyek túlméretes ipari alkatrészeket (pl. olajfúró torony alkatrész, szélturbinák stb.) szállítanak a Föld egyik pontjáról a másikra, gazdaságosan, környezetkímélő módon, melyek semmilyen más szállítóeszközre nem férnének fel. Tíz évvel ezelőtt kezdeti beruházásként megvásárolt egy elhagyatott ex-szovjet katonai repteret Berlintől 65 km-re délre. Az ötletben mások is hittek, így a befektetők által felhizlalt CargoLifter AG 110 millió dollárból (23 milliárd Ft) megépítette a világ legnagyobb repülőgép, akarom mondani léghajó hangárját. A rettenet garázs 354 méter hosszúra, 206 m szélesre és 105 méter magasra sikerült. Itt parkolt a 60 tonna teherbírású szállító léghajó, mely később egy viharban megsemmisült. A veszteségeknek, illetve a piaci helyzetnek köszönhetően 2002-re a cég fizetésképtelenné vált.
A léghajók személy- illetve teherszállításban történő ismételt bevetésének ötlete nem csak hóbortos professzorok és merész vállalkozók fejében fogand meg, hanem olyan komolynak mondható az iparágban fontos szerepet betöltő cégek és szervezetek is dolgoznak az ügyön, mint a Boeing vagy az amerikai hadseregnek szállító Lockheed Martin, akik szintén már a prototípus fázisban vannak. Illetve vannak elszálltabb, futurisztikusabb elképzelések is francia dizájnerek és mérnökök asztalain.
Na de vissza a főcsapáshoz: Carl von Gablenz biznisze bedőlt, a giga hangárt elárverezték, melyre a Tanjong nevű maláj cég csapott le és potom 17 millió euróért (4,7 mrd Ft) megszerezték. És ha már így történt gondolták, elhoznak Berlinbe egy kis maláj esőerdőt és a hazai állandó 26 fokot, magas páratartalmat. Az építésziroda, majd a kivitelezők remek feladatot kaptak: a mega garázst alakítsák át egy 66 000 négyzetméteres trópusi oázissá. Így született meg a Tropical Islands Resort, a világ legnagyobb beltéri esőerdejével, aquaparkjával, 200 méteres fehérhomokos strandjával.
A legnagyobb kihívást egyébként az állandó trópusi klíma fenntartása jelentette, illetve, hogy a dzsungel növényzete és a látogatók megfelelő mennyiségű természetesen fényt kapjanak. Első lépésként összehegesztették a hangát két egyenként 600 tonnás acél tolóajtaját, majd a fémkazettákat fényáteresztő betétekre cserélték több mint 2000 négyzetméternyi felületen. Így az évente erre járó közel 1 millió látogató szolárium nélkül, természetes napfényben barnulhat a vízparton.
További számok, paraméterek, attrakciók: 27 méter magas csúszdatorony, ahonnét 70km/h sebességre gyorsulva zúzhatunk lefelé, 600 féle, összesen 50 000 fa, több száz napozóágy, hatalmas medencék, vízfelületek, vízesések, szimulált ég és horizont, canopy pálya 20 méter magasan a fák lombkoronája között, természetesen masszív, fullos wellness részleg, éttermek és az eredeti funkciónak tisztelegve egy hőlégballonnal felemelkedhetünk a 105 méter magas kupola belsejének tetejére, hogy felülről nézegethessük a maláj trópusi paradicsomot.
