Kiotó és környéke látnivalók 3 nap alatt

Kiotó korábban a császári Japán fővárosa volt, ma a Kiotó prefektúra székhelye. 1869-ben a császári restauráció során megszűnt a sógunátus, a Japán császár átvehette a hatalmat, így Meidzsi császár a fővárost Edóba költöztette, amit átnevezett Tokióra. Lakossága Budapestét sem éri el, alig másfél millió fő. 1994-ben az UNESCO Kiotó, Udzsi és Ócu városát a Világörökség részévé nyilvánította.

Oszakából induló vonatunkkal befutunk a Kiotó közlekedési csomópontjába, a központi állomásra. Ez Japán második legnagyobb vasútállomása és az ország egyik legnagyobb épülete. Innét metróval irány a szállásunk: Guesthouse Koiyamacho. A szállás központi elhelyezkedése lenne kicsi, csendes, autó forgalomtól szinte teljesen mentes kis mellékutcában egy kívülről tradicionális, belülről modern kis vendégház, takaros apartmanokkal, még a megfizethető árkategóriában. Jó választás volt. A következő 3 éjszakát itt töltjük.

Oszakával ellentétben Kiotó rendkívül gazdag múlttal, kultúrával és rengeteg látnivalóval marasztalja a látogatókat. Kiotóban például több mint 2000 templom és szentély található. Ha első japán utunkat tervezzük Kiotóra mindenképpen hagyjunk bőven időt, minimum 3 teljes napot, akár Tokió kárára is.

Nishiki piac – Kiotó konyhája

Útikönyvek által ritkábban említett, Kiotó alulértékelt látványossága, számomra viszont biztos helye van a top5-ben, pedig megjártam már jónéhány ázsiai piacot, a Maeklong-ot is, de simán felveszi vele a versenyt, igaz vonat nem gördül át a közepén.

A 400 éves piac az edo korabeli Gion negyeddel szemben a Kamo folyó túlparjtán terül el és körülbelül egy 1×1 km-es blokkot ölel fel. Tökéletes eső program, hiszen a Nishiki piac összes utcája fedett. A piacon leginkább tengeri herkentyűs standokat és hozzájuk kapcsolódó street food kioszkokat vagy éttermeket fogunk találni. Tökéletes ebédelős hely, több mint 130 kisebb nagyobb kajálda kínálata közül válogathatunk és ha elég bevállalósak vagyunk olyan extrémitásokat is kipróbálhatunk, mint a polip-nyalóka (mondjuk ezt csak én neveztem el így, polip-lollipop), tengeri sünt, 90 napig szobahőmérsékleten sár állagú szakés szószban rohasztott (na jó érlelt) óriásuborka (Nara Zuke), különböző sashimi alapanyagokat és persze más elsőre ránézésre is finomnak tűnő dolgokat, mint a gyoza, a pazar matcha alapanyagú zöld édességek vagy a végeláthatatlan sushi kínálat.

A piac fő utcája a Nishikikoji Dori, érdemes itt kezdeni. A halpiac és éttermek közé néha azért beékelődik egy-egy indokolatlan lábtyű (ötujjas zoki) bolt, de a tradíciókhoz visszakanyarodva nagyon penge késboltokat is találunk, de azért gondoljuk meg kétszer mielőtt egy kézzel kovácsolt szamuráj-kardot szeretnénk hazahozni carry-on-ban.

A piac másik nagy keresztutcája, már inkább egy plázához hasonlít, kevésbé szűk és zsúfolt, a kirakatokban pedig halfej helyett már inkább a helyi és nemzetközi divatmárkák portékái sorakoznak.

Fushimi Inari – Torii kapuk

Inari isten főtemplom a domb tövében helyezkedik el, a “domb” tetejére pedig egy 4 km hosszú, több helyen pihenőkkel, templomokkal megszakított, többször elágazó gyalogút visz fel, melyet 32.000 (!) db piros torii kapu szegélyez, gyakorlatilag alagutat formázva, ahol kellően szorosan telepítették őket.

Szintén Kiotó top5 látványosságainak egyike, így szakadó esőben is hatalmas tömeggel kellett megküzdeni, a torii-alagútban gyakorlatilag gyalogos álló-dugó keletkezett, így több helyen a sáron keresztül kellett rövidítenem, cserébe volt egy-egy szakasz, ahol sikerült olyan fotót lőni, mintha teljesen üres lenne a helyszín.

Megközelítés: Kiotó főpályaudvarról kb. 15 percenként mennek vonatok Nara irányába (JR Nara Line), nekünk pedig a második Inari megállónál kell leszállnunk (kb. 5 perc).

Kiotó császári palota

A teljes palotanegyed a maga 12-13 épületével és parkjaival egy 1300 x 700 méter méretű masszív kőfallal bevédett területen helyezkedik el bejárattal minden égtáj felé. Két bejárat között, viszont akár egy metrómegállónyi távolság is lehet. A várakozásaim hasonlóan nagyok voltak, de a szakadó eső és az éppen folyamatban lévő felújítási munkák miatt nem sikerült maradéktalanul kiélvezni, így a körülmények miatt feledhető kategória, de jó időben és egy palotatúrával párosítva valószínűleg más lett volna a helyzet.

Honke Owariya étterem

A császári palotától, visszafelé a város felé gyalogolva egy bő kilométert, Foursquare ajánlással egy kisebb mellékutcában, egy igazán pazar, több mint 550 (!!!) éve üzemelő autentikus japán éttermet találtunk, ahova bemenekültünk az egyre erősödő eső, fokozatosan felépülő tájfun elől. Bár nem tudom mennyire okos ötlet egy fából készült fogadóba fedezéket keresni egy 250 km/h-val közelítő forgószél elől….

A Honke Owariya egy elsősorban soba ételekre (hajdinalisztből készült tészta) specializálódott étterem (nálunk talán az Udon, a búzalisztből készült verzió az ismertebb), de természetesen az étlapon ugyanúgy megtalálható pár előétel és desszertek is,mint például a hírhedt mochi. Az étterem egyébként hatalmas merítés volt a majdnem véletlenből, hiszen utólag rákeresve kiderült, hogy Japán legrégebben alapított étterme és a világon is negyedik legrégibb. Egy több mint 550 (!!!) éve, 1465-ben alapított, generációról-generációra öröklődő családi vendéglátóhelyről van szó, ahol a japán uralkodó is többször megfordult és ami annyira népszerű a helyiek körében, hogy nagyon nehéz asztalt foglalni, mi pedig csak úgy a tudatlanok szerencséjével besétáltunk az utcáról és leültünk (talán köszönhető ez a délután 3-4 órának, ami már se nem ebéd, se nem vacsoraidő még).

Barátságos fogadtatás, az emeleten kapunk helyett, kérdés nélkül érkezik a hibátlan zöld tea és az étlap. Előétel/kóstoló: fishcake + wasabi és vega sushi válogatás. Főételek: 1-1 soba, ami levesszerű tálalásban érkezik különböző extra betétekkel, mint például a nyers tojás. Desszertek: Tokoro ten (elég bizar: teljesen áttetsző színű zselé állagú giliszták édesbab pürével megbolondítva), illetve hajdinaliszben forgatott natúr mocsi.

Árak:

• előételek: 500-900 yen (1300-2200 Ft)
• kiadós soba főételek 800 yentől indulnak és mennek 1700-ig (2-4 ezer Ft között),
• desszertek: 200-550 yen (500-1300 Ft)

szóval Japán legrégebben alapított, nagyon kellemes, autentikus atmoszférát árasztó éttermében, mindent kielégítő kiszolgálás mellett, zöld teával kb. 2200 yen-ből (5500 Ft) kihozhatunk egy felejthetetlen 3 fogásos étkezést fejenként.

A gyilkos mochi

A mochi a japánok nemzeti édessége, amit régebben elsősorban újévkor fogyasztottak, de mostanra bármelyik étterem étlapjának végén megtalálható, illetve előrecsomagolt bolti változata egész évben elérhető. A mochi ragacsos rizslisztből (hántolt, nyers rizsszemekből nagyon finom porrá őrölt, magas keményítőtartalmú rizsliszt) készül. A főzés után zseléssé püfölt masszából gombócokat formáznak, ami azonnal fogyasztható. A natúr verzió mellett népszerű az édesbab-pürével illetve matcha teával töltött verzió.

A mochi általában újévkor szedi áldozatait. A figyelmeztetések és korábbi hasonló balesetek ellenére minden évben több idős illetve ittas embert szállítanak kórházba mochi okozta fulladás miatt. A zselés, ragacsos állag miatt gyakorlatilag lehetetlen egyben a szájba venni, szétrágni és lenyelni, de ezt sokan nem veszik figyelembe.

Japán legpörgősebb kezű mochi mestere, így tolja:

Manga múzeum és a tájfun

A Honke Owariya-ból átsétáltunk az alig 200 méterre lévő Manga múzeumhoz, aminek még legalább 1,5-2 óra vissza volt a nyitvatartási idejéből, de már csak a souvenir shoping engedtek be bennünket és a már bent lévőket is folyamatosan terelték kifelé. Kiderült, hogy elég lendületesen közeledik, az epicentrumában akár 250 km/h sebességre is felerősödő Lan szupertájfun, ami ha szerencsénk van nem kapja telibe Kiotót, csak a mellékszele érinti majd. Így az egyre erősödő viharban elkezdtek minden középületet és az utcákat is kiüríteni, mindenkit elküldtek haza, a múzeum és bezárt másfél órával korábban. A szállásunk felé azért útba ejtettünk egy 7elevent és feltankoltunk egy napi hidegélelmet (egy adag mochit is), ha esetleg ott ragadnánk egy időre.
Az esernyőszaggató, de sok helyen házak tetejét is letépő vihar szerencsére pár óra alatt átvonult a városon és valóban csak érintette azt, de ahol áthaladt ott sajnos nagyobb károkat hagyott maga után.

Jidai Matsuri fesztivál (Október 22.)

Sajnos a tájfun keresztülhúzta, vagyis fújta az általunk leginkább várt eseményt, amihez a kiotói 3-4 napot is igazítottuk. Ma délután indult volna a Jidai Matsuri fesztivál, Kiotó egyik legnagyobb és leglátványosabb megmozdulása, utcai felvonulása. A parádé alkalmával VIII. századig visszanyúlva egészen a Meji korig (XIX.sz) öltöznek be különböző korok ruháiba, hogy végigmasírozzanak a császári palota melletti főutcán. Szóval erről sikerült lemaradnunk:

Arashiyama bambuszliget

Az Arashiyama (vagy Sagano) bambuszliget nem csak Kiotó, hanem egész Japán egyik legtöbbet fotózott nevezetessége. Az Arashiyama parkban található, a Tenryu-Ji Shigetsu buddhista templom szomszédságában, mely szintén szerepel az UNESCO Világörökségi listáján. Érdemes korán reggel itt kezdeni, hogy elkerüljük a tömeget, bár ez szinte minden látványosságra igaz.

Az alig 500 méter hosszú bambuszalagút fotózással és nyugodt elmerüléssel is bő fél óra alatt oda-vissza végigsétálható. Az átlagosan 20 méter magas, de akár 40 méter magasra is megnövő, akár 25-35 cm átmérőjű párhuzamosan égbetörő bambuszok nagyon egyedi, máshol nem igen megtapasztalható látványt nyújtanak. A japán hiedelmek szerint a bambusz oltalmat nyújt a rossz lelkekkel, szellemekkel szemben, ezért is telepítik őket legtöbbször a templomok környékére.

Az előző nap a várostól nem messze végigsöprő, és részben a Kiotót is érintő, rövid időre 250 km/h sebességre is felerősödő Lan szupertájfun sajnos a bambusz erdőben is nyomot hagyott, de szerencsére nem tarolta le, csak egy gyökerestől kidőlt fa, illetve derékban kettétört bambusz jelezte az előző nap eseményeit.

Mielőtt visszaindulnánk a városba érdemes még megnézni a Tenryu-Ji Shigetsu templomkomplexumot és kapcsolódó zen kertet.

Hogyan jutunk oda? Arashiyama kerülte egyébként Kiotó nyugati szélén található, a városközponttól alig 10 km-re. Tömegközlekedéssel mégis viszonylag körülményes kijutni, számoljunk egy órát egy irányba. Mi sajnos egy minden sarkon megálló, tömött busszal tettük meg az utat, végig állva, de utólag kiderült vonattal vagy biciklivel lényegesen hatékonyabb lett volna, bár a busz leglább egészen közel, a durván hömpölygő Katsura folyó hídjánál jobbra fordulva, nagyjából ott tesz le a souvenir boltos főutca közepén, ahol a házak között a kis gyalogos mellékút elindul a bambuszok felé.

Gion, Kiyomizu-dera

Az utolsó nap délutánjára maradt Kiotó esszenciája, a top1 kötelező látnivaló, az ősi Gion negyed, aminek szűk utcás, faházas utcaképe nem sokat változott az elmúlt évszázadok óta. Az éttermek, teaházak, az utcákon tradicionális öltözetben sétáló gésák és a két kerekű riksák előtt futó helyi taxisok között a sógunátus korabeli Japánban érezhetjük magunkat.

Gion gyalogosan bejárható. Habár Gion hivatalos határain kívül esik, érdemes reggel a Kiyomizu-dera templom komplexumnál (a tiszta víz temploma) kezdeni és a nap vége felé, naplemente előtt ismét visszakapaszkodni. Az Otowa domb tetejére épült teraszos épületegyüttes bármely napszakban pazar panorámát kínál a városra, lábunk alatt az ősi Gion kanyargós utcái, a távolban pedig a modern Kiotó, amit a 131 méter magas Kiotó-torony ural, amit még távolabb a hegyek vesznek körbe.
A 778-ban épített hatalmas fatemplom 2007-ben bejutott a világ hét csodája 21-es shorlistjére, de végül nem maradt bent a végső hét között. Az, hogy az Unesco világörökség része, az ezek után pedig természetes. Az teljes terület bejárására, az összes épület meglátogatására szánjunk legalább egy nyugodt másfél-két órát.
A főtemplomot sajnos 2020 márciusáig felújítják, így fel van állványozva, de belülről ugyanúgy látogatható (400 yen).

A Ninen-zaka & Sannen-zaka meredek utcáin indulhatunk neki a Gion negyednek. Ez legturistásabb hely, így ezekben a Kiyomizu-dera felé vezető utcákban nyugodtan számítsunk hömpölygő tömegre, de a sok ember miatt kár lenne kihagyni.

Az ötemeletes Yasaka Pagoda (592) környéki utcákban készíthetjük el kötelező Insta fotót. Illetve, ami számomra csak utólag derült ki, a pagoda a második emeletig látogatható is.

A fa épületekkel és kerítésekkel szegélyezett szűk Ishibekoji sikátoron keresztül közelítsük meg a Kodaiji templomot.

Következő megálló a Yasaka szentély, ami a hatalmas piros torii kapun keresztül közelíthető meg. Majd a népszerű Hanamikoji utcán keresztül ereszkedjünk le a Tatsumibashi hídig. Utána a kis utcákon keresztül kisétálhatunk a várost kettészelő Kamogawa folyóig.

A túlparton este hazafelé még útba ejtettük az addigra bezárt, kivilágított Nijo kastélyt pár fotó erejéig.

Holnap reggel irány Nara!

Kiotó szállások

Booking.com