Kuala Lumpur látnivalók és a Batu Caves, Malajzia

Február első felében a szokottnál is ritkábban frissült a blog. Ennek is megvan az oka, újabb felületet kaparhatunk le a térképről, Malajziában (+Szingapúr) jártunk. A 18 napos utat már 3 éve tervezgetjük, szervezgetjük, idén végre megcsináltuk. Szempont volt egy minél változatosabb, dzsungeles, nagyvárosos, szigetes, túrázós, gyaloglós, de mellette tengerpartos pihenős itiner összeállítása. Ez lett belőle: Kuala Lumpur (2-3nap), Batu Caves (sziklatemplom), Taman Negara (dzsungel, esőerdő 2 nap), Cameron Highlands (teaföldek 2 nap), Georgetown (Penang szigete 2 nap), Langkawi szigete (tengerpart 5 nap pihi), Szingapúr (2-3 nap).

Június, július után elméletben a februári időszak a legkevésbé csapadékos, de azért esett gazdagon, igaz általában egy pár órás felhőszakadás, zápor, aztán ment minden. Február mellett szólt még az itthoni hidegből menekülés, a kínai holdújév és jópár születésnap. Végig retteneten meleg 32-36 fok volt, amit a futó záporok sem enyhítettek, sőt még rátettek egy lapáttal az alapból 80-100% közötti páratartalomra, így biztosítva, hogy az ötödik lépés után szakadjon rólunk a víz. Mint minden trópusi országban, itt is átesnek a légkondizás túloldalára: minden üzletben, étteremben, taxiban, metrón, hajón egy kellemes 28 fok helyett 16-20 fokra hűtik be az embert, amit rögtön a hátunkra fagyasztja az izzadságot. Nem is maláriától, hanem a légkonditól lett bajunk. First world problem.

Utazás, érkezés

Mióta a Bp-Bangkok járat megszűnt, Budapestről nem igazán megy közvetlen járat Dél-Kelet Ázsiába, így rendkívül frusztráló módon ellenkező irányba, nyugatra kell elindulni, átszállni (mi KLM-el mentünk és Amszterdamban szálltunk át) majd 5-6 óra „felesleges” utazás után ismét átrepülni Budapest felett, ezúttal már a helyes irányba. Ez hazafelé duplán rossz, amikor 11 óra helyett 17 órát kell kibírni. Na de ne panaszkodjuk. Ez is csak egy first world problem.

Kuala Lumpur

Kuala Lumpurban a városközponttól 68 km-re fekvő reptérről gyorsvasúttal 25 perc alatt lehet bejutni KLCC-be.  Ez az modern városközpont, felhőkarcolókkal, hotelekkel, bankokkal és a KLCC parkkal, amelynek szélén magasodik a 452 méter magas, 86 emeletes ikonikus Petronas ikertorony, amely 2003-ig tartotta a világ legmagasabb felhőkarcolója címet. Kb. félúton a 41-42 emelet magasságában a Skybridge köti össze két épületet. Látogatóként első körben a Skybridgen sétálhattunk keresztül, majd a 86. emeltről nézhettünk körbe. Az első torony teljes egészében a Petronas cég (Malajzia legnagyobb kőolajkitermelője) irodáinak ad helyet, a második toronyban más cégek is bérelnek irodákat, mint például a Bloomberg, az IBM, a Boeing, a Microsoft, a Huawei, vagy a Reuters. Érdekesség még a liftre várakozás közben egy füst rétegre vetített hologramszerű guide.

A szállásunk a KLCC városrészben volt. Hivatalosan 5 csillagos, de max, fénykorában lehetett az, hatalmas 2-3 szobás lakás méretű, de kissé leharcolt és fürtös falú dohányzó szobák a 28.-on. Cserébe pár emelettel feljebb a hotel tetején volt a Luna Bar, ahonnét pazar kilátás nyílt az új városrészre, banknegyedre és az ikertornyokra, igaz pont oldalról, így olyan volt, mintha az egyiket kilőtték volna.

A modern városrész szöges ellentéte a Lake Gardens park (92 hektár) és az azzal szomszédos történelmi városrész (Colonial District). Látnivalók: Maláj Nemzeti Múzeum (Muzium Negara), Iszlám Művészeti Múzeum (Islamic Arts Museum), Textilmúzeum (Kuala Lumpur Textile Museum), Ázsiai művészetek múzeuma (Museum of Asian Arts), Merdeka Square: a függetlenség tere, illetve a kínai negyed a piaccal (Central Market).

A Lake Gardens-ben lévő madárparkhoz félig véletlenül tévedtünk és kívülről nem is volt annyira csalogató, utólag viszont örülünk, hogy nem hagytuk ki. A Bird Park érdekessége, hogy egy 8,5 hektáros területet teljesen lefedtek a fák tetejére és oszlopok segítségével kifeszített hálóval, így a madarak nagy része szabadon sétálhat, repkedhet a látogatók között. Persze a többi madárra és az emberre is veszélyes nagy testű vagy ragadozó madarak sajnos itt is rácsok mögé kerültek. A Malajziában őshonos és a madárpark egyik sztárja az orrszarvú madár (Hornbill), melynek több tíz alfaja létezik és akár 125 cm-esre is megnőhet.

Kisbuszos körút Gangnam-style

A 2-3 napos Kuala Lumpurban történő akklimatizálódást követően kezdődött a buszos kaland. A busz szerzést komoly online tender előzte meg még decemberben. Először 4-5-en mentünk volna, aztán hamar 10 főre ugrott a létszám, így egy általam is elvezethető kisbusz már kihúzva a lehetséges megoldások közül, de utólag belegondolva nem is baj. A maláj apróhirdetésektől, magán buszos arcokon keresztül nagyobb kinti utazási irodáknak küldött emailkre összesen 3-an válaszoltak és viszonylag gyorsan ledíleltünk a tuti 14 személyes buszt sofőrrel 6 napra, amiben a hátsó 4 ülést lehajtva a cuccaink is elfértek legalább.

Január 4-én reggel egy +60-as számról tört angolsággal SMS érkezett leendő sofőrünktől, miszerint másnap reggel érkezik a busz a hotelünk elé. Gyorsan válaszoltam, hogy ugyan mi is nagyon várjuk az utazást, de csak egy hónap múlva február 4-én kellene találkoznunk.
A kezdeti apró félreértés ellenére feb.4-én reggel a megbeszélt időpont előtt fél órával precízen ott volt a busz + driver a kuala lumpuri szállodánk előtt, de azért mi is meglepődtünk, amikor egy erősen Gangnam-style karaoke busz gördült be a hotel elé. A 48 kilós hindu sofőr a saját súlyát, a fizika törvényeit és minket is megszégyenítő lendülettel dobálta fel a 30 kilós bőröndöket és hátizsákokat.

Batu Caves

A legnagyobb, legnépszerűbb Indián kívüli hindu templom Kuala Lumpurtól 15 km-re. A mészkőhegy belsejében kialakított barlangtemplomhoz 272 lépcsőn kell felmászni, így vezeklésre is van közben lehetőség. A lépcső alját Lord Murugan 43 méter magas „arany” szobra védi. A lépcsőn felfelé menet pedig az emberektől már nem igazán tartó, nem túl szimpatikus majmok próbálják megszerezni a zörgő  nylon zacskókat némi kaja reményében.

Sajnos pont látogatásunk előtti napon ért véget a híres hindu Thaipusam fesztivál (18+), amelyhez 1892 óta minden évben a barlangtemplom szolgáltja a helyszínt. 2007-ben 1,5 millió hindu zarándok látogatott ide az átszurkálós buliba a világ minden tájáról. Ha így névről nem is annyira ismerős, képekről valószínűleg az lesz. Ez az a fesztivál, amikor a zarándokok a legkülönbözőbb, legdurvább dolgokkal szurkálják át a testüket. A 8 órás szertartás külső szemlélő számára legérthetőbb cselekedete, hogy a zarándokok általában leborotvált fejükön egy edényt egyensúlyozva áldozati tejet visznek fel a lépcsőkön a templomba. Ennek a hardcore fokozata, amikor a tejjel teli edényeket nem a fejükre helyezve viszik, hanem vaskampókkal a bőrükre akasztva. Az extrém piercing itt nem ér véget, vannak akik az arcukat szúrják át egy 50 cm-es hústűvel, amire áldozati narancsokat húznak, a nyelvátszúrás is hasonlóan népszerű, de a hátat és a mellkast sem kímélik.
Na ez az, amit nem láttunk, csak fotókon, mert lekéstük. Cserébe, mivel a buli másnapján érkeztünk, ami ott fogadott szemében és szagban az leírhatatlan. Ha lehet hinni a statisztikáknak 1+ millió ember mocska, pár elszabadult áldozati kakas kapirgálva a szemétdombon, a szemünkkel és fülünkkel is érezhető penetráns bűz. Szóval a lépcső tetejét becsületből megmásztuk, de nem éltünk az egyébként a buli másnapján csak protekciósoknak járó kakasvér ivás lehetőségével és a villámlátogatás után gyorsan visszamenekültünk a kisbuszt légkondija és pollenszűrője nyújtotta menedékbe.

Következő állomás a dzsungel: Taman Negara