Kurashiki – Japán Velencéje

Kurashikinek egyedül a szorosan vett belvárosa, ami igazán érdekes. A Bikan, a régi kereskedő negyed, a csatorna partjaihoz települt. A csatornán kőhidak ívelnek át, vizén gondola-szerű csónakokkal közlekednek, a víz alatt Koi halak hemzsegnek, a víz felett hattyúk, a kanális két partján pedig ember vontatta riksák szaladgálnak, illetve 17. századi faházak sorakoznak, többségük mára étterem vagy valamilyen helyi kézműves portékát kínáló bolt. Ismét egy teljesen más hangulat szelete Japánnak, mint amit eddig láttunk. Kurashikit egy kis képzavarral élve Japán Velencéjének is szokták nevezni.

Ami viszont nagyon tájidegen, az egy a japán stílusú faházak fölé magasodó oszlopsoros, timpanonos neoklasszicista épület. Annyira azért japán, hogy pici, így, ha máshogy nem is, de méretében legalább illeszkedik a környező épületekhez. Az Ohara múzeumról van szó, ami nagy nyugati festőknek állít szentélyt: találunk itt Monet-t és Renoir-t is.

Mooncake

A szabad fordításban holdsüti Kínából származik, itt Japánban pedig geppei-nek hívják. Az utcán sok helyen árulják és legtöbbször édes vörösbabbal van töltve. Finom, de utóhatása megegyezik egy nagy tál csülkös-bablevesével, szóval, csak óvatosan.

和風居酒屋 よこ田

Kurashiki amilyen kicsi annyira nem volt hely egyetlen étteremben sem, mondjuk ebben nagy szerepe lehetett, hogy éppen péntek este volt és az eső is leszakadt. Sokadik próbálkozás után végül a címbeli helyre sikerült betévednünk, ahol hiába kaptunk egy rizspapír fallal szeparált kis boxot, a szomszéd boxban vacsorázó láncdohányos helyi csapat könyörtelen füstfelhőbe borította a saját szeparénkat is.

Mindezek mellett a kaja és a kiszolgálás hibátlan volt, sok kisebb dolgot megkóstoltunk, sushit, ránk tempúrát, vékonyra szelt marhahúst, pontosan már nem is emlékszem. Amit viszont mindenképpen kiemelnék az a desszert: egy matcha fagyival töltött Mille Feuille, ami minden részletében tökéletes megkoronázása volt a vacsorának.

Kurashiki Global Hotel

A kapszulahotelek megtapasztalása legalább annyira alap, mint egy Ryokanban megszállni vagy egy onsenben merülni, de igazán jó kapszulahotelek csak a nagyvárosokban vannak, Tokióban viszont 5 éjszakát fogunk tölteni, de azért egynél többet nem szerettem volna a fiókban aludni, illetve az 5 nap alatt költözni sem.
Itt Kurashikiben sikerült találni egy mini-szobás hotelt, ami egyedül utazóknak remek választás: Kurashiki Global Hotel. Igaz nem kapszula, hanem annál lényegesen komfortosabb. A szálloda egyágyas szobái pontosan 5,6 m2-es voltak, amiben volt egy teljes méretű (90×200-as) kényelmes ágy és egy saját fürdőszoba is WC-vel, zuhanyzóval, a szobának nyitható ablaka is volt, ami külön bónusz. Ez persze azt is jelenti, hogy a maradék 80×120 cm-es “előtérbe” nyílt a fürdőajtó, a bejárati ajtó és a bőröndöt is csak itt volt esély kinyitni, így WC–re gyakorlatilag úgy lehetett elmenni, ha beleléptem a bőröndbe. A szoba egyébként kényelmes és tiszta volt, egy éjszakára tökéletes. Egy egyszobás szoba 4500 yen (kb. 11e Ft) volt egy éjszakára, így a japán körút során ez volt a második legolcsóbb szállásunk, ami részben a méretének, részben a kevésbé felkapott helyszínnek is köszönhető. A hotel melletti épület egyébként egy 10 emeletes parkolóház volt, ahol egész korrekt áron letehettük az autót is estére.

Holnap autóval, majd a Shinkansen szuperexpresszel, 285 km/h sebességgel száguldás 800 km-re északra, Nikkó irányába.