A hasonló csengésű spanyol városnevek miatt sokan elsőre Palmával, Mallorca székhelyével, vagy Las Palmas-szal Gran Canaria fővárosával keverik. La Palma a Kanári-szigetek egyik kevésbé ismert, kevésbé turistás szigete, Tenerife vagy Grand Canaria forgalmához képest, akár érintetlennek is nevezhető, bár ez azért nyilvánvaló túlzás. La Palmának egyetlen igazi üdülővárosa van (Tazacorte), az eső is többet esik, cserébe zöldebb, így sokkal inkább túrázós, mint tengerpartra kifekvős desztináció. A többi kanári sziget közül leginkább a szomszédos La Gomera-val hasonlítható.
A főváros, Santa Cruz de La Palma, a közeli Los Llanos de Aridane színes történelmi belvárosa vagy Tazacorte fekete homokos tengerpartja mind kiváló bázisul szolgálhatnak a sziget felfedezéséhez, legyen szó a Roque de los Muchachos csúcson lévő csillagvizsgálók látogatásáról, a Los Tilos vagy Marcos y Cordero vadregényes ösvényeinek vagy a The witcher forgatási helyszíneinek bejárásáról. A hatalmas banánültetvények, óriás páfrányokkal és vízesésekkel szegélyezett túraútvonalak mellett pedig a Poris de Candelaria barlangfalu meglátogatására is szorítsatok időt mindenképpen.
Tartalom:
Utazás, érkezés La Palmára
La Palmára nincs közvetlen járat Budapestről, így Lanzarote-re repültem (ahol majd a második hetet fogom eltölteni), aznap már nem tudtam tovább utazni, így a Lanzarote repülőtérhez (ACE) legközelebbi tengerparti településen (Playa Honda) szálltam meg. (La Palmára egyébként a szomszédos Tenerifről a legegyszerűbb átjutni, akár hajóval, komppal, akár repülővel).
Mivel Lanzarote és La Palma majdnem a két egymástól legmesszebb eső kanári sziget, így a tavaly előtti kompozgatás helyett most a repülést választottam. A szigetközi járatokat a helyi Binter Canarias légitársaság üzemelteti. Légcsavaros, 72 személyes ATR 72-es gépekkel repülnek. A szigetközi repülés élmény volt, szinte üres repülőtér, beszállás soronkénti sorrendben alig 10 perc alatt, pontos indulás, leszálláskor ajándék csoki 🙂
Aznap amikor mentem nem volt közvetlen járat (amúgy van), így Tenerife-i átszállással tudtam csak eljutni La Palmára, egy 50 majd egy alig 25 perces repüléssel.
La Palma szűk hegyi szerpentinjeire egy kicsi, de erős autót, egy Alfa Giuliettát foglaltam, de meglepetésemre ennek a tökéletes ellentétét egy nagy franca, dízel SUV-ot, egy Peugeot 2008-ast kaptam. Az Alfa elfogyott vagy nem is volt, maradt a Peugeot.
La Palma szállások
Egy szűk hétre, 6 éjszakára érkeztem a szigetre, ebből 4 éjszakát a fővárosban Santa Cruz de La Palman töltöttem, 1 éjszakát északon a semmi közepén egy falu, vagy tanya utolsó házában (teljes nyugi és brutál panoráma), utolsó éjszakára pedig Los Llanos-ban foglaltam. Szállásajánló:
- El Hotelito 27 (Santa Cruz de La Palma) Ár-értékben egyik legjobb
- Casa Celestino (Santa Cruz de la Palma), Két hálószobás koloniális stílusú apartman, családoknak, baráti társaságoknak
- Luxushotel a világítótoronyban (Barlovento) Az egész sziget legmenőbb szállása egy 150 éves világítótoronyban, nem lesz olcsó
- Hotel Hacienda de Abajo (Tazacorte) Banánültetvényekkel szegélyezett luxus
- HosteLit Capsule Hostel (Santa Cruz de La Palma) Kapszulahotel bevállalós hátizsákos kalandoroknak
- Casa Melchor (Santa Cruz de la Palma) Tiszta, megfizethető apartman kilátással az óceánra
- Hotel Benahoare (Los Llanos de Aridane) 3 csillagos hotel reggelivel
Több mint 1.000 szállás opció La Palmán
Santa cruz de La Palma látnivalói
Santa Cruz de La Palma az azonos nevű La Palma sziget festői mini fővárosa, mindössze 15 000 állandó lakossal. A város a sziget keleti oldalán található, az egyik oldalról masszív, legtöbbször párafelhőben úszó hegyoldalak, a másik oldalról pedig az Atlanti-óceán határolja. A várost 1493-ban alapították és a 16. században érte el fénykorát az Európába és Amerikába vezető fontos kereskedelmi útvonalaknak köszönhetően. Akkoriban Európa harmadik legnagyobb kikötője volt Antwerpen és Sevilla után. Földrajzi fekvésének köszönhetően szinte minden hajó, amely a spanyol szárazföld és Amerika között közlekedett, megállt a Kanári-szigeteken és legtöbbször pont La Palmán. Santa Cruz de La Palma gyarmati, történelmi városközpontjával ma a kanái-szigetek egyik legjelentősebb művészettörténeti emléke.
A repülőtér mindössze 6 km-re van a fővárostól, így 10 perc alatt meg is érkeztem, viszont parkolóhelyet találni már nem volt ennyire egyszerű. A kicsi és nyugodt város ellenére minden legális hely tele volt, a kékkel felfestett helyekre pedig legfeljebb 90 percre lehet megállni. A város legnagyobb ingyenes parkolója a déli végében lévő kikötőnél található, de egyetlen szabad helyet sem találtam, ugyanígy a Parking Barriada de Los Pescadores és az Aparcamiento Barco de la Virgen is tele voltak. De nagy szerencsémre éppen kiállt valaki az Avenida Maritimán, azaz a tengerparton végigfutó sugárúton.
Innét gyalogosan indultam a macskaköves Calle O’Daly sétálóutcában lévő szállásom felé. Itt Santa Cruzban 4 éjszakát töltöttem, innét csillagtúráztam, reggel, illetve, ha délután ha korábban visszaértem, akkor pedig Santa Cruz látnivalóit, éttermeit és kávézóit fedeztem fel.
Vásárcsarnok, termelői piac
A belváros közepén a Chico színház mellett található. Az épület a 16. században kórházként funkcionált, a 19. században leégett, a felújítását követően pedig vásárcsarnokká alakították át. Igazi termelői piac, sajtboltokkal, mézzel, természetesen zöldség-gyümölcs standokkal, de van itt hentes, halas, virágárus is. Vasárnap kivételével minden nap reggel 7 és 14 óra között van nyitva.
Balcones de la Avenida Marítima
A város legjellegzetesebb látnivalója a Balcones de la Avenida Marítima, a 19. századból származó, jellegzetes kanári színes fa erkélyekkel díszített házak nagyon jó állapotban megőrzött együttese. A házsor közvetlenül a tengerparti úton, az Avenida Marítima sétányon található.
Az erőd – Real Castillo de Santa Catalina
A Castillo de Santa Catalina erődítményt 1692-ben Leonardo Torriani olasz építőmester építette fekete lávakőből, és 1808-ig katonai célokra használták. Az erőd 1951 óta nemzeti történelmi műemlék, és a nagyközönség számára is látogatható. A város északi felében található, meredek utca, illetve lépcsők vezetnek fel, cserébe pazar kilátást nyújt a városra és a tengerészeti múzeum szárazföldi bárkájára.
Plaza de la Alameda
A Plaza de la Alameda egy csinos kis park, amely az óváros északi végén található, pálmafákkal, szökőkúttal, a középen kávézó kioszkkal. Érdekes a Plaza de la Alamedán álló ‘Monumento a El Enano’ szobor, amely állítólag a Napóleon-kalapos törpék táncos hagyományára emlékeztet.
Tengerészeti múzeum – Barco de la Virgen
Az Alameda tér végén áll egy nagy fahajó, a “Barco de la Virgen”, amely a Museo Naval tengerészeti múzeumnak ad otthont. A hajó a Santa Maria másolata, amellyel Kolumbusz áthajózta az Atlanti-óceánt. Nagyon jó kis múzeum, ami röviden, emészthető formában elmeséli a sziget történetét, miközben pazar hajó makettekben gyönyörködhetünk.
A Calle O’Daly sétálóutca / bevásárlóutca
A Plaza de Espana és a Plazuela del Muelle között húzódik Santa Cruz de La Palma sétáló- és bevásárlóutcája, a Calle O’Daly, ahol számos üzlet, kávézó és étterem található.
Városháza és templom – Plaza de Espana
A tér bevásárlóutcából nyílik a 16. századi reneszánsz városházával együtt az óváros szívét alkotja. A Plaza de Espana térről néhány lépcsőfok vezet fel El Salvador háromhajós, a 16. század elején épült főtemplomának bejáratához. Érdekes a sötét színű templomtorony, amelynek építéséhez vulkanikus köveket használtak fel.
Museo Insular
A La Palma történetét bemutató múzeum egy hatalmas, faerkélyes, dupla kerengős 16. századi kolostorban található, igencsak változatos tematikával és kiállítási tárgyakkal. Van itt minden a guanche koponyáktól kezdve, a 19-20. századi spanyol festményeken keresztül, egészen a sajnálatos módon kitömött állatokig. Az emeleten található egy terem, amelyet a helyi kortárs művészek munkáinak szenteltek, míg a folyosón egy asztrofotós kiállítás képeit ellenőrizhetjük.
Hétköznapokon egészen este 8-ig nyitva tart (belépő 4 euró), így egy túrából visszatérve, vacsora előtt, vagy eső esetén remek program.
A Santa Cruz de La Palma-i strand
Talán nehéz elhinni, de az igazán szép és széles homokos strand a fővárosban, Santa Cruz de La Palmán csak 2017 óta létezik. Ez a vulkanikus szigetekre jellemző finom fekete homokból álló mesterséges strand, amely a történelmi Caleta del Varadero kavicsos strandot váltotta fel. A több mint 1 kilométer hosszú és 50 méter széles strandot 2017 áprilisában avatták fel, hat évvel a munkálatok megkezdése után. Ennek eredményeképpen Santa Cruz de La Palma most visszanyerte közvetlen kapcsolatát az Atlanti-óceánnal, amelyet 1949 óta a mai Avenida Marítima megépítésével elveszített.
Santa Cruz de La Palma kávézó és étteremajánló
- El Cafe de Don Manuel
Az 1864-ben gyarmati stílusban épült Casa Cabrera páfrányokkal bezöldített fényárban úszó átriumába pár éve költözött be Don Manuel díjnyertes kávézója. Remek atmoszféra, kiváló kávé, ütős barraquito és finom sütik. - Bar El Baifo Street Food (egészen szürreális, burger, streetfood és meglepő fake finding kreációk, mint például a kaviárral megpakolt sushinak álcázott sonkás-sajtos krokettek kavicságyon tálalva, mivaan holvgyok?)
- Restaurante Mexicano Ajúa (mexikói)
- Tasca Luis (hagyományos kanári)
- El cuarto de Tula
- Restaurante Enriclai (a sziget legkisebb, de egyik legdrágább étterme
Cubo de la galga túraútvonal (PR LP 5.1)
Az érkezésemet követő első reggel La Palma egyik legnépszerűbb, legzöldebb és legkönnyebb túraútvonalát vettem célba. Santa Cruztól mindössze 15 km-re található a Cubo de la galga útvonal kezdetét jelölő parkoló. A parkolóban található egy kis faház, információs pont, ahol napközben mindig van valaki, aki naprakész információt tud nyújtani az útvonal állapotáról, ugyanis, különösen a téli hónapokban a heves esőzések miatt a sziget északi részén lévő útvonalak sokszor járhatatlanná, veszélyessé válhatnak, így lezárják őket.
A körút hossza 11 kilométer, és körülbelül 3-4 óra alatt járható be. Van egy olyan rövidebb változat is, amely annyiból áll, hogy a parkolóból felsétálunk a völgyön a Cubo de la Galgába, és ugyanezen az úton térünk is vissza. Én a nagyobb kört szerettem volna megtenni, de az előző napok esőzései miatt az infóponton az erdész szaki lebeszélt a dologról. Hallgattam rá, így maradt a rövidebb. Ez kb. 2 x 3 km, oda-vissza másfél óra alatt megjárható.
A lankásan emelkedő út a völgyben a patak partján halad felfelé, szuperzöld babérerdők és páfrányok között. Az óriáspáfrányok pedig az út végén várnak. Na meg az eső is. Elkezdett szakadni, de a fák sokat felfogtak belőle, illetve ennek az erdőnek, útvonalnak kifejezetten jól állt az eső én meg be voltam öltözve tetőtől-talpig vízállóba, így egy cseppet sem zavart.
A parkolóba visszaérve viszont már annyira szakadt, hogy beültem az autóba fél órára újragondolni a mai programot, merre továbbot, de aztán szerencsére kicsit enyhülni látszott.
La Palma banánültetvényei
A britek vezették be elsőként a banántermesztést La Palmán, a Los Sauces völgyben, 1896-ban. Azóta is évente több mint 100 000 tonna banánt termelnek mintegy 3000 hektáron. 400 méter alatt, egészen a tengerpartig szinte minden hasznosítható területet banánültetvénynek használnak. Minden banánnövénynek megvan a saját maga virágzási időszaka, így a betakarítás egész évben lehetséges. Egy virág 6 hónap alatt embernagyságú, akár 50-70 kg-os, másfél méteres termést hoz. Egy-egy ilyen cementeszsák súlyú banánfürt akár 150-300 db banánból is állhat. A legnagyobb banánültetvények Tazacorte, Los Llanos, Puerto Naos és San Andres y Sauces környékén találhatóak. Most épp az utóbbin keresztül haladok a Nogales strand felé.
Playa Nogales – tengerparti mini túra
A banánültetvények közötti szűk és meredek vidéki utakon navigálva lassan megérkezem a Nogales strand sziklái felett lévő parkolójába, ahonnét gyalogosan haladok tovább. Innét még körülbelül 1 km / 15 perc séta a Playa Nogales, ahova vadregényes, sziklafalba épített kanyargos, lépcsős út vezet. Igazából csak az út miatt jöttem, a vízbe nem terveztem megmártózni, annál is inkább, mivel ez a sziget egyik legveszélyesebb strandja, a brutál hullámok és a befelé szívó áramlatok miatt, amire számos tábla is figyelmeztet.
Csillagvizsgálók a Roque de los Muchachos csúcson
La Palma igazi asztronómiai hotspot, a sziget feletti égbolt kivételes feltételeket biztosít a csillagászati kutatásokhoz, ezért folyamatosan vonzza a jövő óriásteleszkópjait. Jelenleg több, mint 30 nemzet, több mint 20 teleszkópot telepített és üzemeltet a sziget csúcsán, így a Taburiente Nemzeti Park peremén, 2396 méteres tengerszint feletti magasságban található Roque de los Muchachos Obszervatórium (ORM), a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb csillagvizsgáló központjává nőtte ki magát.
A helyszínen található jelenleg a világ legnagyobb optikai-infravörös távcsöve, valamint húsz másik teleszkóp és műszer a legkülönfélébb vizsgálatokhoz, többek között éjszakai megfigyelésekhez, napfizikához és nagyenergiájú asztrofizikához. Ezekkel a teleszkópok óriási szerepet töltenek be az univerzum tanulmányozásában, kezdve a legtávolabbi galaxis észlelésétől a fekete lyukak létezésének és az Univerzum felgyorsult tágulásának megerősítéséig.
Második nap reggel. A mai úticél a sziget csúcsa, a Roque de los Muchachos és az ott található csillagvizsgáló központ. A csúcs Santa Cruztól 40 km-re található és a tengerszintről a felhők fölé, egészen 2400 méterig kell felszerpentínezni az LP-4-es úton. Imádom a kanyargós hegyi utakat, főleg, ha olyan lenyűgöző hegyoldalban kapaszkodnak fel, mint itt La Palmán, de egy busz hátsó ülése már nem biztos, hogy hasonlóan kellemes élményt nyújt. Úgy néz ki az időjárás is kegyes, 2 hete havazott és lezárták az utat, most meg napsütésben kanyargok felfelé. 2000 méter körül egyre hidegebb lesz és ideiglenesen ködbe kerülök, de ezek csak a felhők, újabb 20 perc és a felhők felett ismét napsütés. A Mirador de los Andenes kilátónál megállok egy fotóra, brutál szél van, majdnem repül a kamerám, aztán tovább a Muchachos felé.
MAGIC
A következő kanyarban megcsillant az első és az egyik legfotogénebb csillagvizsgáló a szimplán MAGIC-nek keresztelt teleszkóp 23 méter átmérőjű parabolikus tükre. Extravagáns megjelenése mellett a MAGIC különlegessége, hogy nem az optikai tartományban lát, hanem a ún. Cherenkov képalkotó technológiával a gamma sugarakat detektálja.
A MAGIC, a Galileo, az Isaac Newton és a Jacobus Kapteyn teleszkópok mellett további kb. tizenöt sorakozik a csúcs különböző pontjain.
Roque de los Muchachos csúcs (2423 m)
A zsákutca legvégén, a legfelső parkolóból tovább lehet sétálni a sziget abszolút tetejére, a 2423 méteren lévő Roque de los Muchachos csúcsra. Körbenézve hatalmas sziklák, futurisztikus csillagvizsgálók, a hegyvonulatok között megül a pára, a tiszta időnek köszönhetően pedig jól látszik a felhőréteget áttörő Teide vulkán 3715 méter magas hósipkás csúcsa, pedig Tenerife teteje több, mint 130 km-re van innét, ebből is látszik, hogy milyen tiszta itt a levegő.
Roque de los Muchachos látogatóközpont és múzeum
A csillagvizsgálóktól 5 km-re található a látogatóközpont és az interaktív kiállítás. Itt egészen mélyen beleáshatjuk magunkat az asztronómiába. Aki viszont kevésbé érdeklődő a téma iránt, vagy éppen 1,5 órája a látogatásra, azoknak nem biztos, hogy megéri a 15 eurót kicsengetni a sokszor túlzottan tudományosra sikerült bemutatókra.
Elment a fél nap 14 óra körül jár, de mivel szép az idő végül úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza Santa Cruzba, hanem a hegy másik, északi oldalán gurulok le a hegyről és nyugati irányból megkerülöm a szigetet hazafelé.
Santo Domingo
Étteremajánló: El Bernegal (Santo Domingo)
A csúcsról 35-40 perc alatt értem le Santo Domingoba, ahol már előre kinéztem az El Bernegal nevű éttermet. Grátisz előételként egy nagyon finom kecskesajtot kenegetős érkezett friss, ropogós bagettel. Főételként roncshalat (cherne) rendeltem, kapribogyó-mártással. A roncshal nem azért roncshal, mert, hogy szegény szét lenne roncsolódva, vagy nem jól néz ki, hanem onnét kapta a nevét, hogy általában előszeretettel költözik be hajóroncsokba és a él a közelükben. Eddigi legjobb kaja, amit a szigetre érkezésem óta ettem. A kávé is remek, a desszert viszont felejthető volt.
Roque de Santo Domingo
Az étteremtől alig 3 km-re van a kisvárossal azonos nevű kilátó pont és az óceánban lévő magányos szikla, ahonnét túraútvonal is indul, de ahogy kiszálltam az autóból leszakadt az eső, így a séta helyett pár vizes fotóval kellett beérnem.
Az LP 114-es úton indultam tovább, ami hamarosan rácsatlakozik majd a szigetet kerülő LP-1-es főútra.
Sárkányfa – Mirador de los dragos
La Palma legnagyobb és legidősebb sárkányfája az LP-1es úton, El Roque körzetében, egy 824 méteren lévő pihenőhelynél, kilátópontnál található. Ez a fa jelzi a Barranco del Roque-szurdok mentén futó királyi út végpontját. Az eredetileg iker sárkányfának ez a fele élte csak túl azt a szélvihart, ami megöregedett testvérét sajnos kidöntötte.
Poris de Candelaria – Kalózfalu a bevehetetlen tengeri barlangban
Poris de Candelaria (más néven Kalózok öble) az egyik legnehezebben megközelíthető hely, ahol az emberek házakat építettek. Egy több mint 200 méter magas, szinte függőleges szikla lábánál egy óriási barlang található, közel 50 méter magas szája az Atlanti-óceán felé nyílik. A valószerűtlen hely több, a sziklák alá szorult fehérre meszelt házat rejt, amelyek tucatnyi helyi halásznak adnak otthont. La Palma egyik legkülönlegesebb látnivalója, amit a napnyugta előtti utolsó órában érdemes meglátogatni, mivel a nyugati fekvésű barlangot ilyenkor bearanyozzák a lemenő nap sugarai.
A Poris de Candelaria barlang megközelítése igazi kihívás, akár autóval, akár gyalog futunk neki. Autóval Tijarafe településen, közvetlenül az Kiosko El Diablo tapas és borbár mellet kell lekanyarodni az LP-1-es főútról a La Molina utcára. Az út annyira meredek, hogy az autóból nem is lehet látni az aszfaltot, mintha egy szakadékba kellene lehajtani. A 656 méter magasan lévő településről kell egy 4 km-es szakaszon leereszkedni tengerszintig. Az út első fele egyébként még egész istenes, akár a szembejövő autók is elférnek, aztán, amikor kiértem a 2-300 méter magas tengerbe omló sziklák tetejéről lefelé induló hajtókanyaros részhez, onnantól kezdett bedurvulni. Kétszer jöttek csak szembe, nekik vissza kellett tolatni az előző kanyarig és ott tükör érintéssel elfértünk egymás mellett. Végül sikeresen megérkeztem a lenti parkolóba, ahol kn. 20 autónak elegendő hely van és persze meg is lehet fordulni. Innét még kb. 10 perc lépcsőzés a barlang.
Az igazi kihívásnak inkább a visszaút ígérkezett, konkrétan nem hittem el, hogy az elsőkerék meghajtású, nem túl erős autóval fel fogok tudni menni. Gyakorlatilag 1-esben futottam neki, végig 2500 körül vagy felett tartva a fordulatot, kanyarok előtt dudálva és imádkozva, hogy ne jöjjön senki szembe, mert ha meg kell állnom, akkor nem biztos, hogy ez az autó újra el tud indulni egy ilyen emelkedőn. Rutinos sofőrnek tartom magamat és kifejezetten élvezem a hegyi szerpentineket, de itt felfelé menet ugyancsak megizzadtam.
Mire felértem nagyjából lement a nap és az ég is leszakadt, így sötétben, zuhogó esőben vezettem vissza Santa Cruzba.
Salinas de Fuencaliente (sólepárló)
Az előző napot kicsit túlvállaltam, elég hosszúra és fárasztóra sikerült, így a harmadik napot inkább lightosra vettem. Reggeli piacozás és késői reggeli után a sziget legdélebbi csücskébe a Salinas de Fuencaliente sólepárlóhpz és világítótoronyhoz indultam. Az út kb. 40 km / 50 perc.
A hagyományos tengeri sólepárló közvetlenül az Atlanti-óceán partján fekszik egy olyan területen, ahol a napfény és a szél állandó jelenléte ideális körülményeket teremt a tengeri só előállításához. A Salinas de Fuencaliente 1917 óta üzemel itt és a mai napig nagyrészt kézi erővel állítják elő a sót, csak a csomagoláshoz használnak egy régi gépet. A folyamat során a tengeri víz egy egyedi rendszeren keresztül kerül a medencékbe, ahol a napsugarak segítségével elpárologtatják a vizet, a fennmaradó sóból pedig gúlálat formálnak, majd a teljes kiszáradást követően kézzel gyűjtik be.
Napsütésben a sólepárló medencék rózsaszínben pompáznak, köszönhetően az azokban lakó sót kedvelő mikroorganizmusok, halofil baktériumok egyedi vörös pigmentjének, így érdekes kontrasztot alkotnak a fekete vulkanikus kőzettel, illetve háttérben az óceánnal.
A területen található még egy strand, egy világítótorony és egy menő étterem is.
Restaurante Temático El Jardín de la Sal
A környezetébe simulva, a sólepárló terület közepén található La Palma egyik legjobb étterme a Temático El Jardín de la Sal, amely a 2021-es Michelin kalauzban Bib Gourmand minősítést kapott. Ez nem egyenlő a Michelin csillaggal, az ételellenőrök inkább azzal a céllal hozták létre, hogy az éttermeket inkább ár-érték szerint rangsorolják. Ha egy étterem Bib Gourmand minősítéssel rendelkezik, akkor a kiváló minőségű konyha általában megfizethető árakkal párosul, és így van ez a Temático El Jardín de la Sal esetében is. Érdemes előre foglalni.
Los Tilos vízesés és túraútvonalak
Negyedik nap reggel összepakolok és végleg elhagyom Santa Cruz de La Palma városát, hogy a hátralévő 2 napban megkerüljem a szigetet. Reggel a sziget legnépszerűbb túraterületét veszem célba és Los Tilos-hoz indulok. A parkoló és látogatóközpont kb. 25 km / 35-40 perc Santa Cruztól autóval. A parkőrök itt is profi tájékoztatást nyújtanak, hogy melyik útvonalak vannak lezárva, merre érdemes indulni, mi férhet bele sötétedés előtt, mire kell figyelni.
Nacientes de Marcos y Cordero
Sajnos a sziget ezen az északkeleti oldalán az elmúlt napokban szinte folyamatosan esett az eső és ma is szitál, így La Palma leglátványosabb túraútvonala sajnas napok óta lezárva az esőzések, sár, földcsuszamlások miatt, így csalódottan, de úgy kell majd elhagynom a szigetet, hogy nem mentem végig a híres Nacientes de Marcos y Cordero ösvényen.
Ha nagyobb szerencsével jársz, akkor pár tudnivaló a Nacientes de Marcos y Cordero-ról: ugyan az egész Los Tilos-ból induló és oda is visszatérő teljes, kb 18-20 km-es kör is teljesíthető, de felfelé vezető ösvény elég rosszul jelölt, sokszor járhatatlan, illetve az első 5-6 km-en 1000 méteres szintet kell megmászni bemelegítésként, így igaz puhányabbnak tűnik, de népszerűbb a “tereptaxis” megoldás. A Los Tilos látogatóközpontból átalakított 4×4 offroad kisbusz taxikkal lehet feljutni a Casa del Monte-ig. Fejenként kb. 20 euró és kb. 40-50 perc zötykölődés a sáros erdei úton.
A Casa del Monte-től pedig indul a kellemes, látványos 13 km-es út vissza Los Tilos-ig. Az út során 13 db barlangon, alagúton kell áthaladni. A legrövidebb alagút 15, míg a leghosszabb közel 350 m (!) hosszú. A 12. alagútat pedig lehetetlen megúszni szárazon, fejünk felett mintha vízesés lenne, miközben egy patakban haladunk, így ajánlott a teljesen vízálló cipő és esőkabát.
Az alagutak után következik a lejtmenet az 1000 méterrel lejjebb lévő parkolóig, de előtte még a kitérő az Espigón Atravesado kilátóponthoz, illetve maga a Los Tilos vízesés. Pontos Wikiloc útvonal itt.
Los Tilos vízesés (Cascada De Los Tilos)
Az esőzések és földcsuszamlás veszély miatt a fő attrakcióhoz, a vízeséshez vezető út is le volt zárva 🙁 Amikor láttam, hogy páran mégis elindulnak utánunk mentem, de az alagutak után ők is megtorpantak, így végül a vízesésig nem jutottunk el, visszavonulót fújtunk.
Mirador de las Barandas (PR-LP 7.1) túraútvonal
Ez volt a kevés útvonalak egyike, ami nem volt lezárva és a parkúr ajánlotta. A Nacientes de Marcos y Corderot vagy a Los Tilos vízesést semmiképpen sem helyettesíti, 45 perc erőltetett menet felfelé, ahol ki lehet nézni a völgyre, illetve az óceán is látszik a távolban, aztán ugyanezen az úton vissza. Másfél órás lépcsőzős edzésnek jó volt, de szívesebben jártam volna be a lezárt útvonalak valamelyikét.
Mirador Espigón Atravesado (PR-LP 6) kilátópont és túraútvonal
A másik aznap nyitva lévő és ajánlott útvonal az Espigón Atravesado kilátóba vezetett. Nem vagyok nagy sorozatrajongó, de állítólag itt, ebben a misztikus hangulatú, párás, óriás páfrányokkal benőtt erdőben forgatták a Netflixes The Witcher (A vaják) sorozatot.
Ez egy kellemes, szűk 1 órás, 2,5 km-es séta felfelé (450m > 750m) majd ugyanazon az ösvényen vissza. Az út, a parkoló után rögtön egy méretes alagúttal indít, utána végig a meredek szurdok völgy felső peremén halad az út, lent pedig egy patak csordogál.
Kb. 20 perc után van egy kis kitérő, ahol egy nem túl széles, de 10-15 méteres vízesés zúg alá a sziklafal mentén. Az út utolsó negyede egyre meredekebb, majd egy kitérő, szűk ösvény vezet fel a szikla szirt tetején lévő kilátópontig, ami látványosan tör ki a környező babérerdő fakoronái fölé.
Az út felfelé menet, fotós megállókkal kb. 1 óra volt, visszafelé, lefelé az esőben kb. 40 perc.
Los Sauces és környéke
Restaurante El Canal
Közben már 3 óra is elmúlt, így gyors átöltözés az autónál és becélozom az előző este már Google mapsen kinézet, a szomszédos Los Sauces településen lévő El Canal-t, ami a környék egyik legjobb étterme hírében áll. A bemelegítésnek felszolgált ropogós kenyérhez a kötelező olívaolaj mellé még nagyszemű fekete só (sal negra) érkezik, főételnek osco busco-t rendelek.
Puerto de Talavera
Fokozatosan haladok a sziget északi részén lévő ma esti szállásom felé, de útközben még pár helyen megállok. A késői ebéd után banánültetvényeken keresztül legurulok a régi Talavera kikötőbe. Egy hatalmas szikla a tengerben, amihez egy keskeny és meredek kövekkel kirakott lépcsős út vezet le. Egészen a 20. század végéig ez a sziklába épített kikötő szolgálta ki a sziget északi részére érkező kereskedelmi forgalom nagy részét. A brutál szélben a szikla felé vezető természetes kőhídon állva nehéz ezt a helyszínt ideális kikötőpontként elképzelni, amint a zátonyt és partmenti sziklákat ostromolják az Atlanti-óceán több méteres hullámai. Mára leginkább turistalátványosságként, kilátópontként funkcionál.
Luxushotel a világítótoronyban – Faro de Punta Cumplida
Egy 18. századi világítótorony, amelynek jelzőfénye 1942 októberében 97 brit tengerész életét mentette meg, miután a Pacific Star csatahajót elsüllyesztette egy német tengeralattjáró. A több, mint 150 éves műemléket német befektetők vásárolták meg és újították fel, szerencsére tisztelettel nyúltak az épülethez és kívülről semmi sem utal a funkcióváltásra a diszkrét feszített víztükrű medencén kívül.
A hotelben két kisebb 2 személyes 55 m2-es (3-400 eur/éj) és egy nagyobb 100 m2 két hálószobás lakosztály (600 eur/éj) található, de akár az egész világítótorony is kibérelhető (max. 8 személyre 1300 eur/éj áron).
A lakosztályok nem az ablakok nélküli toronyban, hanem a földszinti épületben kaptak helyen, de innét remek kilátás nyílik az óceánra, de ez nem lenne elég, akkor a 34 méteres torony tetején vár a mini skybar. Árak, szabad időpontok, foglalás.
La Palma északi része
Mimbreras alagutak
Én sajnos nem a Faro de Punta Cumplidában szálltam meg, így még majdnem 1 óra autózásra van a kis vidéki házam. Annyira vidéki, hogy pár épületből álló kis falu utolsó háza, ahol se étterem, se kávézó, sőt a legközelebbi bolt is 15 km autóútra van, ami La Palma szerpentinjein legalább fél óra, így gyorsan megállok Barlovento-ban a Sparban, hogy feltankoljak némi vizet és kaját vacsorára és holnap reggelire.
Már csak egy órám van naplementéig és mivel egy eléggé nehezen megközelíthető, eldugott helyen lesz a szállásom, ahol közvilágításra sem kell feltétlenül számítani, ráadásul self checkin, azaz senki sem fog várni, így gondoltam nem lenne rossz még sötétedés előtt megérkezni.
Barloventoból két út is vezet a szállásomhoz, az LP-1-es szigetkerülő főút, illetve az LP-109-es mellékút, ami arról híres, hogy nagyon szűk alagutakon vezet át (Túneles de Las Mimbreras). Nyilván ez utóbbit szavaztam meg magamnak, de az út elején csalódva szembesültem az útlezárás táblával, ami a Nacientes de Marcos y Cordero túraútvonalat és a Los Tilos vízesést is beleszámítva ma már a harmadik útlezárásom volt. Vissza az LP1-esre.
Vidéki szállás az öreg sárkányfa tövében
Végre megérkeztem El Tabladoba, a ma esti szállásomhoz (Casa rural las gemelas). Sehol egy ember, ellenben két kutya üdvözölt. A kulcsot a megbeszéltek szerint simán az ajtóban hagyták. Elkezdtem becuccolni, közben besötétedett és a változatosság kedvéért elkezdett szakadni az eső. Fűtés és szigetelés hiányában éjszakára 15 fok alá esett a házban, így evés után gondoltam, hogy az alvás lesz a legjobb program.
Mikor felébredtem még mindig esett, a távolban még fekete felhők, de hamarosan előbújtak a nap első sugarai és most láttam csak milyen gyönyörű helyen vagyok, a ház egy 400 méteres szikla tetején állt kilátással környező völgyekre és az Atlanti-óceánra. La Palma kéktúrája, a szigetet megkerülő 150 km-es GR 130-as túraútvonal ott haladt el a ház mellett, alig 10 méterre pedig a Mirador barranco fagundo kilátópont a sziget talán legszebb sárkányfájával. Nehéz innét elindulni.
A napfényes Tazacorte
Dél körül már Tazacortehez közelítek, de előtte még megállok a Mirador el time kávézónál, kilátópontnál, ahonnét pazar kilátás nyílik a több mint 500 méterrel lejjebb elterülő fekete homokos tengerpartra, illetve Tazacorte kikötőjére, ahova hamarosan legurulok.
Évi 3500 órányi napsütéssel Tazacorte sziget legnaposabb pontja, így nem véletlen, hogy itt található La Palma legnépszerűbb strandja is. És valóban, a kicsi sziget keleti felén útlezárások voltak, esődzsekiben aláöltözve túráztam, az éjjel majdnem megfagytam, itt pedig tele a strand, és a napozók mellett a vízbe is bemerészekdtek páran. Az első nap, első helyszín, ahol végre flipfloppos, rövidgatyás idő van. Éppen ideje volt, hiszen holnap már repülök tovább…
Puerto de Tazacorte modern kikötője 1976 és 1981 között épült, és ma a sziget legnagyobb kikötője. A kikötőt 1999 és 2003 között kibővítették, mivel azt remélték, hogy a nagyobb óceánjárók is itt kötnek majd ki La Palma nyugati partján. Sajnos ez nem igazolódott be. A mai napig minden nagyobb tengerjáró hajó és komp továbbra is a főváros, Santa Cruz de La Palma kikötőjében dokkol.
Mivel az Atlanti-óceán hullámai különösen télen, itt a nyugati parton több méter magasak is lehetnek, a kikötő és a strand védelmére két brutális, betonból készült hullámtörőt (mólót) építettek. A kisebb 176 méter, a nagyobbik hullámtörő több emelet magas beton boltívei pedig 400 méter hosszú ívben futnak végig. Ha a beton nem is feltétlenül az, amit az ember a tengerparton szeretne látni, a hatalmas boltívek közötti fény-árnyék játék igazán látványos, olyannyira, hogy az Adidas marketing csapatát is megihlette:
A kikötőben tett látogatás után visszasétálok a strand irányába Tazacorte főterére (Plaza de Espana) ahol az El Trébol-ban egy remek tintahalat ebédeltem, ragyogó napsütésben, tengeri kilátással.
Kávé után tovább Los Llanosba.
Los Llanos de Aridane
La Palma legnépesebb (22 ezer lakos) és a főváros Santa Cruz mellett a legtöbb látnivalót tartogató városa, a sziget gazdasági központja. Az 1812-ben alapított város nem közvetlenül a tengerparton, hanem egy termékeny fennsíkon fekszik banánültetvények, avokádófák, mandulafák és fügefák között.
Igaz, nem sokon múlt, hiszen a 3500 méter széles, több mint 3000 épületet leromboló izzó lávafolyam alig 5-6 km-rel hömpölygött el a kisvárost mellett, de szerencsére La Palma “titkos fővárosa” elkerülte a 2021-es vulkánkitörés pusztítását.
A történelmi belváros autók elől lezárt gyalogos zóna, így zavartalanul sétálva fedezhetjük fel a Plaza de Espanat, a Városháza teret, a Reemdios templomot, a calle Fernández és calle Calvo Sotelo festői, kanári stílusban épült alacsony házikóit, illetve az épületek falait díszítő, “utca múzeumként” is emlegetett street art alkotásokat.
A belvárostól egy rövid sétára található a mini Güel parkra hajazó, mozaikokkal kirakott Gómez Felipe park, ami szintén megér egy látogatást.
Los Argentinos steak étterem
Utolsó vacsora, holnap repülök tovább Lanzarote-re, így megfogadtam, hogy este már csak valami könnyűt eszek, de elcsábultam a sziget legjobb steak étterme címen nyilvántartott Los Argentinos-nak, és berendeltem egy masszív steaket. Illetve egész héten minden étteremben polvito uruguayo-t kerestem, de sehol sem volt, sajnos itt az is szerepelt az étlapon, így nem volt mit tenni, azt be kellett rendelni, de mint tudjuk a desszert másik rekeszbe megy, így annak mindig marad hely. Nagyon pozitív kiszolgálás és a kaja is 10/10 volt.
La Palma – Lanzarote repülő
Utolsó nap reggel még gyorsan körbeszaladtam egyet Los Llanos belvárosában, majd irány a kb. 45 percre lévő repülőtér (SPC). Autóleadás, aztán a légcsavaros Binter Canarias fedélzetén vissza Lanzarote-re, ahol még 1 hét következik.
Hozzászólások (2)
Szia!
Érdeklődnék, hogy milyen hónapban voltál a szigeten?
Minden szállásodon ilyen hideg volt?
Válaszod előre is köszönöm!
Üdv.:
Gergő
Szia,
Január második felében voltam a szigeten és csak az északi felén, a kis faluban, El Tablado-ban volt nagyon hideg éjszaka, az egy szigetelentlen, fűtés nélküli épület volt egy szikla tetején. Ennek ellenére nagyon tetszett, de azért örülök, hogy csak éjszaka volt ott. A sziget déli részén, illetve a többi szálláson teljesen jó hőmérséklet volt.