Ezeregyéjszaka helyett csak hét napra érkeztünk, ami közel sem volt elég Marokkó felfedezéséhez, arra viszont igen, hogy elhatározzuk, visszajövünk még. Az egy hétbe így is belefért egy rövid pihenés és szörfözés Taghazout óceánpartján, sandboarding Timalilin homokdűnéin, Szuvíra medinájának bejárása Jimi Hendrix nyomdokaiban, teljes kiégés az argán fán legelészlő kecskenyáj látványától, látogatás a divatpápa Yves Saint Laurent birtokán, másfél nap bolyongás Marrákes piacainak labirintusában, szállás egy gyönyörű tradicionális riadban, beszédülés a geometrikus zellige csempékkel kirakott épületektől, egy tökéletes mentatea az Agafay sivatag egy luxuskempingjében, zárásként naplemente nézés Agadir tengerpartján.
Marokkó repülőjegy
A Ryanair-nél foglaltunk repülőjegyet a Bécs – Agadir közvetlen járatra, de a schwechati terminál mellé egy piros Lauda logózott gép gördült be meglepetésemre. Az ismerősen csengő név nem véletlen: a légitársaság elődjét Niki Lauda osztrák autóversenyző, háromszoros Formula–1-es világbajnok alapította, aki repülőgép pilótaként saját maga is szállított utasokat kisebb üzleti gépeken. A többszöri adás-vételen és névváltoztatáson átesett cég, jelenleg a Ryanair leányvállalataként üzemel. A Lauda igazi fapados élményt kínál: minimálisan párnázott ülések, oda-vissza útvonalon is bő 1-1 óra késés, illetve a vicces-idétlen tengelyen nehezen pozicionálható alig húsz év átlagéletkorú személyzet.
Agadir – Taghazout
Marokkóban az Agadir–Al Massira repülőtéren landoltunk, de maga Agadir nem szerepelt a listánk élén, így azt az 1 hetes út utolsó napjára hagytuk, a repülőtérről pedig rögtön a szörfösök mekkájába Taghazout-ba indultunk. Az Agadirt kerülő úton rögtön egy sivatagi élménybe szaladtunk: egy kb. 20 fős tevecsorda kényszerített minket megállásra és vonult át előttünk. Kb. 55 km / 1 óra múlva bőven sötétedés után megérkeztünk első szállásunkra.
Taghazout
Egy berber halászfaluból kinőtt szörf központ, ahol az egykori hippie utazókat leginkább az Európából érkező digitális nomád szörfösök váltják. Az alig ötezres település minden második épülete hostel, szálláshely, étterem, kávézó, szörfiskola / kölcsönző, de már felbukkantak az első co-working helyek is. Maga a városka csak pár utcából áll, ezek közül csak a partmeni “corniche” ami érdekes, melynek bármelyik pontjáról jól látszik az óceán, a kiülős helyek pedig tökéletesek egy naplementés vacsorához. Mivel halászfaluról van szó, így a település közepén lévő partszakasz strandolásra kevésbé alkalmas, hiszen minden hajnalban itt kötnek ki a kék halászcsónakok és sajnos elég kiábrándító a sok halmaradvány és szemét. Ennek ellenére sokan voltak, akik bátran ledobták a törölközőjüket és kifeküdtek olyan szakaszra, amit papucsban is elkerültem volna.
A szép, tisztább és szörfözésre alkalmas strandok, partszakaszok a településen kívül attól délre és északra helyezkednek el több kilométer hosszan. Ide a kisváros hátizsákos utazókat célzó hosteleivel mellett egyre több sokcsillagos resortot húznak fel.
Ajánlott kajáldák: Windy Bay, Aloha Café, Dfrost Almugar, Cafe Tayoughte
Timlalin dűnék és kanyon
Ma délelőtt Taghouzoutból Essaouiraba indulunk az N1-es úton. A kb. 160 km / 2,5 órás út első negyede a látávnyos óceánparton vezet végig. Útközbeni megállónak a Timlalin dűnéket és a Jimmy Hendrix cafét néztük ki, de alig fél óra utazást követően random első pihenőként megálltunk pár percre a Tamri kilátópontnál egy igazán autentikus kávéra. Marokkóban nagyon népszerűek az út mentén, a semmi közepén parkoló furgonokból kialakított mini kávézók, coffeetruckok. Az autók hátsó felében általában már sokat megélt, de neves olasz kávégép márkák (La Cimbali, Wega stb.) adagolták a espressokat. Szóval koffeinfüggőknek megerősítés: Marokkóban nem csak menta tea létezik.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Timlalin dűnékhez érkezve nem hagyjuk az autót a főút mellett, inkább lehajtuk a homos, földes úton, ahol már vár a helyi sales csapat: dűnetúra, kanyonlátogatás, sandboarding az étlapon. A sandboarding kivételével a dűnék és a kanyon egyedül is felfedezhető, legfeljebb segítség nélkül több időbe telik, amíg a sivatagi hőségben (november) megtaláljuk az odavezető ösvényt. Az elsőre bemondott ajánlatokat érdemes felére, harmadára alkudni.
Tengerparti homokdűnékből is van sokkal látványosabb (pl. Maspalomas) és mészkő kanyonból is (Antilop-kanyon, USA), de itt mindkettőt megtalálhatjuk egy helyen, így aki a sandboardingot is kipróbálná mindenképpen ajánlott megálló.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Jimi Hendrix café
Jimi Hendrix állítólag 1969 júliusában látogatott Marokkóba, és két hetet töltött Essaouirában. A guitar hero / rockikon útjáról ugyan képek nem maradtak fenn, de számtalan mítosz övezi röpke utazását. A városi legendák szerint a tengerparton álló Dar Sultan Palace romjai inspirálták a “Castle made of Sand” c. szám megírásában, illetve meg akarta venni a várossal szemben lévő kis szigetet sőt egész Diabat-et (Essaouira külvárosa, ahol jelenleg az emlékhelyként is funkcionáló Jimi Hendrix kávézó áll, a “homokvár” közelében).
A Jimi Hendrix café Essaouira nem túl vonzó külvárosi környékén található, de maga a graffitikkel díszitett bódé remek fotótéma, egy mentatea erejéig érdemes elzarándokolni a rocklegenda szentélyébe, de a ráhangolódáshoz odaúton feltétlenül tekerjük fel a Purple Haze-t az autóban, ahogy mi is tettük.
Essaouira / Szavíra / Mogador
Szavíra ősi kikötőváros, a legendák szerint jóval időszámításunk előtt alapították. A 15-16. században a portugál uralom alatt épült a város egyik meghatározó látványossága a tenger felől védelmet nyújtó erőd és a medinát (óváros) körbeölelő városfal is. Ettől az időszaktól kezdve, egészen 1960-ig a várost portugálul Mogador-nak hívták, de a Mogador elnevezéssel a mai napig sok helyen találkozhatunk: galériák, boltok, étteremek vagy szállodák nevében fennmaradva.
Érkezés Szavírába, parkolás
Szavíra két jól elkülönülő részből áll: az újvárosból, aminek a legvonzóbb része a 2,5 km hosszú tengerpart és az azzal párhuzamosan futó széles sétány, a másik pedig a fallal körbeölelt óváros, azaz a media.
Marrakeshsel ellentétben, Essaouira medinája szerencsére teljesen forgalommentes, a robogók is ki vannak tiltva, nem kell a kipufogó gázt szívni vagy arra figyelni mikor ütnek el hátulról (na de majd Marrakeshben…).
A szállásunk a medina falain belül lesz, így az autót valahol kint kell hagynunk. A városfalon mindössze 3 kapu található, mi szállásunkhoz legközelebbi “Bab Marrakech“ kapu előtti parkolóban hagyjuk az autót. Az ár nem bemondásra vagy alku alapon működik, hanem ki van írva: éjszaka 50 dirham, nappal 20 dirham, két teljes napra összesen 140 dirhamot (kb. 5000 Ft) fizetünk. Nagy parkoló, sok hely, két nap múlva sértetlen az autó, korrekt.
Szavíra szállás
Választhatunk tengerre néző szobát az újváros egyik hoteljében, a sétány mellett, de ezt bármilyen más tengerparti városban megtehetnénk, így ha nem kifejezetten strandolni, szörfözni, hanem az autentikus élmény miatt érkeztünk, akkor nem is kérdés, hogy a medina útvesztőjében kell keresnünk egy tradicionális marokkói riad vagy dar néven futó vendégházat.
- Dar Ness – Essaouira főterén, tengerre néző közös tetőterasszal
- Riad Dar Abi Essaouira – felújított közös terekkel, reggelivel
- Hôtel Emeraude Essaouira Essaouira
Ha a pénz nem számít:
- Salut Maroc! 200 eur/éj/junior lakosztály
- Heure Bleue Palais – Relais & Châteaux Essaouira – 300 eur /éj
Szavíra óvárosának látnivalói
A 2,5 km-es strand, tengerpart kivételével gyakorlatilag minden fontos látnivaló a Medina falain belül, az óváros útvesztőjében található, gyalogosan bármelyik pontja 10-15 percen belül elérhető, feltéve, hogy nem tévedünk el. Marokkó egyik legszebb medinája ugyan egy nap alatt kényelmesen körbesétálható, de biztos vagyok benne, hogyha egy hetet töltöltöttünk volna itt, akkor is minden nap felfedeztünk volna egy-egy új utcát, sikátort, kapualjat, műhelyt, boltot, riadot, az utcafrontról jelentéktelen tűnő ajtó mögé rejtett oázist.
Piacok (souk)
Az egész óváros egy nagy nyüzsgő piac, kirakodó árusokkal, üzletekkel, éttermekkel. A kis utcákban vagy az erőd falai alatt sétálva szőnyegkészítők, bőrdíszművesek, ötvösök, ékszerészek, fazekasok, asztalosok műhelyei és boltjai sorokazonak, népszerű szuvenyír itt a teáskanna, a gyapjúszőnyeg, selyemsálak, a kézzel készült sakktáblák és figurák vagy a hegyes orrú nubuk papucsok. Az Essaouira régió specialitása még az argánolaj és abból készült öregedésgátló kozmetikumok.
Érdekes még a fűszerpiac (Souk Laghzal), bár a marrakeshi látványosabb, illetve az halpiac (Marché aux Poissons), persze csak azoknak akik bírják a kísérő szagokat.
Erőd
1506-ban építették a portugálok Castelo Real de Mogador néven. A “Bab Skala” kézműves utcából induló lépcsőkön lehet feljutni a tetejére. Az észak-nyugati bástyája, vagy a spanyol ágyúsor tökéletes naplemente néző helyszín. Közben az állandó passzátszelek korbácsolják a tengert, a fejünk felett pedig kacagó sirályok vitorláznak.
Le Real Mogador, centre d’art
Ez a különleges riad korábban az olasz konzulátus épülete volt, most pedig egy francia művész galériája és otthona is egyben. Ingyenesen látogatható. Ottjártunkkor a legfelső emeletre is felmehettünk, ahol a tulajdonos lakik.
Salut Maroc!
A színes butikhotel, a “Bab Skala” kézműves utcából nyíló 18. századi egykori kereskedőházban található, tetőteraszáról pazar kilátással az erődre és az óceánra. A riadban nem bántak fukarul a kézzel vágott színes csempékkel, mindenhova jutott gazdagon a színekből. A tetőteraszra vezető egyik lépcsőfordulóba rejtve pedig Marokkó legmenőbb WC-jét találjuk.
Szavíra tengerpartja
Csinos, tisztán tartott, gondozott tengerpart, 2,5 km hosszú, széles sétánnyal, kávézókkal, abszolút vállalható köz WC-vel. Tökéletes helyszín szörfözéshez, strandoláshoz, reggeli futáshoz vagy éppen tevegeléshez.
Étterem, bár, cukrászda, kávézó ajánló
- Restaurant ADWAK
- Restaurant la tolérance
- Dar Baba cocktail bar
- The Loft
- Pâtisserie Driss
- l’Atelier – café boutique
- Restaurant Sayef
Kecskék az argánfán / Goat tree
Második nap reggeli után kicsekkolunk Szavírából és Marrakesbe indulunk (kb. 190 km, 2,5-3 óra alatt legyűrhető). Az amúgy nem túl izgalmas N1 / R207-es úton haladva Szavírától kb. 40-45 km-re, Meji környékén olyat bizarr dolgot láthatunk, mintha előző este elfogadtuk volna Szavíra főterén kínálgatott sütik egyikét: kecskék a fán! de nem egy, hanem 30-40 per fa.
A kecskék annyira szeretik az argánfa gyümölcsét, hogy akár fára mászni is hajlandóak érte és ehhez az ügyességük is megvan. Miután a kecskék megették a gyümölcsöt az emészthetetlen magokat kiköpik vagy azok simán távoznak később. Ezekből a magokból sajtolják aztán az értékes argánolajat, ami számos öregedésgátló kozmetikum, ránctalanító krém alapanyagául szolgál.
A sztori így túl szép is lenne, hogy a kecske is jól lakik és az argánfa is megmarad. A valóságban viszont a kecskék igaz, hogy csipegetnek néha fáról, de ilyen sok kecske és ilyen hosszú időre nem költözik fel a lombkoronára. A helyiek sajnos meglátták a fura jelenségben a bizniszt, így a kecskéket állítólag már kiskoruk óta a fára szoktatják, hogy a turistafotókért pénz kérhessenek. Szerencsére a kecskék nem voltak kikötve, és nem is tűnt úgy mintha le szeretnének jönni, de azért némi rosszérzéssel hagytuk el a helyszínt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Marokkói rendőrök
Az Essaouira – Marrakesh útvonal túl sok látnivaló, megálló lehetőség, de még benzinkút sem volt nagyon. A pár település, amiknek a főutcáján áthaladtunk nem tűntek túl élhetőnek.
A kecskék mellett a másik legnagyobb izgalom, ami útközben történt, hogy 60-as táblánál jól bemért egy bokorban rejtőzködő kézi traffipaxos rendőr, aztán a település határához érve ki is szedtek a forgalomból. Mivel az első helyi rendőrélmény, így nem voltam benne biztos, hogy érdemes kezelni a helyzetet, de gondoltam abból baj nem lehet, ha nem állok le vitatkozni. Állítólag 71-gyel mentünk (70 felett büntetnek), szerintem max. 68-cal. Persze mindezt bemondásra, ahogy a 150 zsetonos büntetést is, amit némi megbánást tanúsítva sikerült 100 dirhamra lealkudni.
Marrákes látnivalói 36 óra alatt
Yves Saint Laurent divatszentély
Marrakes leglátogatottabb nevezetessége nem egy palota, mecset vagy más ősi örökség, hanem a divatpápa Yves Saint Laurent villája (Mansion), kertje (Jardin Majorelle) és a múzeum. Mivel ez a városfalon, a medinán kívül található, így az volt a terv, hogy rögtön Szavírából érkezve útbaejtjük, mielőtt a medina környékén egy rövid időre megszabadulnánk az autótól.
Yves Saint Laurent múzeum
Az Yves Saint Laurent múzeumnál nem mondom, hogy kígyózó sorok álltak, de azért egy 15-20 percbe beletelt, amíg a jegykiadó ablakig elértünk. Ezért is szorgalmazzák, hogy aki teheti vegye meg a jegyét előre online.
A múzeumba, a botanikus kertbe és az ideiglenes kísérőkiállísára szóló kombó jegyért 220 DH-t (kb. 8.000+ Ft) kell kicsengetni, ezzel viszi Marokkó legdrágább attrakciója címet is.
A 2017-ben megnyitott Yves Saint Laurent múzeum kétségtelenül a kortárs építészet legizgalmasabb példája Marrákesben. Az épület alapja marokkói gránitból és márványból épült, a tetejét pedig terrakotta téglákból alakították ki, úgy hogy az megfelelő távolságból nézve egy szövet textúráját montázza. A múzeumban az ikonikus francia divattervező, Yves Saint Laurent 40 évnyi alkotói munkásságát felölelő haute couture ruha- és kiegészítő kollekciót vehetjük szemügyre.
Jardin Majorelle
A 9000 m2-en elterülő Jardin Majorelle a sivatag szélén álló Marrákes egyik legburjánzóbb kertje. A negyven év alatt létrehozott, fallal körülvett kert egy nagy zöld labirintus, sétányokkal, kerti tóval, merész színű, art deco és mór hatásokat ötvöző épületekkel. A francia festő, a névadó Jacques Majorelle 1922-ben kezdte el a világ távoli sarkaiból származó egzotikus növényekkel beültetni.
1980-ban Yves Saint Laurent és Pierre Bergé, akik 1966-ban érkeztek először Marokkóba, megvásárolták a Jardin Majorelle-t, hogy megmentsék a szállodaépítők által végzett pusztítástól.
Yves Saint Laurent Mansion
Az új tulajdonosok úgy döntöttek, hogy Jacques Majorelle villájában fognak lakni, amelyet átneveztek Villa Oasisnak. Maga a villa sajnos az egyszeri utazó által nem látogatható, csak illusztris vendégeket fogadnak előzetes bejelentkezés alapján.
Marrákes szállások
A marokkói emberek nagyon vendégszeretőek, Marrakesben pedig meseszép tradicionális riadokban szállhatunk meg, az egészen egyszerűtől a luxus kategóriáig. Ha időben foglalunk, akkor kb. 65 eur/2 fős szoba/éj ártól kezdődően már olyan riadokat találhatunk, amik biztos felülmúlják majd a várakozásainkat.
Ár-értékben verhetetlen:
Várakozáson felül élmény kicsit többért:
Marrakes highlife:
Top: La Mamounia
Az 1923-ban Marrákesben megnyitott La Mamounia hotelt a világ egyik legjobb szállodájaként tartják számon. Igazi celebmágnes, vendéglistáján olyanok fordultak meg, mint Roosevelt, Churchil, Hitchcock, Omar Sharif, Elton John, Ronald Reagan, Jennifer Aniston, Tom Cruise, Will Smith, vagy akár Sarah Jessica Parker, aki a Szex és New York 2 forgatása alatt szállt meg itt. A legolcsóbb szobák 670 EUR/éj ártól indulnak, a lakosztályok között pedig van olyan is, amiért több mint 10.000 jurót kell kicsengetni éjszakánként.
Marrákes parkolás
Az eredeti terv szerint a medinától 3-4 km-re lévő Menara Mall bevásárlóközpontban terveztem leparkolni az autót a biztonság kedvéért és onnét taxival tovább a dzsumbujba, de a szállásadónk SMS-ben elküldte egy közelebbi parkoló címét a medinán belül. A városfalig egész istenes volt a közlekedés, a kapun áthaladva viszont már kicsit káoszosabb, éppen az okozott dugót, hogy valakit elütöttek robogóval. A parkolóhely Marrakesh leglepattantabb utcájában volt egy foghíj telken, az ott parkoló autókon ujjnyi por. Bízva a szállásadónk ajánlásában végül itt hagytuk az autót napi 2×50 dirhamért, két napra.
Marrakesh medina gyalogosan
Miután állítólagos biztonságban hagytuk az autót, elfoglaltuk a szállásunkat, megvolt az első vacsora, pihi és reggeli a riadunk rózsaszirmos medencéjének partján gyalogosan indultunk neki a városnak, elsőként a Bahia palotába.
Bahia palota
La Bahia (= A gyönyörű) egy 8000 négyzetméteres padlótól a plafonig mozaikkal, intarziával, stukkókkal díszített grandiózus épület, amely minden bizonnyal Marrákes egyik leglátványosabb műemléke. A hatalmas alapterület ellenére a palota 150 szobájának csak egy része látogatható.
A palotát Si Moussa nagyvezér építtette az 1860-as években, majd 1894 és 1900 között fia tovább bővíttette.
A fallal körbevett palotának látszólag több bejárata is van, de igazából csak egy helyen lehet bemenni, a Rue Bahia Bab Mellah és Rue Riad Zitoun el Jdid utcák sarkához közel lévő kapun keresztül. A helyiektől ne reméljünk útbaigazítást, simán bemondják, hogy zárva vagy teljesen más irányba mutatnak, hogy arra induljunk, kipróbáltuk.
Belépő: 70 dirham, nyitvatartás: minden nap 9:00-17:00
Marrákes piacok (souk)
A szuk “souk” az arabok által használt elnevezés a piacra vagy a “bazárra”. A szuk hagyományosan szabadtéri terület volt, ahol a városon áthaladó kereskedők pár napra megálltak, hogy árut cseréljenek. A kereskedelem és a lakosság számának növekedésével, a helyi termelők, kézművesek, kereskedők is egyre több kisboltot, standot nyitottak, amelyek fokozatosan megtöltötték a környező utcákat és később beleolvadtak a fő piactérbe. Az organikusan terjeszkedő piacok mára a marrákesi medina közel egynegyedét hálózzák be és átláthatatlan labirintusként szédítik el az először idelátogatókat: nincs két párhuzamos utca vagy derékszögű sarok, a különböző szélességű, boltokkal telepakolt sikátorok labirintusként hálózzák be a várost. A nagy meleg miatt a kis utcák egy része részlegesen vagy teljesen fedett, így még nehezebb lehet a tájékozódás, cserébe jól néznek ki a rácsos tetőkön átszűrődő napsugarak.
Az egyes piacokat, utcákat, az ott gyártott vagy árult termékekről nevezték el, ami a mai napig így van, igaz, a szövevényes sikátorokban nehéz behatárolni, hogy melyik hol is kezdődik pontosan, de felesleges is ezen erőlködni vagy akár csak a nevüket megpróbálni megjegyezni. Csak induljatok el sűrűjébe és mobil helyett inkább lábatok elé, hátatok mögé nézegessetek, nehogy elcsapjon egy robogó, persze fél óránként azért nem árt rálesni a Google Maps-re.
- Souk Semmarine – A szokásos szuvenírek, mint cipők, bőr, ékszerek soukja.
A piacok fő ütőere a Souk Semmarine, egy széles, fedett sikátor, amely a cukrászdákkal és fazekasokkal kezdődik, majd szövet- és textilüzletek felé halad. A kereskedők itt a lámpáktól, kaftántól, cipőktől, bőr cuccoktól, ékszerektől, szőnyegektől kezdve mindent árulnak. - Körülbelül félúton a Souk semmarine elágazik. jobbra a fűszer piac (Marché Aux Epices de la place des Ferblantiers) , balra pedig a Souk el attarine, amely 1001 éjszakásan csillog a réz- és sárgaréz lámpásokkal, tükrökkel, gyertyatartókkal, ezüst teáskannákkal és lámpákkal (eredetileg fűszer és parfüm piac)
- Souk smata / Souk of the babouches – Keleti stílusú, sarok nélküli “Aladdin” papucsok
- Souk chouari – asztalosok utcája
- Souk haddadine – kovácsok utcája
- Souk of the teinturiers – gyapjú és festett szöveteket kínáló boltok
- Souk zrabi – szőnyeg piac
- Souk of the bijoutiers – ékszerészek utcája
- Illetve van egy piac, ami egy kicsit távolabb esik a Medinától, így a másfél napba sajnos nem fért bele, ez pedig a Souk el Khemis, aminek az egyik legizgalmasabb fotótémája az ajtó készítők utcája.
Koutoubia mecset
A Jemaa El-Fna tér zsivaját túlharsogva naponta ötször hangzik fel a híveket imára szólító müezzin a Koutoubia-mecsetből. A mecset 77 méter magas minaretje a 12. század óta őrködik az óváros felett, mióta azt az Almohádok felépítették. Ma ez Marrákes leghíresebb nevezetessége. Ha esetleg eltévednél a piacok labirintusában, a város legtöbb pontjáról látható Koutoubia mecset segítségével könnyen eligazodhatsz.
Beléphetnek-e a nem muszlimok a marokkói mecsetekbe?
Sajnos Marokkóban a nem muszlimok nem léphetnek be a mecsetekbe. Az egyetlen kivétel a Casablancában található, II. Hasszán királyról elnevezett mecset, amely a világ egyik legnagyobb imahelye. Ez a tilalom azonban nem muszlim találmány, hanem a francia gyarmati uralkodók fogadták el a 20. században. A Koránban az ilyen tiltás, csak a mekkai szent mecsetre vonatkozik.
Dar El Bacha palota, múzeum és kávézó
Marrákes egyik legszebb, pár éve felújított épülete és nem csak Marokkó, hanem talán a világ egyik legmenőbb kávézójával az udvarában, ahol megállni látszik az idő. Mindez központi helyen a medinában, mégis nehezen megtalálható, majdhogynem jellegtelen ajtó mögé rejtett helyen.
A palotát 1910-ben építették Thami El Glaoui pasa, Marrákes akkori uralkodója számára, akit az Atlasz uraként is emlegettek. Dar el Bacha, azaz “a pasa háza”. Az udvar egyik sarkában kapott helyet a Bacha Coffee. Az ikonikus kávézóban olyan illusztris vendégek fordultak meg, mint Colette írónő, Maurice Ravel zeneszerző, Charlie Chaplin filmrendező, Josephine Baker előadóművész, Franklin Roosevelt amerikai elnök vagy Winston Churchill brit miniszterelnök.
A második világháború után a palotát és vele együtt a kávézót bezárták és az épület időkapszulaként őrizte a régi szép idők emlékeit. Szerencsére nem vált enyészetté és közel 70 év (!!!) után eszébe jutott valakinek, vagy éppen ekkora sikerült előteremteni a pénzügyi forrásokat. Két éves kitartó és aprólékos restaurálásnak köszönhetően felcsillant a remény, hogy a Dar el Bacha ismét visszanyerje régi pompáját.
A palota végül 2015-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt Musee des Confluences, egyfajta néprajzi múzeumként. Pár évvel később pedig a Bacha kávézó is újranyitott.
Az utcán a bejáratot egy réztábla jelöli. A belépőrendszer nem teljesen egyértelmű. A lényeg, hogy 10 dirhamért lehet bemenni a múzeum kertbe, pár terembe és a kávézóba, míg 70 dirhamért pár plusz terembe. A Bacja kávézó annyira népszerű, hogy általában teltház van és csak várólistára tudnak felírni. Másfél órát ígérnek és kapunk egy csipogót. Ennyit azért nem akarunk várni, de az oázis szerű belső udvarban gyorsan telik az idő. Ez az egyik legszebb példája a riad-építészetnek, csupa zellige (színes geometrikus csempék), aprólékosan kidolgozott fehér stukkók és masszív, cédrusfából faragott mennyezetek és ajtók.
Aztán 35-40 perc múlva csipogunk is, hogy mehetünk.
Az 1910-ben alapított kávézó belülről is elég jól néz ki, sikerült megőrizniük a századelős hangulatot. A 100% arabica kávéra specializálódott kávézóban több, mint 30 híres kávétermelő vidék, több mint 200 kávéját kóstolhatjuk meg a világ minden tájáról. Espressot sajnos nem kérhetünk, kizárólag French Press technológiával készülnek a kávék. A berendelt kaják közül meglepetés volt a panírozott (?) sajtos croissant, de hibátlan volt, csakúgy mint a sütik.
Ben Youssef gimnázium
A Ben Youssef medresze (vagy madrasza = arab kultúrában iskola) az andalúz-arab építészet egyik legjelentősebb példája Marokkóban. Abou al Hasan szultán alapította a XIV. században, majd a Saadi-dinasztia átépítette. A marrákesi Ben Youssef-mecset mellett álló, ma múzeumként működő egykori madraszának 130 szobája van, amelyeket annak a közel 900 diáknak a befogadására építettek, akik itt tanulták a Koránt és más tudományos és vallási tárgyakat. Belépő: 50 dirham.
Le Jardin Secret
A több mint 400 éves múltra visszatekintő iszlám kert, a nevével ellentétben nem igazán titkos, hiszen általában minden Marrakesh top10 listán szerepel és mivel elég sűrűn ki van táblázva, így megtalálni is könnyebb, mint mondjuk a Bacha kávézót.
Az igényesen rekonstruált iszlám kert egy nyugis oázis, ha menekülni szeretnénk a piac forgatagából, de a 80 dirhamos belépő ellenére, semmi olyan extra élményben nem lesz részünk, amint mondjuk a Jardin Majorelle-ben vagy a Bacha Coffee-ban ne tapasztalhattunk volna meg.
A kert végében található toronyba óránként csak egyszer lehet és csak kísérővel lehet felmenni, ráadásul még egy plusz belépőt is ki kell csengetni, azonban ez a második legmagasabb torony egész Marrakechben a Koutoubia mecset minaretje után, utóbbiba viszont nem lehet felmenni, így gyakorlatilag a legmagasabb pont, ahova legálisan feljuthatunk.
121 Rue Mouassine, Marrákes 40030, Marokkó.
Fotómúzeum (La Maison de la Photographie)
A Hamid Mergani és Patrick Manac’h által létrehozott magángyűjteménynek egy tradicionális riad ad otthont. A 2009-ben nyitott múzeum több mint 10 000 fotónak ad otthont, amelyek 1879-től egészen 1960-ig mutatják be Marokkót ismert és névtelen fotósok alkotásain keresztül.
Belépő: 50 dirham
Marrakesh múzeum
A Marrakech Múzeum a város egyik egykori palotájában található. A grandiózus épület a gyarmati korszak előtt az ország védelmi miniszterének magánrezidenciája volt. Később lányiskolaként használták, mielőtt gondosan felújították és múzeumként megnyitották. A pazar andalúz stílusú belső udvar kiemelkedő látványosság, faragott cédrusfával, színes csempékkel, ólomüveg ablakokkal, díszes oszlopokkal, nagy csillárral és festett ajtókkal. A látogatók megtekinthetik a kevésbé fényűző hammamot és konyhát is. A gyűjtemények között találunk kerámiákat, kalligráfiát, régi sírköveket, érméket, festményeket, ruhákat és történelmi dokumentumokat. A múzeum a régészet, a néprajz, a történelem és a művészet területét öleli fel. A belépő 50 marokkói dirham.
Marrákes étteremajánló
- Le Jardin (dzsungel hangulatú, zöld belső kerrtel)
- L’mida Marrakech (tetőteraszáról kilátás a városra)
- Le Foundouk (ezt csak ajánlották, de pont bezárt előttünk)
Agafay sivatag
A kiadós marrokói reggeli után fájó búcsút veszünk pazar marrákesi riadunktól és gyalogosan visszanavigálunk a város egyik legrosszabbul kinéző utcájába, ahol az autónkat hagytuk az elmúlt két napra. Igaz a portól alig ismerjük fel, de amúgy az autó érintetlenül megvan. A por pedig kivételesen nem is fáj annyira, hiszen ma az Agafay sivatagba megyünk, ahol még bőven lesz belőle.
Utolsó előtti, hatodik nap Marokkóban. A mai cél sötétedés előtt eljutni Agadírba, útközben pedig megnézni az Agafay sivatagot, esetleg még a Paradise Valley felé is tenni egy kitérőt. Az út kb. 300 km / 4 óra (részben autópályán) plusz a megállók. Marrákest az R212-es úton kell elhagyni és 25-30 km múlva Nzala kisvárosát követően kell letérni balra. A sivatagba vezető út eleinte aszfaltozott, majd föld/kő, nem szükséges hardcore offroad járgány egy átlagos SUV-val simán elvállalható.
Az Agafay nem az a klasszikus homokdűnés sivatag, sokkal inkább egy sziklás holdbéli tájra emlékeztet, tiszta időben háttérben a fenséges Atlasz négyezer méter feletti késő tavaszig hófödte csúcsaival. 4167 méteres magasságával a Túbkál vagy Toubkal az Atlasz és egész Észak-Afrika legmagasabb csúcsa.
Agafay Luxury Camp
Az Agafay sivatagban lehet tevegelni, lovagolni, quadozni, buggyzni, túrázni és persze eltölthetünk akár egy vag ytöbb éjszakát is itt valamelyik glamping szálláshelyen, így a sivatagi naplementét, a fényszennyezés mentes csillagos eget és napfelkeltét is megcsodálhatjuk. A villámlátogatásunkba sajnos ez nem fért bele, de azért meglátogattuk az Agafay Luxury Camp-et egy menta tea erejéig. Marokkó talán leghúzósabb itallapjára még egy 2x szorzót is dobtak nem szállóvendégeknek, így igaz, hogy a menta teát, vizet, colát, mindent, ami iható meg kell becsülni a sivatagban, de akkor sem éreztünk a Marokkó más részein megtapasztalt vendégszeretet, inkább csak a bizniszt.
A szállás amúgy patent. Egy masszív 25 méteres feszített víztükrű medence a sivatag közepén, kicsit arrébb egy valamivel kisebb. A glamping sátrak kellő távolságban egymástól, mindegyik nappalija a sivatag és az Atlasz felé néz, a teraszokba süllyesztett kültéri fürdőkádakkal.
Agafay Luxury Camp kb. 275 euró/éj
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A sivatagban kicsit elhúztuk az időt, illetve az első fizetős bemérést követően, szépen, szabálykövetően haladtunk, így még az opcionálisan mai napra tartogatott Paradise Valley-t végül elengedtük. Az autópályát egyébként alig használják, a rendőrök meg ott is mérnek ezerrel és a kihajtóknál rögtön ki is szedik a gyorshajtókat a sorból.
Agadir
Agadirt nem maxoltuk ki. Este végigsétáltunk a tengerparti Corniche-on, néztünk egy naplementét, a parton az Ô Playa étteremben vacsoráztunk, aztán kidőltünk. Egy hétbe ennyi fért bele, az időt pedig inkább Taghazoutban, Szavírában, Marrakesben és a sivatagban töltöttük.
Agadir top látnivalói címszavakban, amiknek nagy része nekünk már nem fért bele, majd legközelebb:
- Agadir beach – A város fő vonzereje az 5-6 km hosszú homokos strand és a tengerparti sétány (Corniche)
- Souk El Had – Agadir brutál méretű és legnyüzsgőbb piaca
- V. Mohamed mecset és az új városközpont
- Agadir Medina – Az 1960-ban földrengés miatt megsemmisült óváros 90-es években épült replikája. (Agadir egy szeizmikus vonalon fekszik, 1960 februárjában egy Richter skála szerinti 6-os erősségű földrengés a város 60%-át elpusztította, több mint 17 ezer ember halt meg)
- Jardin d’Olhao és a Memory Agadir Museum – Az Olhao kertben található az “Agadir emlékei” múzeum, amely bemutatja a város történetét, különös tekintettel az 1960-as földrengésre.
- Agadir Birds Valley (árnyékos zöld park a város közepén, madarakkal)
- Oufella Kasbah erőd – a hegy tetején lévő citadellából pazar kilátás nyílik a városra, óceánra, ahova 2022.júliusa óta a Dania Land vidámpark felvonójával is felmehetünk (oda-vissza: 80 dirham)
- Museum of Amazing Culture – Berber múzeum
Agadir környéke:
-
- Crocoparc (Krokodil park, Agadirtól 14 km-re)
- Souss Massa nemzeti park
- Taroudant (a fallal körülvett város, 88 km-re Agadirtól)
Marokkó időjárása
A tengerparti régiókban általában mediterrán éghajlat uralkodik. Északról dél felé a környezet drámaian megváltozik; ugyanez a helyzet nyugatról kelet felé haladva is – a parttól a szárazföld belseje felé távolodva a körülmények szélsőségesebbé válnak, és a tengerszint feletti magasság is szerepet játszik a változékony időjárási viszonyokban.
Marrákesben és a déli országrészben novemberben is szuper rövidnadrágos, pólós idő van, a déli órákban gyorsan le lehet égni, nappal simán megvan a 25°C, este, naplemente után kiülős vacsorához viszont jól jöhet egy vékonyabb pulcsi. Marokkó időjárása hónapról-hónapra részletesen itt
Hozzászólások (3)
Pingback: Marokkó időjárása - Mikor érdemes utazni? | vizzitor.hu
Pingback: Munkaszüneti napok 2024 naptár, szabadságtervező táblázat | vizzitor.hu
Pingback: Mauritius látnivalói 2 hét alatt | vizzitor.hu