Előző nap Gozo-n jártunk, ma pedig március 18. és bomba idő van, így a tengerparton, a hotel teraszán toljuk be a reggelit, aztán irány a garázs és a bérautóval becélozzuk Málta korábbi fővárosát Mdina-t.
Mdina
Így írják, nem maradt ki egy “e” betű. A volt fővárost már csak 250-300 fő (!) lakja jelenleg. Fő látványossága a 185 méter magas Dingli-fennsíkon figyelő, masszív falakkal és (jelenleg füves közpark) vizesárokkal körülvett óváros. A szűk utcákon csak gyalog vagy lovaskocsival lehet közlekedni, a városfalon belülre autóval csak pár helyi kiváltságos hajthat be. A kisváros körülbelül 1-1,5 óra körbegyalogalható.
Rabat
Pár km-t arrébb gurulva megérkezünk a szomszédos Rabat-ba. A főtéren a San Paolo templomra néző kiülős hely teraszán, a King George V barban toltunk egy kiadós bagel-szerű, középen lyukas helyi kenyérből készült masszív szendvicset ebédre.
Aztán alig pár méterre, szintén a téren található a nevezetes helyi sütiket, máltai nugátot, marcipánt és imqaret-et (datolyával/fügével töltött arab édesség) árusító, street-cukrászda a Parruccan. A tulajdonos szolgál ki, aki vásárlás előtt szívesen ad kóstolót, hogy biztosra menjünk, de ha valaki szereti a masszív szénhidrátot, akkor nem igazán lehet mellényúlni.
Gyönyörű idő van, így a katakombákat kihagyjuk és inkább Dingli sziklái felé vesszük az irányt.
Dingli
Rabattól 6 km-re délre ismét elérjük a tengert és a Dingli sziklákat. Látványos, magas, de lankás tengerpart, remek kilátással, de a Gozón található Ta’ Cenc sziklafalhoz azért nem hasonlítható:
Málta legmenőbb kerti WC-je, pazar panorámával és természetes tenger illatú légfrissítővel:
Sliema
A rövid nap, kis távolságok miatt már du. 4 körül visszaértünk San Giljan-ba, így az autót leparkolva úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a szomszédos Sliema-ba, ahonnét remek naplementés kilátásé nyílik majd Valletta óvárosára és a Szent Pál katedrális kupolájára.
Ha a hosszabb úton, végig a tengerparton sétálunk, akkor kb. 3,5-4 km, 40 perc alatt érjük el a tökéletes fotó pontot, a tenger fölé kinyúló Tigne gyalogos híd teraszát, ahonnét aztán az alkonyat előtti arany órában elkészíthetjük a klasszikus, képeslapokon szereplő Valletta fotót:
Nem mintha a 4 km hosszú lenne, de siettünk vissza vacsorára és a felhők is gyülekezni kezdtek, így úgy döntöttünk, hogy visszafelé a 13-as busszal megyünk. Nos, nem hiába kapta a busz a 13-as számot, nekünk sem hozott szerencsét. Egy felvonulás, útlezárás miatt a rendőrök leterelték a part menti útról egy szűkebb utcába (amiből Máltán elég sok van) és természetesen az történt, amire számítani lehetett: a parkoló autók miatt a busz beszorult az utcába. Mindezt tette úgy, hogy az ajtók alig 40 cm-re voltak egy kőfaltól, így az utasok elől a menekülési el volt zárva, így kisebb pánik alakult ki, de győztek az utasok és a buszsofőr végül engedett az elégedetlenkedők nyomásának és kinyitotta azt ajtókat.
