Kirill Umrikhin, a Nikon oroszországi nagykövetének új fényképészeti projektje a világ egyik ritkán lakott és jelentős részben feltérképezetlen részére visz bennünket: A Parancsnok-szigetekre. Kirill projektje a Bering-tenger Aleut régiójában egy vulkanikus tájakkal tűzdelt, ritka állatvilággal rendelkező és a végtelen óceán által körülölelt „elveszett világot” mutat be.
Miért a Parancsnok-szigeteket választotta különleges projektje színhelyének?
Kalandvággyal a véremben születtem, ezért amikor lehetőséget kaptam egy álomprojektem megvalósítására, tudtam, hogy egy civilizációtól távol eső helyet akarok felkeresni, amelyről kevesen tudnak, illetve kevesen látogattak meg eddig. A módszerem egyszerű volt; megnyitottam a Google Térkép alkalmazást, és a műholdkép segítségével fedeztem fel új helyeket, amelyek létezéséről addig fogalmam sem volt. Kiszúrtam egy kopár, fák nélküli, ritkán lakott szigetcsoportot a Bering-tengeren, nagyjából 100 mérföldre a Kamcsatka-félszigettől, Oroszország távol-keleti részén – egy felfedezésre váró, elfeledett világot.
Három dolog érdekelt a helyszínnel kapcsolatban. Az első a története volt – a szigeteket Vitus Bering parancsnok fedezte fel, aki hajótörést szenvedett a lakatlan Bering-szigeten 1741-ben. 1825-ben az Orosz-amerikai Társaság aleutokat telepített át a szigetre, hogy fellendítse a sziget fókakereskedelmét. Jelenleg a sziget lakosságának kétharmada orosz, egyharmada aleut, és a szigeten már csak két személy beszéli a Mednyj aleut nyelvet. A második a vadvilága. A szigetek menedékül szolgálnak a vadon élő állatok számára, és számos ritka fajnak adnak otthont, köztük nagyjából 350 000 fókának – a világon megtalálható teljes populáció egyötödének. Végül pedig az akciósportok lehetősége vonzott – még senki sem szörfölt vagy sárkányszörfölt itt, ezért lehetőségem nyílt a fényképezés és a kalandvágyam új szintjének felfedezésére és megélésére. Valami olyat örökíthettem meg, amit előttem még senki.
Mennyi tervezéssel jár egy ilyen út megvalósítása?
Nagyszerű dolog, ha egy távoli, felfedezetlen helyszínt találsz, de ez azt is jelenti, hogy kevés információ áll rendelkezésre, így a tervezés meglehetősen nehéz volt. Előzetesen felvettem a kapcsolatot helyi utazási tanácsadókkal és a Parancsnok-szigeteki természetvédelmi rezervátummal, hogy a lehető legtöbb információhoz jussak, de mindenki, akivel beszéltem azt mondta, hogy a tervem komoly kihívást fog jelenteni. Míg másokat ez elbátortalaníthat, bennem csak megerősítette a szándékot a helyszín felkeresésére! A Parancsnok-szigetekről kevés kép áll rendelkezésre, ezért szinte semmi információnk nem volt a tájról, illetve arról, hogy a vizek mennyire lesznek alkalmasak a vitorlás jacht számára, amellyel a szigeteket megközelíteni terveztük. Sok tekintetben vakon indultunk neki, de ez nem riasztott el attól, hogy belevágjunk az expedíciónkba, és többet tudjunk meg a sziget lakosairól, vadvilágáról és tájairól.
Mindehhez természetesen egy hajóra volt szükségünk, ezért felvettem a kapcsolatot egy kamcsatkai kapitánnyal, aki korábban már négyszer látogatott el a szigetekre. Az egyik útja során az extrém időjárási viszonyok miatt leszakadt a horgonya, és megsemmisült a hajója; ennek ellenére készen állt visszatérni, és folytatni a felfedezést. Összesen hétfős legénységünk volt, mindenki tele lelkesedéssel (és legalább ugyanannyi aggodalommal) az előttünk álló út miatt.
Milyen kihívásokkal szembesült az út során?
A Parancsnok-szigeteket évente csak 10 napnyi napsütés éri, és gyakran erős viharok alakulnak ki. Az időjárás tehát rendkívül szeszélyes – az egyik percben élvezed a napsütést, majd mielőtt észbe kaphatnál, özönvízszerű esőben találod magad, így nem tudhattuk, hogy mire számítsunk, amikor megérkeztünk. Különleges szerencsénk volt azonban az utunkon. A helyiek szerint emberemlékezet óta ez volt a legjobb nyár.
Miután az időjárás valamelyest nekünk kedvezett, más – talán még váratlanabb – kihívások adódtak. Az életkörülmények kemények voltak – a hajón rendkívül hideg volt, és legtöbbünk az út során tengeribetegségtől szenvedett. A másik probléma a sziget lenyűgöző állatvilágának megközelítése volt. A hajóról fotózás bonyolult, mert vigyáznod kell, hogy ne tegyél kárt a berendezésedben, miközben igyekszel a fényképezőgépet a lehetőségek szerint mozdulatlanul tartani. Ugyanakkor a fotózni kívánt teremtmény kegyeire kell bíznod magad – nem tervezheted meg, hogy feléd nézzen egy fóka, vagy közel repüljön el hozzád egy madár. Rengeteg időre, türelemre és strapabíró felszerelésre volt szükség, de elégedett voltam a képekkel, amiket sikerült készítenem.
Melyik volt számodra az út kedvenc pillanata?
Egyértelműen az, amikor egy bálnaraj útját kereszteztük. Nagyjából 20 úszott el alattunk a vízben. Igazi „csípj meg, mert álmodom” pillanat volt ez. A Nikon D850 fényképezőgépemmel felfegyverkezve követtem őket egy darabig, hátha megörökíthetem, ahogy a felszínre törnek, de sajnos a víz alatt maradtak. Az emberekkel ellentétben a bálnákat nem kérheted meg, hogy ugorjanak, így azzal kell dolgoznod, amid van.
Egy másik fantasztikus pillanat volt, amikor a fókák fotózásakor (a vízálló házba bújtatott Nikon D850 fényképezőgépemmel felszerelve) velük együtt a vízbe merültem. Több százan voltak körülöttem – ijesztő, de lenyűgöző élmény volt!
Milyen tapasztalatokat szereztél a projektből?
Lehet, hogy sablonosan hangzik, de az ilyen fotós kirándulásokon fel kell készülnöd a váratlanra is. Korlátozott időt tölthettünk csak a szigeteken, és a környezet nagyon meg tudta nehezíteni a dolgunkat. Például a hajóút három napig tartott a várt egy nap helyett, de eközben láttuk meg a bálnákat, ami teljesen megváltoztatta az utunkat! Bár úgy terveztem, hogy az utam során az extrém sportokra és a szörfözésre fogok koncentrálni, azonban ennél valami sokkal érdekesebbre bukkantam – az objektíven keresztül egy elveszett világot fedezhettem fel, lenyűgöző emberekkel és különleges állatokkal. Az emberek és a vadvilág fotózása a fényképezés olyan oldalára nyitotta fel a szemem, amelyre korábban sosem összpontosítottam. Szeretnék visszatérni, és több képet készíteni a három sziget körül élő bálnákról és kardszárnyú delfinekről.
Milyen felszerelést használt az útja során?
A Nikon D5, a Nikon D850 és az új Z 7 tükör nélküli rendszer gondoskodott róla, hogy minden felvételhez és helyzethez megfelelő fényképezőgépváz álljon rendelkezésemre. Nem meglepő, hogy a megbízható D5 fényképezőgépem tökéletes volt az extrém sárkányszörfös felvételekhez – tapasztalataim szerint ez a fényképezőgép elpusztíthatatlan, 153 élességpontjának és 99 kereszt típusú érzékelőjének köszönhetően pedig minden felvételkészítési sebességgel lépést tud tartani.
A Nikon D850 45,4 megapixeles képminőségét választottam a vadvilág fotózásához. Tulajdonképpen a vízfelszín alatt és felett is egy víz alatti fényképezőgép védő segítségével örökítettem meg az állatok érzelmeit és részleteit. Nem sok minden van, amire ez a fényképezőgép ne lenne képes.
Ez volt az első alkalom, hogy igazán kipróbálhattam az új, tükör nélküli Z 7 rendszert, és azt kell, hogy mondjam, a DSL-R fényképezőgépekhez hasonló ergonómiájának köszönhetően nagyon egyszerű volt a használata. Könnyű, halk, és a képminőség lenyűgöző mind a kisebb részletek, mind a távolabbi felvételek esetében. ISO-képességei tulajdonképpen ugyanolyan jók, mint a Nikon D850 fényképezőgépé, ami nem gondoltam, hogy lehetséges!
Objektívek tekintetében halszemoptikák (az AF Fisheye-Nikkor 16mm f/2.8D és az AF-S FISHEYE NIKKOR 8-15mm f/3.5-4.5E ED), zoomobjektívek (AF-S NIKKOR 24-70mm f/2.8G ED és AF-S NIKKOR 70-200mm f/2.8E FL ED VR) és fix objektívek (AF-S NIKKOR 35mm f/1.4G) választékát, valamint az új NIKKOR Z 24-70mm f/4 S objektívet vittem magammal, ami fantasztikus teljesítményt nyújtott. Az általánosan használt objektívem azonban mindig az AF-S NIKKOR 400mm f/2.8E FL ED VR – egyszerűen sohasem hagy cserben.
Milyen tanácsot adna a többi fotósnak, akik hasonló projektbe szeretnének kezdeni?
A megfelelő tervezés, időzítés és felszerelés a siker kulcsa. Amennyire lehet, előre felkészültünk, és gondoskodtunk róla, hogy minden időjárási feltétel esetére rendelkezzünk megfelelő fényképezőgéppel és objektívvel. A rugalmasság is fontos – hiába van egy elképzelésed arról, hogyan fognak alakulni az események, amikor a világ hasonló ismeretlen részén dolgozol, a természet és a vadvilág fogja meghatározni az utadat – ez az ő felségterületük, ezért az ő szabályaik szerint kell dolgoznod.
Mit jelent Önnek, hogy megvalósíthatott egy ilyen projektet a Nikonnal?
Ez volt álmaim utazása, és megtisztelve érzem magam, hogy lehetőséget kaptam a megvalósítására egy olyan márkától, amely a karrierem minden lépésénél velem volt. Nem csak fotósként, de utazóként, projektmenedzserként és atlétaként is a határaimat feszegettem.Köszönetet szeretnék mondani a csapatomnak, akiknek köszönhetően az út még jobb élmény lett, mint amit remélhettem volna – a szívósságuk, eltökéltségük és tapasztalatuk nélkül a történet teljesen máshogy alakult volna!
