Az Azori-szigeteki reptéren becsekkolunk, idő van, de várunk, várunk, nézzük a fel-le szálló gépeket. Hivatalos indulási idő előtt 5 perccel kiderül, hogy a Ryanair pilótának éppen lejárt a repülési ideje (egy huzamban max. X órát repülhetnek), így fogta a kis aktatáskáját, leszállt a gépről és kisétált a váróba. Szerencsére kb. 1 órán belül sikerült keríteni egy friss, kipihent, bucifejűre aludt szakembert, aki talán még kávét is ivott. Na hajrá indulás! Vagyis annyi izgalom még, hogy repülőjegy-foglaláskor 21-re lapot húztunk és kipróbáltuk azt a trükköt, hogy a sor egyik felén a 3 ülés közül befoglaltuk a két szélsőt, hogy majd úgyse ül közénk senki. Fenét nem. Nem is akárki. Az Azori-szigetek legkövérebb embere, bőrdzsekiben. Kellemetlen.
A gép este 6 körül landolt, így nagyjából arra volt idő, hogy megkeressünk a szállodát és miután ledobtuk a cuccunkat este besétáljuk a városba vacsorázni, Douro partra körülnézni.
Porto top 15 térképen
Egy interaktív Google Maps térképre összepattintottuk Porto top 10-15 látványosságát, a posztban szereplő összes nevezetességet, éttermet, amit 2 nap alatt rohanás nélkül sikerült megnéznünk, így egy hosszúhétvégére simán betervezhető.
Cantina 32 – étteremajánló
Egészen gyorsan és egészen véletlenül megtaláltuk Porto egyik legjobbnak mondott éttermét, amit már előre kinéztünk, hogy majd meglátogatjuk, de nem az első estére terveztük, de ha már így adódott, akkor ismét bepróbálkoztunk asztalfoglalás nélkül a Cantina 32-be (📌 R. das Flores 32.)
Pár minimál olivás, kenyeres tapas, előétel után berendeltünk egy tintahal “pörköltet” édesburgonyával, a kíváncsiság kedvéért egy véreshurkát (!) zöldalmával, illetve a portugálok egyik nemzeti ételét a bacalhau-t (gyufaszál vékonyra szeletelt tőkehal, hasonlóan julienre vágott krumplival összekeverve, megsütve.)
A desszert a végén pedig egy-egy banános sajttorta, amit egy cserép földbe ültetett palántaként szervíroztak. A cserépben a banános mascarpone került alulra, a föld réteget a tetején csoki crumble-lel, a palántát pedig a közepébe tűzött mentalevéllel oldották meg. Frappáns.
A hely egyáltalán nem fine dining, nem feszengős, inkább az ellentéte, majdnem hogy romkocsma, de remek konyhával, közvetlen kiszolgálással. Szakadt bőrfotelek, látszóbeton fal, össze kukázott, de ízléses századeleji bútorok. A fő teremben vannak kisebb, 2-4 személyes asztalok is, de a nyitott konyhával szemben a félig előtérben csak két nagy 10-12 személyes asztal sörpaddal, ahol simán összeültetik a teltháznál, foglalás nélkül próbálkozó éhes magyar turistát, a franciával, angollal, helyiekkel. De ezt nem hogy sérelmeztük volna, hanem külön jó pont a hangulathoz.
A 3-4 fogást végizabálva már csak arra volt erőnk, hogy a Rua das Floresen sétálva leguruljunk a Douro folyó partjáig és ellenőrizzük Porto jelképét, a két szintes I. Lajos-híd-at (Ponte de Dom Luis I.)
Hotel Malaposta
Szállást általában jól sikerül választani, de most eléggé mellényúltam, cserébe nem volt drága. A Hotel Malaposta 3*** Porto egyik legzajosabb utcájában található, talán az ottani bulinegyed főutcáján, mintha itthon hétvégén a Gozsdu-udvarban vagy a Kazinczy utcában próbálnánk aludni. Az emberek még éjjel 3-kor is üvöltöttek, 4-kor pedig arra ébredtünk, mintha ölnének valakit, szerencsére nem. A szobák is egy kicsit kopottabbak, mint a fotókon, de azóta a szobák egy részét felújították és a superior szobák a fotók alapján már jól néznek ki. A zajjal lehet csak nem volt szerencsénk és rosszkor voltunk rossz helyen. A hotel egyébként remek helyen van, 400 méterre a főtértől, a Clerigos toronytól, illetve a Lello könyvesbolttól és kb. 1300 méterre a Douro partjától és a hídtól.
Lisszabon tér (Praca de Lisboa)
Másnap reggel a R. Das Oliveiras-on keresztül a Carlos Alberto tér érintésével besétálunk a Lisszabon térre (Praca de Lisboa). A tér régen egy piacnak adott helyet, de a 2000-es évek elején teljesen elhagyatottá vált és egy ronda, lepusztult beton-háromszög és pár bódé lecsupaszított rozsdás szerkezete éktelenkedett Porto egyik, amúgy legnépszerűbb szegletében. A Balonas and Menano stúdió építészei remek munkát végeztek, amikor újraálmodták a teret: a föld alatt mélygarázsok, a földszinten üzletek a tér sarkait összekötő passage-okkal és az egész szerkezet – sokkal inkább egy domb, mint épület – kapott egy parkosított zöld tetőt, pázsittal fákkal. A zöld tisztás remekül illeszkedik a környezetéhez.
A téren található többek között a Lello könyvesbolt (Harry Potter-ből ismerős helyszín lehet), a Casa Oriental konzervbolt, illetve az egész teret felügyelő Clerigos torony és a hozzá kapcsolódó templom.
Lello könyvesbolt
A Lello-t a világ egyik legszebb könyvesboltjaként tartják számon. JK Rowling, a Harry Potter könyvek szerzője is gyakori vendége volt a kis ékszerdoboznak, amikor még angoltanárként kereste a kenyerét Portóban. A regénybeli Roxfort varázslóképző lépcsőit pedig egyértelműen a könyvesbolt enteriőrje ihlette.
A Lello fivérek még 1881-ben alapították a könyvesbolt elődjét, a jelenlegi üzletbe pedig 1906-os átadását követően költöztek be.
Belépőjegy infó:
Egészen 2015-ig ingyenesen lehetett látogatni, majd a Harry Potter rajongók és turista hordák áradata miatt, érthető módon, elkezdtek belépőjegyet szedni. A belépőjegy megvásárlása a helyszínen nem egyértelmű, hiszen kétszer is sorba kell állnunk, hogy bejuthassunk a boltba. Két házszámmal balra a sarkon lévő, Armazéns do Castelo souvenir boltban kell először sorba állnunk a jegyért, 5 eruós levásárlható voucherért, illetve az itt lévő ruhatárba és szekrényekbe tehetjük le kabátunkat, esernyőnket, nagyobb táskánkat, mivel a zsúfolt boltba ezekkel nehéz lenne közlekedni. Ha 10-15p sorbanállás után megvan a voucher, utána mehetünk mégegyszer sorbaállni a bolthoz, ahova viszont már 5 perc alatt sikerült bejutnunk.
A vouchert persze online megvehetjük, ha előre tudjuk melyik nap szeretnénk menni: www.livrarialello.pt/en-us/
A könyvesbolt egyik érdekessége a Harry Potter lépcsőn és azon kívül, a polcok előtt a padlóban végig futó sínpár és a régi csille-szerű kocsi, amiben a könyveket tolták a helyükre.
📌 R. das Carmelitas 144, Porto
az utca mindössze 200 méter hosszú, mégis összejött a 144-es házszám, sőt a két házzal balra a sarkon lévő jegyárusító hely házszáma pedig már 166 🙂 Azt hiszem 100-ról indulnak és 11-esével növekednek a házszámok, mert talán 5-6 ház lehet az utcában.
Clerigos torony
A tér szemközti oldalán álló A 75 méter magas tornyot 1732-ben kezdték el építeni és 1750-re készült el. Hat emeleten keresztül 240 fokos és egyre szűkülő csigalépcső vezet a tetejére. A legfelső erkélyre talán, ha 20 ember tud kiállni egyszerre. Kicsit nyomasztó menet, klausztrofóbiásnak nem ajánlott. A tornyot 5 euróért mászhatjuk meg 9-23 között, vagy vehetünk kombinált jegyet a templomba, toronyba, múzeumba 6,5 euróért, de utóbbit csak 19 óráig látogathatjuk.
A torony mellett található a fotográfiai intézet, ottjártunkkor pedig az épület előtti téren egy hatalmas lila gömb installáció feszített és ünnepelte Porto 20 éves Unesco tagságának évfordulóját.
Katedrális (Sé)
A Szabadság-tér érintésével a halpiac, a katedrális, a Douro folyó és az I. Lajos-híd-at (Ponte de Dom Luis I.) felé vettük az irányt. A halpiac (Mercado de S. Sebastiao) ugyan még éppen nyitva volt, de nagyon kicsi és kínálat sem túl izgalmas. A katedrális szép, érdemes belülről is ellenőrizni, a teraszáról pedig remek kilátás nyílik a háztetőkre, a vasútállomás épületére és vissza a Clerigos toronyra. Ahogy közeledünk a folyóhoz egyre több a sirály is. Kameraérzékenyek, előszeretettel pózolnak a turistáknak.
I. Lajos-híd-at (Ponte de Dom Luis I.)
Megérkezünk a kétszintes I. Lajos-hídhoz, ami nagyjából Porto jelképévé is vált, minden képeslapon, útikönyv címlapján előbukkan.
Szerkezetét, stílusát tekintve (és még korban is illeszkedik) első ránézésre kapásból azt mondanánk, hogy biztos Eiffel tervezte és majdnem igazunk is lenne, de mégsem. Valóban Eiffel tette le az első tervet 1879-ben egy hagyományos egyszintes híd formájában, viszont néha neki sem jön össze minden elsőre: a tervet visszadobták, azzal, hogy ez kevés lesz és 1880-ban kiírtak egy pályázatot egy rendes híd megtervezésére. A pályázatot végül Théophile Seyrig terve nyerte, a kivitelezést pedig Mészáros, akarom mondani a Société Willebreck-re bízták, akik 5 év alatt összepattintották és 1886-ban át is adták. Jelenleg felső szinten villamos és gyalogos, míg az alsó szinten autós és gyalogos forgalom zajlik. Egészen a második világháborúig hídpénzt szedték, azóta ingyenes.
Serra do Pilar kolostor
A híd felső szintjén átsétálva a Serra do Pilar templomhoz és kolostorhoz érkezünk. A kolostor épülete jelenleg egyébként az 5. számú lövészezred főhadiszállása, így nem is sétálhatunk bármerre az épületben, egyes ajtók előtt egyenruhások feszítenek és fordítanak vissza, ha kell. A Serra do Pilar kolostor terasza egyik legjobb kilátóhely, innét pazar kilátás nyílik vissza az óvárosra, a katedrálisra, a hídra és a Douro folyóra.
Gaia felvonó, libegő
Serra do Pilar teraszáról indulva a kb. 60 méter, 20 emelet szintkülönbséget lelépcsőzhetjünk a Douro folyó partjáig, de sokkal izgalmasabb, ha a Morro parkból induló libegőt (Teleferico de Gaia) választjuk, ami kb. 5 perc alatt teszi meg a kb. 600 méteres távolságot és tesz le minket a portóit érlelő pincék között.
Felnőtt jegy egy irányba 6 euró, oda-vissza 9.
Porto felvonó, libegő infók itt
A portói bor
A portói bor Portugália Alto Douro borvidékén, szigorú előírások betartásával készített likőrbor / desszertbor, ami több fajta házasításával készül, azaz egy cuvée. Igaz Portugáliában termelik, mégis az angolok nemzeti italának számít. A bordeaux-ihoz szokott angoloknak a hagyományos portugál bor nem ízlett, ráadásul a szállítás közben gyakran megecetesedett, így megelőzésképpen, a brit kereskedők borpárlatot (brandy-t) löttyintettek a borba. Alkoholtartalmát az 1:5 arányban hozzáadott 77%-os borpárlat 18–22% közé emeli.
A Portótól kb. 100 km-re a Douro völgyében megtermelt bort a folyón hordókban, gályákon úsztatták le a torkolatig, hogy Vila Nova de Gaia pincéiben érleljék, palackozzák.
Vila Nova de Gaia
A folyóparton jelenleg is ott sorakoznak a hordókkal megrakott gályák, legtöbbjüket a tenger felől iderepült sirályok és kárókatonák felügyelik. Vila Nova de Gaia közigazgatásilag egy külön kis város, Portóval szemben a túlparton, a valóságban, turistaszemmel viszont a város szerves részét képezi, mintha csak a “budai” oldal lenne.
A kis utcácskákban egymást érik a borászatok, pincék, borbárok, borkostoló túrák. A városrészben több, mint 30 nagynevű borászat képviselteti magát, olyan nevekkel, mint a Sandeman, Borrelho, Ferreira, Offley, Robertson’s, W. & J.GRAHAM, Warre’s, Dow’s, Dalva, Croft, Churchill’s, Cálem, Taylor’s, Messias vagy a Royal Oporto.
10-40 euró között fizethetünk be különböző pincelátogatásokra, kóstolókra. Az ár nagyjából tükrözi, hogy mennyit és mit kóstolhatunk a pincetúra alkalmával. A legtöbb helyre nem lehet csak úgy besétálni, érdemes helyet, időpontot foglalni.
Illetve beleshetünk a Espaço Porto Cruz-ba is, ami egy a Porto borok köré kanyarított souvenir bolt, multimedia élmény, étterem, konferencia központ, a legfelső szinten egy tetőterasszal.
Sikló
Visszasétálunk az óvárosi oldalra, de ezúttal a híd alsó szintjén keresztezzük a folyót, ahol az autók is járnak. Átérve nincs túl nagy kedvünk 20 emeletnyit felfelé lépcsőzni, de szerencsére már a 19. században találtak erre megoldás, 1891-ben adták át a portói siklót (Guindais Funicular), amely a Ribeira – Batalha közötti szintkülönbséget alig 5 perc alatt gyűri le és mindössze 2,5 jurót kell kicsengetni érte. A sikló érdekessége, hogy egy hidraulikus megoldás folyamatosan vízszintben tartja a kabint, hogy az instabil utasok ne boruljanak, mivel a pálya lejtése folyamatosan változik.
A felső Batalha megállótól a Santa Catarina sétálóutcán utcán felfelé haladva a Majestic Café, az kék azulejo csempékkel borított Lelkek Kápolnája, illetve a Bolhao piac felé vesszük az irányt.
Majestic Café
Porto legrégibb, legelegánsabb kávézója, 1921-ben nyílt Elite café néven. A hazai Gerbeaud portugál megfelelője, de sokkal kisebb, így állandóan zsúfolt, nekünk is kb. 10-15 percet kellett sorba állni az utcán, hogy bejussunk. A beltér nyilván szép, de nem szebb, mint a Gerbeaud, viszont hasonlóan túlárazott, 4 euró egy alap presszó kávé, 3 euró 2,5 deci víz, egy komplett reggeliért pedig 30 euró körül kell csengetni. A kávé mellé kért mandulatorta árára nem emlékszem, látványban szép volt, de állagra felejthető, mondhatni száraz. A kávéban is a csésze, tálalás, ami szép, látványos, maga a kávé átlagos. Összességében 10 percnél több sorban állást nem ér, de ha már bejutottunk, akkor egy kávé + süti kombó mellett érdemes kifújni magunkat, lőni pár képet, felkeresni a WC-t, aztán továbbállni.
📌 Rua Santa Catarina 112
Lelkek kápolnája (Capela das Almas)
Porto egyik ikonikus épülete, az azulejo egyik leglátványosabb példája. Az azulejo egy mázas csempe, amivel nem csak a belső, hanem a kültéri falakat is díszítik, arab, spanyol, portugál nyelvterületeken, országokban. A Portugáliban leginkább elterjedt változat fehér alapon, kék festéssel. Neve is erre utal, az azul (portugálul kék) szótőre vezethető vissza.
A Santa Catarina utcában található kápolna teljes külső felületét – az ablakkereteket és pár szerkezeti elemet leszámítva – azulejo csempék díszítik.
📌 Rua Santa Catarina 428
Bolhao piac
Porto legnagyobb piaca, vásárcsarnoka. A környékbeli gazdák, halászok ide hordják portékájukat. A zöldség-, gyümölcs- és halárusokon kívül találunk itt hentest, kávézót, portói bort, így március végén valószínűtlenül nagy és piros epreket, sőt a klasszikus szuveníreket, mint az azulejo csempe is itt szerezhetjük be a legolcsóbban némi alkudozást követően.
A piacon délután 3 körül mondjuk már nincs túl nagy nyüzsgés, az árusok egy része már lehúzta a redőnyt, érdemesebb lett volna reggel itt kezdeni, így viszont zárás előtt nem sokkal jobb alkupozícióból indulunk. A bevásárlás után pedig tovább a vasútállomásra.
(update: Mi még 2017-ben jártunk itt, de 2018-ban megkezdődött a csarnok felújítása, ami legfrissebb infók szerint jelenleg is tart, így egyelőre nem látogatható.)
S.Bento vasútállomás
Az 1916-ben átadott és jelenleg is központi pályaduvarként üzemelő vasútállomás (Estacao Ferroviária de Porto-Sao Bento) várócsarnokát – a Lelkek Kápolnájához hasonlóan – fehér-kék azulejos csempék, festmények borítják. Több mint 20.000 csempéből kirakott freskók villantják meg a portugál történelem egy-egy jelentősebb mozzanatát.
Utána becélozzunk a Tőzsdepalotát, hátha bejutunk még zárás előtt.
Loja das Conservas
Útközben benézünk a Casa Oriental kortárs változatába, a “Konzerv boltba”’. Az azulejo csempék, parafa és portói mellett a legnépszerűbb souvenirek a konzervek! Tényleg. Már csak a látvány miatt érdemes ellenőrizni. Padlótól plafonig szardínia, bacalhao, olajos hal, paté. Ha esetleg irtózunk a haltól, akkor legalább a gyönyörű csomagolások design értéke miatt érdemes benézni és hazahozni egyet emlékül vagy ajándékba.
📌 Rua de Mouzinho da Silveira 240, Porto
Amicini Nutellandia
Aki olajos hal helyett inkább a Nutellára van rápörögve, pár házszámmal arrébb úgy érezheti, hogy megérkezett.
📌 Rua de Mouzinho da Silveira 230, Porto
Tőzsdepalota (Palácio da Bolsa)
16 óra körül érkezünk Porto egyik fő látványosságához, a Tőzsdepalotához, hamarosan zár, ráadásul önállóan, saját tempóban nem, csak vezetett csoportban látogatható. A 45 perces tour 10 euró. Amúgy remek az időzítés, mivel pont elkezd esni az eső és ez az egyetlen mára tervezett beltéri program, így nem is eshetne jobbkor.
A Tőzsdepalotát 1842-ben kezdték el építeni és 1910-re készült el. A viszontagságos hetven év alatt hat építész váltotta egymás, ami a stílusjegyek érdekes keveredésén is meglátszik. 1982 óta múzeum, illetve időközben felkerült az UNESCO világörökségi listára is.
Az üvegkupolás átrium, a tőzsde “parkett”, bírósági tárgyalóterem, kisebb dolgozószobák után a végére marad az épület fő látványossága a granadai Alhambra mintájára készült fényűző Arab terem. Volt vele meló rendesen.
Hard Club
A szakadó esőben átmenekültünk a szomszédos Hard Club-ba. Az áthallás ellenére nincs köze a Hard Rock Caféhoz, 100% portugál intézményről van szó. A Hard Club a tőzsde melletti, az idők során megüresedett Ferreira Borges vásárcsarnokban kapott helyett, persze azt a kor követelményeinek és az új funkcióknak megfelelően átalakították, miközben a piac acélszerkezete és a hangulati elemek szinte változatlanul maradtak. Leginkább a budapesti Akváriummal Klubbal tudnék párhuzamot vonni.
A Hard Club hatalmas koncertterme mellett időszakos kiállításoknak, filmvetítéseknek, workshopoknak is helyet ad, a felső szinten pedig egy remek atmoszférájú bárt alakítottak ki. Nagyjából vacsora idő körül jártunk, így a szakadó esőben, éhesen nem is lehettünk volna jobb helyen.
Kiderül, hogy a szakács csak 18:30-kor érkezik, addig ki kell húznunk egy sajt-sonka hidegtállal és némi borral. Fél7 után valóban befut. Komótosan beöltözik, a nyitott látványkonyhában szép lassan előpakolgatja az eszközeit, majd végre belobbantja a kemencét és a grillt is. Amíg a hús sül kirendelünk egy-egy adag bacalhao krokettet is. A szinte portugál nemzeti eledelnek számító, burger helyett, marhahúsos szendvics, sajttal, sonkával is megpakolva ropogós bagettben érkezik. A végén a csatos üvegben tálalt tiramisu semmi extra, de teljesen rendben van. Az italokkal, borokkal együtt összesen 14(!) tételt számláló számla, 2+ órás kajálás, végösszege 2 főre, nagyon baráti 42 euró.
Miradouro da Vitoria
Az eső valamennyire csillapodik, a Viktória kilátó terasz érintésével keveredünk vissza a hotelbe. Anélkül, hogy rohantunk volna, elég jól sikerült kimaxolni a napot.
Cristal park
Ez a második és egyben utolsó fél napunk portóban, de a gépünk csak este indul haza, így a reggeli után a csomagokat a hotelben hagyjuk. A belvárossal ellentétes irányba, nyugat felé, a Cristal park (Jardins do Palácio de Cristal) felé indulunk gyalog.
Porto legszebb parkja, teraszairól pazar kilátással a Douro folyó és a távolban az óceán felé. A parkban pávákkal, sirályokkal, kakasokkal, thai-chit gyakorló helyiekkel, formára nyírt bokrokkal, szökőkutakkal, liliom fákkal, nyugalmat árasztó sok zölddel.
Farol de Felgueiras világítótorony
A parkból a Douro folyó torkolata és az óceán nem tűnik olyan messzinek, mint térképen. A repülőtérre indulásig már alig 2 óra van vissza, a csomagjaink a belvárosi szállodában, így nem tűnik a legjobb ötletnek a 6 km-re lévő óceánpart meglátogatása, de győz a kíváncsiság, hívunk egy Übert (Portugáliában szerencsére még mindig van és olcsón, megbízhatóan üzemelnek).
Az enyhe hétvégi forgalomnak köszönhetően kb. 20 perc múlva megérkezünk Foz de Douro-ba és a Passeio Alegre parkon keresztül gyalogolunk a víz felé. A móló elején már figyelmeztető táblák, hogy a 10 méteres hullám nem játék, nagy szélben tilos kisétálni. A szél közepes, illetve páran egészen a világítótoronyig kisétáltak, így nekiindulunk. A ragyogó napfényes időben és közepes időben is brutál 6-8 méteres hullámok ostromolják a beton elemeket, elképzelni is nehéz, hogy milyen lehet igazi viharban, amikor egy nyugis vasárnapon se adna esélyt annak aki ott belepottyan. A fotók közel sem adják vissza a hullámok méretét, erejét, de viszonyításnak annyi, hogy a móló felső “lépcsője” kb. 7 méter, maga a torony pedig 10 méter magas.
A hullámokba belefeledkezve gyorsan eltelt 1 óra, így több, mint ideje volt Übert hívni, vissza a hotelhez, beugrottunk a csomagokért és egyenesen tovább a reptérre. Kb. olyan messze van Porto belvárosától, mint a Liszt Ferenc Budapesttől, 18 km, de lényegesen gyorsabban kb. 20 perc alatt ki lehet érni.
Porto környéke
Ha 2-3 napnál több időtök van Portóban és a városnézés mellett egy kis túrázástól sem riadtok vissza, akkor kb. másfél óra autóútra, 80 km-re található a vadregényes Paiva szurdok, a híres fapallós sétánnyal, gyönyörű, de kihívást jelentő túraútvonallal, lépcsősorokkal és a világ leghosszabb függőhídjával: 516 Arouca.
Porto szállások
Olcsó szállás:
- MyStay Porto Bolhao (apartman)
4 csillagos középkategóra:
- Hotel Dom Henrique – Downtown 4**** (Reggeli, tetőterasz, új hotel, kiváló ár/érték)
Pazar, luxus, medencével a város felett:
