A dél-franciaországi Provence, holtversenyben küzd az olaszországi Toszkánával az Európa legromantikusabb desztinációja címért, vannak, akik néha össze is keverik a két úticélt.
A varázslatos Provence egyedülálló látnivalókkal, fantasztikus ételekkel, borokkal és romantikus falvaival hívogat, mint Roussillon, Gordes vagy Lourmarin. A régió gazdag, több, mint 2000 éves történelmi és kulturális örökséggel is büszkélkedhet, mint például az Avignon városában található Pápai-palota, a római színház Orange-ban, vagy Nimes közelében, a szintén a római korban épült Pont du Gard. A provence-i táj is gyönyörű, különösen nyáron, amikor a levendulamezők lilába borulnak. A másik, a régióra jellemző szín pedig az okkersárga és annak megannyi árnyalata, amit a provence colorado Marsbéli vidékén tapasztalhatunk meg.
A Michelin-csillagos helyi gasztronómia a vidék kiváló minőségű termékeire épül, mint például a szőlőre, olajbogyóra, zöldségekre és a fűszerekre. Provenceban kiváló sajtokat, sonkát találunk és a híres ratatouille-receptre is innét származik. Mindezeket megtaláljuk és első kézből kóstolhatjuk a helyi termelői piacokon. A francia vidéki piacok hangulata és kínálta semmihez sem hasonlítható, így ajánlott legalább egyet beiktatni az útitervbe. Utazás előtti ráhangolódásként pedig érdemes újranézni a Bor, mámor, Provence című filmet.
Provence, Provansz vagy Provance?
Se nem Provansz, se nem Provance, helyesen leírva Provence (kiejtve viszont provansz).
Érkezés Provence-ba
Talán repülővel a legkényelmesebb, de aki bírja le is vezethet.
Repülővel
Egyértelműen Marseille-i (MRS) landolással érkezünk legközelebb Provence sűrűjébe, de hivatalosan az egész francia riviéra (Côte d’Azur) Provence területéhez tartozik, így Nizzába is érkezhetünk, főleg, ha Cannes-ban és Saint Tropezban is szeretnénk egy kicsi púposkodni 🙂 Annak ellenére, hogy Nizza és a tengerpart is ide tartozik, Provence szíve mégiscsak a Marseille-től északra, északnyugatra elterülő Luberon vidék.
Autóbérlés Provence-ban
Mivel négyen voltunk csomagokkal, így foglaláskor nem a legkisebb autót, hanem talán egy Pegueot 308-as kategóriát pipáltam be, de elfogyott, így egy 300 lóerős 4×4 összkerékmeghajtású plugin-hibrid DS 7 E-Tense-re upgradeltek 😲 A beltér gyönyörű, a 300 lóerő és 450 nm nyomaték is tol rendesen az egyenesben, de amúgy nem egy élmény ezt a billegős SUV-ot vezetni. Na jó nem akarok átmenni autótesztbe, vissza az olajbogyókhoz és levendulákhoz. Legjobb ár-értékű autóbérlés ajánlatokra a környéken a Discovercars-on érdemes rákeresni.
Budapestről autóval
Akiknek kamionsofőr vér folyik az ereiben, szeretnek vezetni, bírják, nem akarnak a repülőmenetrendelkhez alkalmazkodni, vagy kiszolgáltatódni a fapadosoknak és legalább 7-10 napos Provence körutat terveznek, vagy egy rekesz bort szeretnének hazahozni souvenirba, azoknak nem lehetetlen küldetés saját autóval sem eljutni Franciaországba.
- Budapest – Avignon: kb. 1500 km, 15 óra
- Budapest – Nizza: kb. 1300 km, 12 óra
- de azért eggyel egészségesebb és élvezetesebb, ha alszunk egyet félúton, mondjuk a Garda-tó környékén
Provence roadtrip – 4-5 napos útiterv
Az volt a terv, hogy a szokásos minden reggel összecuccolós, továbbutazós felállás helyett ezúttal inkább egy helyben maradunk, valahol Provence közepén és onnét csillagtúrázunk minden nap, így megmarad a rugalmasság, hogy rossz idő esetén változtassunk, vagy éppen visszamenjünk valahova.
Provencenak 18 városa és 873 (!) falva van, így nagyjából lehetetlen mindent is megnézni. Provencet min. 7-10 nap alatt lehet úgy ahogy bejárni, a mi 4-5 napunk tényleg csak arra volt elég, hogy a felszínt karcolgassuk, de így is közel 20 helyszínen jártunk.
Egyébként létezik egy lista Franciaország hivatalosan is legszebb falvairól (Les Plus Beaux Villages de France), amelyek közül 17 Provence-ban található: Ansouis, Gordes, L’Isle-sur-la-Sorgue, Ménerbes, Roussillon, Seguret, Venasque, Bonnieux, La Cadiére-d’Azur, Le Castellet, Les Baux-de-Provence, Lourmarin, Moustiers-Sainte-Marie, Saint-Véran, Séguret, Tourtour, Villeneuve-lés-Avignon.
Napok szerint, illetve térképen valahogy így alakult az útitervünk:
- nap érkezés Marseille reptérre. Du: Aix-en-Provence – Lourmarin – L’Isle-sur-la-Sorgue
- nap: Okker sziklák – Roussillion – Gourdes – Senanque kolostor – Fontaine-de-Vaucluse
- nap: Avignon – Orange – Seguret – Vaison-la-Romaine – Malaucence – Carpentras
- nap: Saint-Rémy-de-Provence – Arles – Nimes – Pont du Gard
- nap: reggel L’Isle-sur-la-Sorgue piac, aztán 11 körül irány a reptér
Aix-en-Provence
Aix-en-Provence Marseille-től 25-30 kilométerre északra, a Luberon falvaitól délre fekvő város Provence Bouches-du-Rhone megyében. A XV. század végén Aix volt Provence fővárosa, így a város számos épülete és nevezetessége is ebből a virágzó időszakból származik.
Aix-en-Provence egy vibráló, élénk város, amelynek egyetemét a 600 évvel ezelőtti aranykorban alapították, és minden megtalálható benne, amit egy provence-i várostól elvárhatunk – kávézókkal teli napsütötte terek, platánfákkal szegélyezett széles sugárutak, és egy jelentős történelmi központ, boltokkal és vonzó házakkal… ja és még több kávézóval.
A repülőtérről azonnal ide jöttünk. Autóval érkezve azt a Rotunde parkolóházban érdemes letenni. A Rotunde egy nagy körforgalom, közepén az oroszlános szökőkúttal. Ez a legjobb kiindulópont a város felfedezéséhez, innét indul a városközpont főutcája, sugárútja a Cours Mirabeau is.
A Cours Mirabeau az eredeti városfalak vonalát követi (amelyeket sajnos leromboltak, hogy helyet csináljanak a sugárútnak. A sétáló utca két oldalán 17-18. épületek, és szinte minden kereszteződésre jut egy-egy szökőkút.
- Saint Sauveur székesegyház: A székesegyház csúcspontja belül található – Nicolas Froment “égő csipkebokor-triptichonja, amely Mózest ábrázolja, amint egy angyaltól kapja Isten szavát. A két oldalsó panelen René király és második felesége a főszereplők. A templom további nevezetességei közé tartoznak a szomszédos kerengő és a bejárat faragványai.
- A városháza, egy díszes 17. századi épület, olasz stílusú homlokzattal. A városháza közelében egy nagyon impozáns 16. századi óratorony is található. Szombatonként, keddenként és csütörtökönként a városháza előtti téren népszerű virágpiacot tartanak.
- Pavillon de Vendome: A központtól északnyugatra található a Pavillon de Vendome, a 17. században a Vendome bíboros számára épült ház, amely előtt hasonlóan elegáns kert található. A házhoz vezető útvonal nincs jól kitáblázva, de ez talán Aix-en-Provence legimpozánsabb épülete.
- Cezanne műterme egy rövid sétára van a katedrálistól, a Cours Mirabeau sétány közelében és a művész halála óta szinte érintetlenül maradt meg. Cézanne az 1880-as évek elejétől kezdve használta a műtermet, és több ikonikus festményt készített itt. A ma múzeumként működő műterem megőrizte Cézanne eredeti felszerelését, beleértve a művész palettáját, ecseteit és festékkeverőit is.
- Sextius termálfürdő: Szintén a városnak ebben a részében található a római fürdők eredeti helyszíne, a Thermes Sextius. Ma már egy modern wellness / gyógyfürdő található itt, de ha besétálunk a bejárathoz, láthatjuk az eredeti római fürdők egy részét.
- Múzeumok Aix-en-Provence-ban:
- Granet Múzeum
- Természettudományi Múzeum, amely leginkább a dinoszauruszokról és dinoszaurusz tojásokról ismert.
- régi Aix múzeuma, amely a város történetét mutatja be.
- Gobelinmúzeum.
Elindulunk esti szállásunk felé, de közben még megállunk Aix-en-Provence-tól kb. 40 km-re lévő Lourmarinban.
Lourmarin
Lourmarin ugyan nem hegytetőn fekszik, de minden másban hozza a kötelező elemek, amit egy tipikus provence-i falutól elvárhatunk: macskaköves utcákon kávézók és éttermek sorakoznak az egyszerűtől a Michelin-csillagosig, lilaakáccal befuttatott több száz éves kő épültek, pasztellkék zsalugáterek, csinos boltok, városképbe illő cégérek. A pár utcából álló, alig ezer lelket számláló provence-i falu fél óra alatt körbesétálható. A település nyugati kapuján kisétálva elhaladunk a 19. század elejéről származó protestáns templom mellett, majd pár perc múlva elérjük a reneszánsz Villa Medicis de Provence kastélyt, aminek a teraszáról visszanézve remek kilátás nyílik a templomra és Lourmanrin-ra.
Lourmarin-ban a péntek a piac nap, így ha sikerül erre a napra időzíteni az idelátogatást, akkor Luberon egyik legjobb piacélményében lehet részetek.
A közelben található még két látványos település: Bonnieux és Lacoste. Nekünk sajnos már nem fértek bele, így irány L’Isle-sur-la-Sorgue, ami 4-5 napon keresztül a provence-i bázisunként fog szolgálni.
L’Isle-sur-la-Sorgue
Hát lássuk be nem a legegyszerűbb francia szó, de ha a bonjour már gördülékenyen megy, akkor eggyel magasabbra helyezve a mércét, a helyiektől elkezdhetjük megtanulni a város nevének autentikus kiejtését is. L’Isle-sur-la-Sorgue, szó szerinti jelentése egyébként “a Sorgue szigete”, hiszen alig néhány kilométerre található a városon keresztül haladó Sorgue folyó forrásától Fontaine de Vaucluse-tól (ahova egyik nap szintén ellátogatunk majd).
L’Isle-sur-la-Sorgue pont ott alakult ki ahol a Sorgue folyó két ágra oszlik. Az elmúlt 40 évben a település Provence, sőt Franciaország régiségek fővárosaként vált híressé, ha Párizst nem számítjuk. A folyó, a víz, a csatornák, a hídak, a “szigetek” és vízimalmok miatt pedig Provence Velencéjeként is emlegetik, ami talán kicsit túlzás, amúgy a város jól néz ki.
Életemben nem hallottam a településről, de mivel Provence szívében helyezkedik el és a szállás árak valamivel kedvezőbbek voltak, mint a turista mágnes Gordesben, remek bázisnak tűnt, így végül itt foglaltam szállás mind a 4 éjszakára.
L’Isle-sur-la-Sorgue hangulatos óvárosát vizesárokként a Sourge folyó öleli körbe, kvázi szigetet kialakítva. Így bármelyik irányból is érkezünk az óváros csak hidakon keresztül közelíthető meg. A folyóparton hangulatos éttermek sorakoznak, minden este itt vacsoráztunk, szeptember vége ellenére kiülősen, igaz pulóverben, dzsekiben, volt, hogy takarót is kértünk, de egyáltalán nem fagytunk meg.
Az óváros közepén áll a Notre-Dame-des-Anges székesegyház, aminek az enteriőrjébe jutott az aranyból gazdagon.
L’Isle-sur-la-Sorgue vasárnapi piac
A városban vasárnap délelőttönként tartják az igazán látványos provence-i piacot, amit hazautazásunk reggelén testközelből is sikerült megtapasztalnunk. A kiterjedt piac, a maga 300+ standjával az óváros gyakorlatilag összes utcáját elfoglalja. A hatalmas forgatagban minden jellegzetes provence-i portéka megtalálható, legyen az kézműves szappan, sajt, bor, felvágott, olajbogyó, hal, vagy valami antik tárgy, a reptéri duty free a nyomába sem érhet, így ha hiteles szuvenyírt vinnék haza, akkor mindenképpen egy helyi piacon szórjuk el a maradék eurónkat.
Roussillon
Roussillon egy meredek, vörös szikla gerincén fekszik, mintha az évek során a falun kívül minden mást ellapátoltak volna körülötte. Ha felsétálunk a Castrum tetejére, pazar panoráma nyílik a régi okkerbányára, a völgyre, a Grand Luberonra, a Mont Ventoux lejtőire és Vaucluse fennsíkjára.
Roussillon kanyargós utcái a központi piactéren futnak össze (piac nap: csütörtök), innét könnyen elérhetőek gyalogosan mind az okker sziklák, mind az éttermekkel tömött utcák. Az autót viszont érdemes a falu szélén található fizetős parkolók valamelyikébe hagyni. Roussillion nem a legolcsóbb település, de igazi provence-i hangulatban lehet részünk ha itt foglalunk szállást.
A falu házait az okkersárga ötven árnyalata borítja, amelyek a szomszédos régi okkerbánya palettájáról származnak, mely egyben a környék egyik top látnivalója is.
Az okker sziklák – Provence Colorado
Már Roussillonhoz közeledve is észrevehetjük, hogy a föld és a sziklák narancsvörösre színeződtek, mintha rossz napszemüveget pattintottunk volna fel reggel. Az okker egy természetes pigment, amelyet festékekben is használtak. Egészen a huszadik század elejéig Roussillon okkerkőfejtője volt a világ egyik legjelentősebb okkermezője. A tkiteremelés fokozatosan visszafogták, a bánya bezárt, a 80-as évek óta pedig már besétálható turista látványosságként funkcionál.
A hídtól, illetve piactértől a sarkon álló L’Ocrier étteremnél letérni, innét pár perc alatt elérjük az okker ösvény bejáratát. A belépő 3 euró körül alakul. Az okkerbányát saját ütemben lehet felfedezni, számozott megállók terelnek a helyes irányba. Két útvonal közül választhatunk, a rövidebb kb. 30, a hosszabb 45 perc alatt végigsétálható, utóbbi tartalmazza a rövidebb út állomásait is.
Amúgy, aki kifejezetten túrázni szerte, ez a kiindulópontja annak a gyalogútnak, amely 15 km hosszan a Colorado de Rustrel kőbányáig vezet, de a másik végpont ugyanígy autóval is megközelíthető.
Roussillon okker sziklái abszolút hozták a várakozásokat, napsütéses időben valóban olyan valószínűtlenül élénkek a narancs-vörös-okker színek, mintha egy insta filter húztak volna a tájra. Leginkább a Marsot tudnám hasonlóan elképzelni. A vibráló színekben pompázó kőfejtő azonban nem fehér cipőnek való vidék. Nem lehet olyan óvatosan lépdelni, hogy a séta végére a vörös por ne egye be magát a cipőnk legmélyebb pórusaiba is.
Következő megálló a kb. 10 km-re lévő Gordes.
Gordes
Gordes hivatalosan is Franciaország legszebb falvainak egyike, népszerűségét pedig tovább fokozza, hogy itt forgatták a Bor, mámor, Provence című filmet is. Az egyik főszereplő Fanny (Marion Cotillard) étterme a Gordes központjában, a jellegzetes szökőkúttal díszített Genty Pantaly téren állt. A tér és a valóságban Le Renaissance étterem számos jelenet helyszínéül szolgált.
A provence-i falut a templom és a vár uralja. A szűk macskakavöes sikátorai és árkádjai mentén számos étterem, kávézó, pékségek és galéria található. Egyes pontjairól pazar kilátás nyílik a Luberon-síkságra és a környező vidékre.
A Cavaillon út végén lévő kilátóponthoz kisétálva pedig elkészíthetjük a tökéletes fotót a dombtetőn fekvő Gordes-ról:
Gordes piacnapja kedd délelőttönként van a falu főterén.
Hotelek, vendégházak Gordes környékén
Abbaye de Sénanque kolostor és a levendulamezők
Gordes mellett található a festői Senanque apátság a híres levendulamezőjével és a titokzatos Village des Bories.
A Senanque-i apátságot 1148-ban alapították ciszterci szerzetesek, akik ma napig itt élnek az imádság, a csend, a tanulás és a munka középkori körforgását gyakorolva. Levendula- és méztermesztéssel foglalkoznak, hogy a kolostort fenn tudják tartani.
Jó tudni, hogy a levendula június végén virágzik, és többnyire július közepe körül vágják le. A teljesen virágba borult levendulmezők meglátogatására a július eleje a tökéletes időpont, de a tökéletes fotónak ára van: ilyenkor a legnagyobb a tömeg az apátság körül. Mi szeptember végén jártunk erre, így a fotó csak illusztráció, nem saját kép.
Az apátság csak vezetett túra keretében látogatható, és előzetes foglalás szükséges. Belépő: 8,5 €/fő. Vezetett túrát csak franciául indítanak, de lehetőség van tablet guidedal is bejárni a kolostort, a digitális verzió 10 nyelven elérhető.
Fontaine-de-Vaucluse – ahol a folyó születik
Fontaine de Vaucluse falu egy szűk völgy keskeny végében található, nevét pedig a Sorgue folyót tápláló gyönyörű és titokzatos forrásról kapta. Az év nagy részében, így szeptemberi látogatásunk alkalmával is csak egy mélykék víztócsa látható a tornyosuló sziklák tövében, azonban tavasszal vagy heves esőzések idején azonban méltó a nevéhez, és másodpercenként 200 m3 víz ömlik ki belőle, ezzel a masszív vízhozammal a világ egyik legnagyobb forrása.
Avignon látnivalói
A 14. században Avignon Európa legfontosabb városa volt: a katolikus egyház székhelye, amelyet látványos stílusban a Pápai Palota, a világ legnagyobb gótikus épülete képvisel. Ez a korszak a gótikus és reneszánsz épületek pompás városképével ajándékozta meg Avignont, amely ma UNESCO-védelem alatt áll.
Ha egy nagyobb városban szállnátok meg, ahol az éttermi vacsorák után is van mozgás, akkor egy avignon-i hotel vagy apartman jó bázis lehet Provence felfedezéséhez.
Avignon Les Halles – Vásárcsarnok
Reggeli után L’Isle-sur-la-Sorgue-ból indultunk az autóval kb. 35-40 perce lévő Avignonba és rögtön a központi vásárcsarnokot céloztuk be. A francia piacok mindig látványosak, minél korábban érkezünk, annál több portéka van még a standokon és nem utolsó sorban a vásárcsarnok egyben egy parkolóház is, így innét indulunk majd városnézésre.
Keddtől vasárnapig minden reggel mintegy 40 árus állítja fel standjait Les Halles-ban. Van itt minden: szezonális húsok, halak, gyümölcsök és zöldségek, valamint bor, olívaolaj, fűszernövények, sajtok és felvágottak a régió minden tájáról.
Szombatonként pedig neves francia szakácsok tartanak főzőbemutatót a kiállítórében, ha szerencsétek van, bele is kóstolhattok az alkotásokba.
Pápai palota
A 14. században épült pápai palota brutális méreteit csak akkor fogod fel, ha ott állsz előtte. A hatalmas épületben négy gótikus katedrális is simán elférne. A pápai palota Avignon világörökségi helyszínének legfőbb látványossága, és Franciaország egyik leghíresebb és legértékesebb történelmi épülete.
A teljes sztorihoz szerezzed be az audio-guide-ot, járd be mind a 24 termet és pápai lakosztályt, amelyek falait Matteo Giovanetti közel 700 évvel ezelőtt festett freskói díszítik.
Place du Palais – Palota Tér
A Pápai Palotát keretbe foglaló tágas teret XII. Benedek ellenpápa alakította ki a 15. század elején, amikor is a palota körüli kanyargós utcák épületeit öncélúan lerombolták, csak azért hogy még inkább kiemeljék a grandiózus épület pompáját. A térról így tökéletes kilátás nyílik a palotára, valamint a reneszánsz Petit Palais-ra, Avignon román stílusú katedrálisára és a Hôtel des Monnaies-ra (pénzverde), amelyet 1619-ben barokk stílusban újítottak fel.
Musée du Petit Palais
A Pápai Palotával azonos épületegyüttes része a tér északi oldalán álló kisebb reneszánsz palota.
Pont d’Avignon / Pont Saint-Bénézet
A mindenki által Pont d’Avignon néven ismert, legendás híd a 12. század végéről származik, és Franciaországot köti össze a pápai területtel. A Rhône kanyar legszűkebb részén helyezték el, hogy kevésbé legyen kitéve a folyó hírhedten erős áramlatainak. A következő néhány száz év során a hidat az áradások megrongálták és újjáépítették, míg végül a 17. században egy katasztrofális árvíz a legtöbb boltívet magával sodorta. A eredetileg 915 méter hosszú híd 22 ívből állt, amelyek közül négy maradt meg. Megmaradt azonban az átkelőt védő kaputorony és a második boltív fölött található Szent Miklós-kápolna.
Rocher des Doms szikla és park
A város szívében a Pápai Palotától egy rövid sétára található a Rocher des Doms szikla tetején, egy angol stílusú közkert, ahonnan kivételes panoráma nyílik Avignonra. A 30-40 méter magas természetes magaslon lévő parkból jól látható a Pápai Palota, a Pont Saint-Bénézet, a Rhône, valamint a folyóban lévő Barthelasse és Piot szigetek, valamint a túlparton Villeneuve-l?s-Avignon falu is.
Saint-Pierre d’Avignon bazilika
A helyi néphagyomány szerint ennek a templomnak az elődjét a 7. században a mórok pusztították el. A jelenlegi gótikus épületet az 1300-as években kezdték építeni IV. Innocentus pápasága idején, aki az ötödik avignoni pápa volt. A monumentális templom kaput 1551-ben Antoine Volard faragta diófából. A belső térben is rengeteg műkincset láthatunk, például az 1700-as évekből származó aranyozott karzatot, reneszánsz és barokk festményeket, valamint Saint-Pierre de Luxembourg 15. századi ereklyéit, tényleges bíborosi palástjával és kalapjával.
Place de l’Horloge
A platánfákkal és rengeteg étteremmel szegélyezett Place de l’Horloge tér a Pápai Palota közelében található és gyakorlatilag az avignoni élet központja. A nyugati oldalon található a színház és a Hôtel de Ville (városháza). Bár a Hôtel de Ville 1845-ben épült, az épületben egy 14. századi óratorony található, amelynek tetején életnagyságú figurák, úgynevezett “jacquemartok” ütik a pontos időt.
Festők utcája (Rue des Teinturiers)
A Rue des Teinturiers az 1300-as évektől egészen az 1800-as évekig Avignon selyemfonó és -festő iparának élénk központja volt. Négy vizimalom kerék még most is ezeket az emlékeket őrzi. A hangulatos régi utca a Vaucluse-csatornát követi. A csatorna túloldalán álló gyönyörű kőházakat kis hidak kötik össze a macskaköves utcával, és az egész útvonalat platánfák árnyékolják.
Musée Angladon
Jacques Doucet a századfordulón tevékenykedő párizsi szabó volt, akit a divattervezés egyik úttörőjeként tartanak számon. Élete során hatalmas műgyűjteményt halmozott fel, köztük olyan világhírű darabokat, mint Picasso Demoiselles d’Avignon című műve, amely a New York-i MoMA-ban látható. Doucet örökösei alapították ezt a múzeumot egy 18. század eleji mesés kúriában, Avignon közepén, hogy kiállítsák Doucet fennmaradt festményeit. Így a palotaszerű környezetben gyönyörködve Degas, Sisley, Cézanne, Picasso, Manet, Derain és Modigliani műveit, valamint az egyetlen Provence-ban függő van Gogh-festményt tekinthetjük meg.
Az avignoni városnézés után a 30 km-re északra fekvő Orangeba indultunk ebédelni, hogy még pont elérjük egy nyitva tartó éttermet, mielőtt 3 óra körül minden vendéglátóegység sziesztára vonulna.
Orange
A napsütötte Orange leginkább római kori örökségeiről ismert. Legfontosabb látnivalói a római színház, illetve a diadalív, de mint minden provence-i város Orange is hangulatos, sétálóutcás belvárossal rendelkezik, éttermekkel, kávézókkal, galériákkal, virágboltokkal és fagyizókkal. Kivétel nélkül az összes provence-i üzlet portálja szép, ízléses és tökéletesen illeszkedik a városképbe, de még közülük is kitűnik a Le Comptoir des Gourmets delikátesz, amely Orange központjában, az ókori katedrális mellett (1 rue Notre Dame) található. Ezt a mesés gourmet boltot a híres cukrász, Lionel Stocky vezeti, aki Elzászon és Párizson és Michelin-csillagos éttermeken keresztül érkezett Orange-ba.
Orange látogatását érdemes csütörtökre időzíteni, mivel itt ekkor van a piacnap.
Következő megálló Séguret, ami Orange-tól 20 km-re északkeletre található.
Séguret
Séguret egy kis festői falu Vaucluse megyében. Szintén az “Un des plus beaux villages de France” (Franciaország legszebb falvai) cím birtokosai közé tartozik. A falu középkori eredetű, szűk, macskaköves utcái és a szépen restaurált kőházak nagyon népszerűek a turisták körében. A falu felett emelkedik a román stílusban épült Szent-Dominikus templom, ahonnan pazar kilátás nyílik a környékre.
Szeptember vége van, délután 5 óra, így a kis középkori falu szélén lévő terjedelmes parkolók szinte mind üresek. Ez jó hír, hiszem az alig 850 lelket számláló és gyakorlatilag két szűk utcából álló falut elképzelni sem tudom milyen lehet, amikor kettőnél több turistabusznyi ember szabadul rá. Szerencsére rajtunk kívül csak egy családdal és két párral találkoztunk, így gyakorlatilag üres utcákat sikerült fotózni.
A falu látnivalói: a Reynier-kapu, a 14. századi harangtorony, a gyönyörű 10. századi Saint-Denis-templom, a régi házakkal szegélyezett Rue des Poternes illetve a hugenották kapuja.
Ez a műemlékvédelmet élvező, festői falucska a világ minden tájáról vonzza a művészeket és a látogatókat, akiket néha rabul ejt a hely szelleme és állandó lakosokká válnak.
Következő megálló 10 km múlva, a szomszédos Vaison-la-Romaine.
Vaison-la-Romaine
A név egyértelművé teszi a történelmét, hiszen a “Romaine” franciául rómait jelent. Ez a Vaucluse-i város pedig valóban gazdag római örökséggel, Franciaország legnagyobb régészeti lelőhelyével rendelkezik.
Jellegzetes látnivalója az Ouveze fölött átívelő egyívű római kőhíd, amely a városközpontot és Felsővárost (Haute Ville) köti össze. A sziklára épült festői városrészt várfal és egy harangtoronnyal díszített kapu védi, amely a középkori város bejáratát jelzi. A domtetőn figyelő 12. századból származó romos épületből és előkertjéből remek kilátás nyílik Vaisonra és a környékre.
A mai napra még Malaucene-t és Carpentras-t is beterveztünk, de Vaison-la-Romaine után már esteledett, így húztunk vissza L’Isle-sur-la-Sorgue-be vacsorázni és pihenni.
Saint-Rémy-de-Provence
Elegáns város, gazdag múlttal. Az autómentes óváros sétálóutcái a város közepén, az azt körbeölelő út és a 14. századi védőfal megmaradt részei között találhatóak.
A Place Flavier egy tipikus St Remy tér, szökőkúttal és platánfákkal, macskaköves utcával és provence-i arculatba illeszkedő üzletekkel, éttermekkel. A Place Flavier téren több múzeum is található. A Musee des Alpilles egy reneszánsz kúriában kapott helyet, a mellette található Musee Archeologique, pedig a 15. századi Hotel de Sade épületében.
Mivel St Remy központja igencsak kompakt, rövid sétával elérhető a rue L’Estrine, ahol a Centre d’Art Presence Van Gogh található. Ez a központ kiállításoknak ad otthont, és van Gogh reprodukciókból és levelekből álló állandó kiállítással rendelkezik. Viszont, hogy senkit se érjen csalódás, jó tudni, hogy itt nincsenek eredeti van Gogh-festmények.
St Remyben a piac napja szerda (délelőtt).
Arles látnivalói
Arles Avignontól autóval kb. 45 percre található, de a TGV szuperexpressz mindössze 16 perc alatt darálja le a távolságot. Arles tipikus provence-i város, sétáló utcákkal, kellemes kiülős helyekkel, kávézókkal és érdekes történelmi helyszínekkel.
Arles nevezetességei közé tartozik egy jól megőrzött, 1. századi római kori amfiteátrum és egy UNESCO-listán szereplő román stílusú Saint Julien templom és Vincent van Gogh öröksége.
Vincent van Gogh és a Sárga Ház
Vincent van Gogh Sárga Ház című festménye (eredeti címén “Egy ház Arles-ban”) talán az egyik legismertebb műve, amelyet Arlesban készített. Van Gogh a Sárga Házat 1888 februárjában bérelte ki, és a házban lakott, amíg Arlesban tartózkodott. Az épület volt az otthona és a műterme, amelyben számos híres festményt készített. A Sárga Ház c. festmény azonban nem Arlesben, hanem az Amszterdami Van Gogh Múzeumban tekinthető meg.
Van Gogh, Arles központjában, a Place du Forum téren található kávéházban találkozott Paul Gauguin festővel, akit 1888-ban meghívott, hogy együtt dolgozzanak akkori otthonában, a sárga házban. A két művész kapcsolata feszült volt, és végül tragikusan végződött, amikor egy vita után Gauguin elhagyta Arles-t, Van Gogh pedig levágta a saját fülét.
A kávéház, amely a “Café Terrace at Night” c. festményen is visszaköszön, a mai napig működik (a festő tiszteletére Le Café Van Gogh néven). Az épület kívülről megér egy fotót, de nem biztos, hogy pont ide kell beülni ebédelni, hiszen a háttérsztori be va árazva az étlapra, a vélemények pedig elég megosztóak.
LUMA torony és kulturális központ
Ha a római kori emlékek és gótikus templomok mellett a kortárs művészetre és építészetre is van némi nyitottság, akkor Arles egy igazi csemegét kínál a LUMA központ formájában.
A meghökkentő épületet a Pritzker-díj kanadai sztárépítész Frank Gehry tervezte. A vele járó szakmai elismerés miatt a díjat olykor „építészeti Nobel-díjként” is szokták emlegetni.
A 6 emeletes, 56 méter magas torony testét különböző szögekben elhelyezett üveg és acéllemezek borítják, amelyek a környező tájat tükrözik vissza, így adva egyedi textúrát és formát az épületnek. A futurisztikus toronyban kiállítótermek, műtermek, konferenciatermek, kutatóközpont és egy tetőterasz is található
Az arlesi Luma kulturális központot a svájci milliárdos üzletasszony, műgyűjtő és filantróp Maja Hoffmann alapította és finanszírozza. A központ célja a kortárs művészet, a kultúra és a tudomány összekapcsolása a fenntarthatóság és az innováció szellemében.
Nimes, Jardin de La Fontaine
A Jardin de la Fontaine, vagy magyarul az Forrás Kertje Nimesben, Európa első nyilvános parkjainak egyike. A hatalmas, 15 hektáron elterülő kertet a nimes-i születésű Jacques-Philippe Mareschal tervezte a 18. században. A park központi eleme Franciaország egyik legnagyobb szökőkútja, amelyet különböző méretű medencék ölelnek körbe. A szökőkutat Nimes városának történelmére emlékeztető római szobrok díszítik. A parkban több mint 200 különböző növényfaj található, ciprusok, platánok, fűzfák, olajfák, magnóliák, rózsák és gyógynövények.
Pont du Gard akvadukt
A várostól 25 kilométerre nyugatra található a római Gallia talán legfotogénebb romja. A Pont du Gard csodálatos, de megdöbbentő belegondolni, hogy ez csak egy töredéke az egykor több mint 50 kilométer hosszan húzódó vízvezeték rendszernek, amely Uzés-től Nîmes-ig tartó útvonalán mindössze 17 métert lejt. Ráadásul mindössze öt év alatt készült el.
A Gardon folyó keresztezésére épített 275 méter hosszú és 50 méter magas szakasz két évezreden át ámulatba ejtette az embereket, így kár lenne kihagyni, ha Avignon / Arles környékén jártok.
A híd, akvadukt egyébként nagyon szép természeti környezetben helyezkedik el, amit számos túraútvonal keresztez. A környék nem csak gyalogosan, de lóháton is bejárható, illetve a Gardon partján kajakot is lehet bérelni, sőt csobbani sem tilos.
Provence piacok
A francia kézműves piacok nagyon hangulatok és látványosak. A piacnapok nem (csak) vasárnap, hanem minden városban más-más napokon vannak. A provence-i programot érdemes úgy tervezni, hogy legalább egy piac nap belekerüljön. És hogy melyik napokon hol vannak piac?
- Hétfő: Fontvieille,
- Kedd: Aix en Provence, Avignon, Gordes, Vaison la Romaine, Orange, Cucuron
- Szerda: Arles, St Remy de Provence, Velleron, Avignon
- Csütörtök: Aix en Provence, Isle sur Sorgue, Roussillon, Vaison la Romaine
- Péntek: Avignon, Lourmarin, Bonnieux, Chateauneuf du Pape
- Szombat: Apt, Villeneuve les Avignon, Avignon (virág piac), Uzeés, Arles
- Vasárnap: L’Isle-sur-la-Sorgue, Orange, Ansouis, Caustellet
