Sri Lanka látnivalói 30 nap alatt – Ceylon travelogue

Negombo beach

Negombo tengerpartja elsősorban azért érdekes, mert mindössze 15 km-re van a Bandaranaike nemzetközi reptértől (és kb. 30 km-re a fővárostól Colombotól), így a fárasztó 12-18 órás repülőút után, vagy éppen hazaindulás előtt sokan szívesen ejtőznek pár napot ezen a tengerparti szakaszon. Én is így tettem. Ha az időbe belefér nem rossz két napot akklimatizálódni, az időeltolódás fáradalmait kiheverni, illetve, ha ne adj isten nem egyszerre érkeznénk meg a csomagjainkkal, akkor továbbindulás előtt itt bevárhatjuk a feladós bőröndöt.

Sri Lankán a városok élhetősége, még hagy némi kívánnivalót maga után, így amennyire lehetett Kandy és Galle kivételével kerültem a nagyobb településeket és így Colombót, a fővárost is szándékosan hagytam ki. Negombo városmagja hasonlóan kaotikus, de a tengerpartja egészen rendben van, igaz a környezetvédelemre még nem fektetnek kellő hangsúlyt, így a déli, érintetlenebb üdülőhelyekkel, partszakaszokkal (pl. Tangalle) összehasonlítva akár koszosnak és nevezhetném. Így a romantikus mezitlábas tengerparti sétát tartogassuk későbbre, mert itt könnyen sörösdobozba vagy üvegszilánkba léphetünk, főleg, így január 2-án, a tegnapelőtti bulit követően. Egyébként lehet csak a Szilveszter nyomai látszanak a parton és egyébként jobban vigyáznak rá.

Délután öt után kezd elviselhetőbbé válni a meleg, az UV már nem éget annyira, a tengerpartra folyamatosan érkeznek a helyiek, a 6-fél7 körüli naplementére pedig már-már megtelik a part. A vízbe kevesen fürdenek, inkább zenélnek, sétálnak, kriketteznek és várják a naplementét.

Negombo Beach és Browns Beach

Több mint 4 km hosszú és Sri Lanka tengerpartjaihoz képest egészen széles fehér/sárga homokos strand, néhány szálloda előtt egészen csinos és rendezett partszakaszokkal, de a hotelek vonzáskörzetéből kiérve, az amúgy romantikus színes halászcsónakos részem már jóval több oda nem illő dologgal, szeméttel lehet találkozni. A sokcsillagos létesítmények szomorú kontrasztjanként, azoktól alig pár száz méterre pálmalevél tetős, deszka/lemez viskók, a szegénységben élő helyiekkel, főleg halászokkal.

Oruwa halászhajók

Az Oruwa a hagyományos Srí Lanka-i halászhajó, amelyet a sziget nyugati és délnyugati partjainál a szingaléz halászok használnak. Az Oruwa négyzet alakú vitorlával rendelkezik, amelynek felső sarkait bambuszrudak tartják a helyén, és állítólag akkor keletkezett, amikor egy halász két evező közé akasztotta a szarongját és rájött, hogy a szél gyorsabban hajtja a kenuját, mint ahogyan ő valaha is evezni tudott volna. Idővel az árboc nagyobb lett, a bambuszrudak hosszabbak lettek, és egy kormányrúddal kiegészítve, amellyel a halász a lábával kormányoz, megszületett az Oruwa.

Ezek a kézzel készített hagyományos katamarán vitorlások remekül mutatnak a tenger reggeli horizontján. Ha a parton közelebb megyünk egyhez, láthatjuk, hogy szó szerint össze vannak varrva – a hagyományos Oruwa építéséhez ugyanis sem csavarokat, sem szögeket nem használnak! A hajó különböző részei vagy össze vannak kötve, vagy össze vannak varrva. A hajótest két részének, az ellenpólusként szolgáló fadarabnak és az egyetlen farönkből kivájt kenunak az összeillesztéséhez lyukakat fúrnak a széleken, a varratot kókuszrosttal fedik le, majd a darabokat egyszerű keresztöltéssel varrják össze. Kézzel sodort kókuszrost kötelet használnak a rögzítéshez, amely a támasztékot a boomhoz, a boomot pedig a hajótesthez rögzíti. Az oruwát úgy tervezték, hogy mindkét irányba tudjon hajózni, mint egy komp. A rönköt, amely a kitámasztót alkotja, nem felhajtóerőnek, hanem inkább ellenpólusként használják, vagyis ellensúlyként a vitorla erejével szemben. Ezért az oruwa mindig a szél felé fordítva vitorlázik.

Az oruwák általában több kilométerre a nyílt tengeren halásznak garnélarákot, és oda-vissza vitorláznak, miközben egy vonóhálóval átfésülik az iszapos feneket. Ha reggel kisétálunk a partra, akkor megfigyelhetjük, hogyan húzzák ki közösen a zsákmányt a hálóikkal a parta, ahol a halászok a halakat az egyik kosárba, a garnélákat a másik kosárba válogatják. A zsákmány pedig megy a negomboi halpiacra, egy részünk pedig tovább a helyi éttermekbe.

Negombo halpiac

A város és Negombo beach között két halpiac is van a “száraz” és a “vizes”. Az egyiken a halakat félig feldolgozzák, félbevágják és kiterítve, megsózva hatalmas kókuszrostból készült szőnyegekre terítik és a napon szárítják. A tengerpartot szinte teljesen beterítik a szárított halak. Ezen a piacon csak minimális friss hal kapható.

A másik piac, egy fedett csarnok a város határában, itt a szárított halokon kívül minden más megtalálható. Az Indiai-Óceánból barrakuda, cápa, tonhal, makréla, tintahal, szardínia és egyéb azonosíthatatlan halak és tenger gyümölcsei érkeznek, míg a híres Negombo-lagúnából garnélarákot, rákot és homárt kínálnak a halászok.

Negombo szállások:

A település két legnagyobb és egybefüggő strandja Negombo Beach és Browns Beach. Érdemes ezektől gyalogos távolságra szállást foglalni. Úgy járunk a legjobban, ha nem fizetünk prémium árat a tengerre néző első sorért és a part menti út zajától legalább 2-300 méterre egy csendesebb kis utcában keresünk menedéket.

• budget: Living Home
• jó ár/érték: Sujeewani Villa
• luxus: Heritance Negombo 5*, Jetwing Ayurveda Pavilions 4*

Még több hotel, szállás Negomboban itt

Nasi goreng + Lion sör vacsorára, óriás papaya reggelire:

A két napos tengerparti akklimatizálódás után, kezd visszatérni belém az élet, a jetleg is már elmúlóban, így holnap reggel érkezik az autó és indul a két hetes körút. Első nap a Pinnawala elefánt menhely, a Dambulla barlang templom és a Kandalama víztározó érintésével Sigiriyába szeretnék eljutni, ahol a következő 2-3 napot töltöm majd.

Pinnawala elefánt menhely

Srí Lankán az elefántok szimbolikus, kulturális és gazdasági jelentőséggel is bírnak, vonzzák a turistákat. Az elefántok száma a 19. század óta kevesebb, mint felére csökkent, jelenleg 2500 – 4000 egyedet számláló elefánt populációt tartanak nyilván, amelyek nagy része Sri Lanka nemzeti parkjaiba szorult vissza. Igen, az elefánt elsősorban a dzsungelben él és csak megfelelő indokkal, pl. száraz évszakban ivóhely keresése hagyja el az erdőt hajnalban vagy naplementét követően. A vadon élő elefánt és a mezőgazdaságban dolgozó ember konfliktusa, minden évben mindkét oldalról szedi áldozatait. Srí Lankán azonban az elefántot is szigorú törvények védik, és egy elefánt megölése konkrétan halálbüntetést von maga után!

Negombohoz és Colombohoz a legközelebbi hely (kb. 80 km / 2 óra), ahol könnyen és garantáltan szemügyre vehetjük ezeket a nagyvadakat az az eléggé megosztó Pinnawala elefánt menhely. A nevében ugyan szerepel, hogy menhely, de a rossz nyelvek szerint az állatokat felépülésük után sem engedik vissza a szabadba és inkább állatkertként funkcionál. Szóval vegyes érzésekkel érkeztem Pinnawala-ba.

Reggel viszonylag későn 9:30-körül indultunk Negombo Beachről, így 11:30 körül értünk a menhelyre. Sri Lankán nagyon lassan lehet haladni. 30-40km/óra átlagnál nem szabad többel tervezni. Belépő helyieknek 100 LKR, külföldieknek 3.000 LKR. Mire meglett a jegy már 11:40 körül járt és akkor mondták, hogy ne a parkba menjünk, hanem hanem a folyóhoz, mivel minden nap 10-12 és 14-16 óra között fürdetik az elefántokat a víznél. Még pont odaértünk az utolsó 10 percre, mielőtt visszaterelték volna őket a parkba.

Dambulla barlang templom

A Pinnawala elefánt menhelytől Dambulla 85 km (majdnem 2 óra), itt található Sri Lanka legnagyobb barlangtemplom-komplexuma. Az i.e. 1. században kialakított öt barlang szentélyben több mint 150 Buddha szobor található. A főbejárat, a hatalmas arany Buddhával, sokkal később, a 19. században épült. 10-15 perc lépcsőzéssel innét lehet feljutni a sziklatemplomba.

Mielőtt belépnénk a templom területére a cipőnket le kell vennünk. A bejárat előtt jelképes összegért, 50 rúpiáért (80-100 Ft) vigyáznak rá. Illetve kötelező a térdet és vállakat fedő öltözék. Ha a meleg miatt nem így öltöztünk, akkor minden templom előtt lehetőség van szarongot bérelni vagy vásárolni. A templom mezítláb történő felfedezése sajátos kihívásokkal járhat. Bár a belső terek simák és könnyen járhatóak, lehetnek sziklás, kavicsos, vagy éppen forró részek, amelyekre érdemes odafigyelni. A legfontosabb szabály azonban az, hogy bár magát Buddhát lefényképezheted, nem állhatsz neki háttal, illetve nem készíthetsz közös selfiet. Ez olyan fokú tisztelenségnek számítaan, amivel az amúgy nagyon nyugodt és vendégszerető helyieket is ki lehet hozni a sodrukból.

A templomkomplexum területére belépve, rögtön a kiálló lávaszikla alá ékelődött hófehér épülettel szembesülünk, mintha a hegy ráomlott volna a templomra. A belső térről, illetve a szikla mellett futó folyosóról léphetünk be az egyes barlangokba. A barlangtemplomban összesen 153 Buddha-szobor található, a legnagyobb közülük a 15 méter hosszú fekvő Buddha. A sötét, napfénytől védett szentélyekben a szobroknak majdnem sikerült megőrizniük eredeti színűket.

Heritance Kandalama hotel

Ezt a dzsungelbe simuló, liánokkal benőtt hotelt már akkor megjelöltem Google Mapsen, hogy jó lenne ide egyszer eljutni, amikor 15-20 évvel ezelőtt először olvastam róla. A Heritance Kandalama két UNESCO világörökségi helyszín közelében (Dambulla és Sigiriya) a dzsungel közepén a Kandalama tó partján helyezkedik el. Geoffrey Bowa sri lankai építész tervezte 1992-ben és az ezredforduló környékén nyitott meg a Heritance butikhotel lánc egyik tagjaként. A 200 hektáros, a civilizációtól távol eső természetvédelmi terület a mai napig, csak rázós, kátyús földúton keresztül közelíthető meg, ahol napnyugta után autóval sem tanácsos járni, mivel elefántcsordák keresztezhetik útunkat.

Az éjszakánkénti 60-90e Ft-os szobaár európai mércével nem rettenetesen elszállt, de egy olyan országban, ahol ez a havi átlagkereset és tizedennyiért is remek szállásokat lehet találni reggelivel azért elég húzós. Így amikor 4-5 km-re az épülettől, az első őrbódé sorompójánál megállítottak az őrök, bevallottam az igazat, hogy nem áll szándékomban a hotelben megszállni, de szívesen beülnék az étterembe egy 5 órai teára. Egy telefonhívást és rövid tanakodást követően megállapították, hogy nem jelentek potenciális veszélyt az objektumra, így végül továbbengedtek.

A hotel, igaz több mint 10 km-re van a Dambulla sziklatemplomtól, de ahhoz hasonlóan részben egy sziklához illeszkedve épült, amelynek darabjai több helyen belógnak az épületbe. A szobákat és lakosztályokat magában foglaló szárny pedig cölöpökre épült, így a víz és az állatok akadálytalanul közlekedhetnek alatta. Az négyszintes épületet, a koncepció részeként, hagyták, hogy elkezdje visszafoglalni a természet, így az átadása óta eltelt közel húsz év alatt szinte teljesen benőtte a növényzet, már csak a felső két emelt egyes szobáiból és a tetőteraszról lehet kilátni a környező tájra és a tóra.

Az ígéretet betartva kértem egy gyömbérteát a tó irányába feszített víztükrű medencével végződő teraszon és amennyire lehetett bejártam a komplexumot.

A Heritance Kandalama látogatást követően tovább a mai esti szállásra Sigiriyába, ahol a következő 3 napot fogom tölteni.

Sigiriya – az Oroszlán szikla és Pidurangala

Dambullától alig 20 km-re északkeletre, a dzsungel fakorona szintjét áttörve, a 200 méter magas Oroszlán szikla drámaian magasodik Sri Lanka vadonja fölé. Az 5. században I. Kashyapa király ezt a környéket választotta fővárosa helyszínéül, palotáját pedig a masszív szikla tetejére építette. 1982 óta az UNESCO világörökség része, Sri Lanka egyik legizgalmasabb és legnépszerűbb látnivalója, amit mindenképpen érdemes behúzni egy pár napos megállóra, ha először járunk a szigeten, ráadásul a közelben lévő egyéb látnivalók miatt ideális bázis egy több napos csillagtúrához is.

Az Oroszlán-szikla és környéke megérdemelt egy külön posztot, részletesen itt: Sigiriya

Polonnaruwa, Sri Lanka ősi romvárosa

Polonnaruwa a sri lankai Kulturális Háromszög egyik legfontosabb látnivalója, amelyet I. Parakramabahu király hozott létre a Kr. u. 12. században, 1982-ben pedig az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.

Hol van Polonnaruwa?

Az aktuális bázisomtól, Sigiriyától kb. 60 km-re, a nagy víztározók partján fekszik, de a Sri Lankai közlekedési sajátosságok miatt körülbelül 1,5 óra autóval. Útközben elhaladunk a Minneriya nemzeti park bejárata mellett, amit egyébként odafelé kora reggeli, vagy visszafelé késő délutáni, esti programnak is beiktathatunk (napfelkelte körül, reggel 6-8 között, vagy a 18 órás naplemente körül láthatjuk a legtöbb elefántot, amikor kijönnek inni a dzsungelből). De ha szerencsések vagyunk, akkor az úton is átsétálhatnak, így a reggeli és esti órákban vezessetek extra óvatosan.

Bérelj bringát!

Polonnaruwa ősi romvárosa picit hasonlít a kambodzsai Angkor Wat-hoz, de azért nem olyan monumentális, így aki már járt az utóbbiban, annak némi hiányérzete lehet, de attól függetlenül egy kellemes fél napot el lehet itt tölteni. Maga az ősi főváros egyébként elég nagy területen fekszik, így a legjobb, ha bringával fedezzünk fel a környéket, amit bármelyik bejáratnál jelképes, fix 500 LKRs körüli összegért bérlünk egész napra. Egyébként autóval is be lehet hajtani, de szerencsére ezt kevesen teszik, így leginkább gyalagosokkal, bringásokkal, meg persze majmokkal és varánuszokkal találkozhatunk a templomok, oszlopcsarnokok, sztupák, medencék és Buddha szobrok között.

Add meg a tiszteletet!

Csakúgy mint a többi buddhista vagy hindu szent helyen, készüljünk arra, itt is sokszor le kell majd vennünk a cipőnket, papucsunkat és a templomromok csak mezítláb látogathatóak, ami az éles, szórt kavicsos utakon, vagy a déli melegben extra kihívást jelenthet. És a Buddhás selfiekkel se próbálkozzunk, ha nem akarunk botrányt.

Gal Viharaya

Polonnaruwa talán legfontosabb látnivalói a sziklafalba, egyetlen sziklatömbből kivésett hatalmas ülő, álló és fekvő Buddha szobrai a Gal Viharaya szent helyen.

Délután vissza Sigiriyába, ez lesz itt az utolsó este, holnap reggel pedig indulok Kandybe.

Sri Lanka fűszerkertjei

Srí Lanka mindig is híres volt a fűszereiről, számos Európában egzotikusnak számító fűszernövény őshonos itt, így nem véletlen, hogy a sokszor aranyárban mozgó portéka sok kereskedőhajót vonzott a felfedezés kora beli Srí Lanka kikötőibe. A világ legjobb minőségű fahéja jelenleg is Sri Lankán terem, a fahéj szigetként is emlegetett ország pedig, a világ második legnagyobb fahéj exportőre.

A Sigiriya-ból, a hétvégi úticélomhoz, Kandybe vezető A9-es út mellett több, mint tíz Spice Garden, azaz fűszerkert található. Ezek viszonylag kicsi kertek, általában kis fűszerbolttal, teázóval, étteremmel, főzőiskolával kiegészítve, amelyek elsősorban bemutató céllal, a látogatók kedvéért hoztak létre. Egy kb. félórás vezetett túra keretében megismerkedhetünk, megszagolgathatjuk, megkóstolhatjuk a kertben található fűszer- és gyógynövényeket: kurkuma, kardamom, szegfűszeg, szerecsendió, fahéj, citromfű, gyömbér, sáfrány, bors, koriander, édeskömény, kömény, görögszéna, currylevél, vanília, aloe vera, kakaó, hogy csak a legismertebbeket említsem.

A fél órás körbevezetés egyáltalán nem unalmas, de az elsőre ingyenesként kínált szolgáltatásnak azért a vége felé van egy kis turista csapda hangulata is. A vizit végén teával és masszázzsal kínálnak – utóbbit udvariasan, de visszautasítottam, mert már éreztem, hogy a sales-re, meg a pénzre megy ki a játék – aztán exit through the giftshop. Ennek ellenére a guide-nak adtam egy korrekt borravalót, illetve a boltban vettem egy üveg vanília esszenciát. Kiderült utóbbi volt az igazi lehúzás, mert másnap Kandyben a piacon mindent megtaláltam kb. negyed áron. Szóval jó tanács: ha elégedettek voltunk a körbekalauzolással, akkor adjunk borravalót a guide-nak, de inkább máshol vásároljunk.

Nelligala International Buddhist Center

Kandybe érkezés előtt még tettünk egy rövid kitérőt a Nelligala Nemzetközi Buddhista Központba. A 2015-ben átadott modern templom és kilátó Muruthalawa falu közelében, egy 768 méter magas hegy tetején található, ahonnan pazar kilátás nyílik a környékre. Innét jól kivehető a szomszédos hegytetőn lévő Ambuluwawa torony, tiszta időben pedig az Adams Peak (Sri Pada) méltóságteljes kontúrja is kirajzolódik a távolban. Mindkettőt felkeresem majd a Kandyben töltött hétvégét követően.

Kandy, a Királyok szent városa

Kandy Srí Lanka második legnagyobb városa és a sziget vitathatatlan történelmi és kulturális fővárosa. A földrajzi fekvésének köszönhetően az ősi Kandy királyság a 16-17. századig képes volt visszatartani a portugál és a holland gyarmatosítók előrenyomulását, és a független Ceylon utolsó bástyájává vált egészen 1815-ig, amikor is végül behódolt a brit uralomnak.

Ezáltal a város képes volt megőrizni az ország más részein erősen elnyomott egyedi szokásokat, kultúrát és művészeteket. Kandy nyüzsgő utcái, ősi templomai, gyarmati építészete, arisztokratikus kertjei és a Kandy-tó tökéletes helyszín a hétvégére.

Azaz, hogy csak majdnem, hiszen akárcsak az összes közepesnél nagyobb sri lankai várost Kandyt is élhetetlenné teszi a kaotikus közlekedés és a vele járó légszennyezés, zaj és állandó dugók. Ez nagyon sokat elvesz az amúgy gyönyörű természeti környezetbe épült város élvezeti értékéből. Szóval két sarokkal a központi tótól már ilyen utcakép fogad:

Séta a Kandy tó körül

A város közepén található mesterséges tavat 1807-ben építtette Sri Wickrama Rajasinha, a Kandy királyság utolsó uralkodója. A tavat szinte minden oldalról hegyek, dombok veszik körül, ahonnét remek kilátás nyílik a vízre. Sri Lankában ritkaságnak számít, de a tavat járda veszi körbe, így simán körbegyalogolhatjuk (kb. 3 km).

A sétány legszebb és legcsendesebb része a belváros és a Fog Templom közötti szakasz, innét az autók is ki vannak tiltva. A kör másik 3/4-e sajnos már autóforgalom mellett halad, de azért így is megér egy kört.

A környéken több közepes / nagyméretű madár is él. A tóban gyakori látogatók a pelikánok, a tavat körülvevő fák lombjaiban pedig többszáz daru és kócsag bújik meg. Brutál jól néznek ki, ahogy Kandy-tó feletti naplementében egyszerre megindulnak és szinte kitakarják az eget.

A Fog Temploma

Kandy elsőszámú látnivalója az aranytetejű Fog ereklye temploma, ez a buddhizmus egyik legfontosabb vallási szentélye, ahol állítólag Buddha fogának egy darabját őrzik. A templomot a 18-19. században kifejezetten a szent ereklye tiszteletére építették. Buddha fogrelikviája már az ősi időktől kezdve fontos szerepet játszott a helyi politikában, mivel úgy tartják, hogy akié az ereklye, azé az ország irányítása is. És ezt a mai napig annyira komolyan veszik, annyira, hogy Tamil lázadók 1989-ben egy fegyveres akció keretében megpróbálták megszerezni a fogat, illetve 1998-ban terroristák egy robbantásos merényletet is elkövettek a templom környékén, amiben az épület is megrongálódott.

A helyi szerzetesek naponta leróják tiszteletüket a templom belső termében. Napi háromszor tartanak szertartásokat: hajnalban, délben és este. A Pooja szertartások pontos időpontjai: 5:30, 9:30 és 18:30. Érdemes hétköznap a hajnali vagy esti időpontot választani, én pont belenyúltam a legnagyobb tömegbe, szombaton mentem 9:30-ra. A korábbi incidensek miatt fémdetektoros kapun keresztül lehet csak bejutni a templomudvarba. Külön sor van a helyieknek és a külföldieknek. Az udvarban lehet leadni a cipőt, papucsot, ugyanis a templom területére kizárólag mezítláb lehet belépni, illetve térdet, vállat fedő ruhában. A turista belépő 1500 rúpia, lényegesen olcsóbb, mint mondjuk Polonnaruwa vagy a Sigiriya szikla.

A templom kertjében szabadon lehet sétálni, de az épületben csak kijelölt útvonalon lehet haladni, a szent Foghoz pedig elég masszív sor állt, de gondoltam, ha már itt vagyok ellenőrzöm. Körülbelül 20 perc lépcsőzés, terelgetés és sorbanállás után jutottam el a szentélyig, ahol nagyjából azonnal tovább is tereltek, így csak egy pillantást tudtam vetni az ereklyére. Azaz azt sem hiszen, mint kiderült a Fogat hét egymásba ágyazott ládikóban tárolják és mindezt golyóálló üveg mögött. Szóval magából a fogból végül semmit nem láttam 🙂

Kandy tánc

Kandyben minden nap az esti Fog ceremónia után, este fél8 körül tradicionális táncosok lépnek fel a város különböző pontjain. Én a helyi Vöröskereszt raktárhelyiségéből kialakított “színházterembe” ültem be. A Nayakkar uralkodóktól származó tánc rendszeressé vált a királyi udvarban és fontos szerepet játszik Srí Lanka kultúrájában. A tánc látványos akrobatikus mozdulatokkal jár és brutál dobolás kíséri. A bő 1 órás show a végén pedig forró parázson táncoláson és tűznyelő perfomanszban teljesedik ki.

Kandy városi piac

Vasárnap reggel a helyi városi piacot vettem célba. A koloniális épület a buszpályaudvar és a modern Kandy pláza szomszédságában helyezkedik el. Oszlopcsarnoka alatt zöldségesek, tea- és fűszerboltok, kajáldák, vegyesboltok, ruhaboltok, halas és hentes található. Vegánok az utóbbit nagy ívben kerüljék, mert a 30-32 fokon hűtő nélkül prezentált, sokszor még felismerhető formájú húsok elég erős formában prezentálják a kegyetlen valóságot.

Amik viszont egyértelműen jól néznek ki és jó áron kínálják a portékájukat, azok a fűszerboltok. Hatalmas szépen csomagolt kínálat és a Dambulla-Kandy út mellett található Spice Gardenekhez képest negyed-ötöd áron juthatunk hozzá ugyanazokhoz a fűszerehez, így egyértelműen az egyik legjobb hely, ha otthon meg akarunk próbálkozni a Sri Lankai konyhával, vagy csak fel akarunk tankolni mondjuk jó minőségű fahéjból, kardamonból, szerecsendióból vagy curry levélből.

Kandy plaza

A városi piac véres valóságától alig 5 perc sétára található Kandy modern plázája, ami egy kisebb európai városban is megállná a helyét. Van itt minden a mozitól kezdve a bankfiókokon keresztül, mobilszolgáltatókig vagy divatmárkákig. Illetve egy igazán színvonalas pláza kajálda a WorldSpice, ahol négy nemzet konyháit kóstolhatjuk meg és minden nyitot látványkonyhán készül a szemünk láttára. Hibátlan indiait kóstoltam.

Szállások Kandyben

Kandyben foglalhatunk szállást a Fog Temploma mögötti dombokon, így a templom közel lesz, esetleg a tóra is rálátunk, magát a belvárost én kerülném, illetve nézhetünk hotelt a tó déli partján, ahonnét remek kilátás nyílik, mind a tóra, mind a másik oldalon lévő Fog Templomára, így én ezt környéket választottam, de nem túl magasan a dombon, hogy ne kelljen feltétlenül tuk-tukba szállni, amikor a déli melegben vissza kell küzdeni a kaptató tetején lévő szállása.

• Lakewood residence
• Heaven Seven
• Helga’s folly
• még több hotel Kandy-ben

Peradeniya királyi botanikus kert

Utolsó reggel Kandyban, a Ambuluwawa torony érintésével indulunk az Adams Peakhez, Sri Lanka egyik legmagasabb csúcsához, de a városból kifelé menet még megállunk a Kandytől 5-6 km-re található botanikus kertben.

A Peradeniya királyi botanikus kert totális ellentéte a Királyi Palota környékét leszámítva zsúfolt, koszos és zajos Kandynek: csend, nyugalom, tisztaság, madárcsicsergés, egy igazi oázis a városból kiszabadulva.

A hatalmas botanikus kert teljes területe 60 hektár, 460 méterrel a tengerszint felett fekszik, és az évi 200 csapadékos nap nagyon kedvező az ide telepített több mint 4000 növényfajnak, köztük orchideák, fűszer- és gyógynövények, óriás bambuszok és pálmafák.

A botanikus kert alapjait Alexandar Moon 1821-ben alakította ki. A kertben kávé- és fahéjnövényeket ültetett. 1843-ban hivatalosan is létrehozták a peradeniyai botanikus kertet, többek között a brit Kew-kertből, Colombóból és a Kalutara-kertből ide szállított növényekkel.

A gyűjtemény kiemelkedő darabjai közé tartozik a burmai óriásbambusz, amely akár 40 méter magasra is megnőhet, 25 centiméteres szár átmérővel. Napi 30 centis növekedésre is képes.

Érdekes még a több száz éves óriás jávai fügefa, amelynek csápszerű gyökerei, mintegy 1800 négyzetméteres terület foglalnak el.

A tömeget és a meleget elkerülve érdemes minél korábban érkezni. Nyitva minden nap 7:30-18:00 között. Belépő: helyieknek: 100-200 RS, külföldieknek: 2.000 rúpia. Körbesétálni min. 1 óra, kényelmesen inkább másfél – két óra.

Ambuluwawa torony

Következő megálló az Ambuluwawa torony, egy igazán merész program Srí Lankán. Egy laza félnapos kirándulás Kandyból, vagy remek megálló félúton az Adams Peak felé, ha szereted az extrém helyszíneket, akkor ezt a tornyot mindenképpen fel kell venned a Srí Lanka-i útitervedbe. A torony már régóta létezik, de a körülményes megközelíthetősége miatt, csak az utóbbi években kezdték el felfedezni, utána viszont már nem sok kellett ahhoz, hogy az instán is berobbanjon és a social hullámot meglovagolva Sri Lanka egyik legfelkapottabb attrakciójává váljon.

Az Ambuluwawa Diversity Complexben található, amely az ország első multivallási (van ilyen szó?) központja. Van itt minden: buddhista sztúpa, keresztény templom, hindu Kovil, sőt egy muszlim mecsetet. De ami mindent visz az a határokat feszegető torony, ami első ránézésre akár Gaudi egyik alkotása is lehetne. Ami különlegessé teszi, hogy minél magasabbra mászol, annál keskenyebbre szűkül a több, mint 1000 méter magas hegy tetején álló 48 méter magas tornyot kívülről körbefutó csigalépcső. A csúcs közelében pedig megtapasztalhatjuk a tömegiszony, klausztrofóbia és tériszony édes egyvelegét.

Miután lekanyodtunk a B279-es útról és megérkeztünk komplexum főbejáratához legjobb, ha itt leparkoljuk az autót és az utolsó szakaszt az egyik bejáratnál várakozó tuk-tukkal tesszük meg, ugyanis az utolsó 2-3 km-en egy alig egysávos szerpentin 330 méter szintnövekedést küzd le, így itt nagyon nem  jó ha szembe jön valami, vagy ha egy 800 köbcentis Suzukival megállásra kényszerülünk, akkor újraindulás helyett könnyen lefulladás/visszagurulás lehet a vége. Az oda-vissza útra azt hiszem 1000 rúpiával vettek le, ennek ellenére jó döntés volt a tuk-tokot választani.

Magába a toronyba a belépő mindössze 100-200 LKR, azaz itt nem érvényesül az fura szabály, hogy a külföldiek fizessenek legalább ötvenszer magasabb összeget ugyanazért az attrakcióért, mint a helyiek. A torony tövéből egy belső lépcsőn lehet felmászni, nagyjából az út egyharmadáig, ahol kijutunk az alsó kilátóteraszra. A lépcsőzés innentől kezd érdekessé válni. Az eleinte 50-60 cm széles csigalépcső a torony falán kívül kanyarog felfelé és ahogy maga a torony is, úgy a lépcsők is egyre szűkülnek. Az út kétharmadától felfelé már nem fér el egymás mellett két ember, a lépcső 25-30 centi szélesre szűkül, ami azért izgalmas, mert visszafelé ugyanezen az útvonalon kell(ene) lejönni, a nem túl masszív ránézésre malterből kiöntött korlát derékig sem ér, illetve a torony aljában nincs semmiféle létszámkontrol, annyian mennek fel egyszerre ahányan csak bírnak, mernek. Ennek az lesz a következménye, hogy a törékeny torony legmagasabb és legkarcsúbb felső szakaszán 20-30 ember próbál meg a korláton félig kilógva egymással szemben átpréselődni, vagy éppen méretes selfiebotokkal hadonászva megörökíteni saját rettegésüket.

Saját videós content hiányában a Travel Escapes videója elég jól visszaadja:

Az Adam’s Peak (Sri Pada) megmászása

Az Adam’s Peak, más néven Sri Pada 2243 méteres csúcsával Srí Lanka csupán ötödik legmagasabb, de kétségtelenül legszentebb hegye. Minden Sri Lankainak életében legalább egyszer illik megküzdenie a csúcsra vezető 5500 lépcsővel, így évente több tízezren zarándokolnak ide a december közepétől és március végéig tartó közötti csúcsidőszakban. Az Adam’s Peak, mint zarándokhely külön érdekessége, hogy mind a négy világvallás elismeri, csak a sziklában felismerhető közel 180 centis lábnyomot tulajdonítják másnak. A buddhisták természetesen azt állítják, hogy a lábnyom Buddhától származik. A hinduk úgy vélik, hogy a lábnyom nem másé, mint Shiva-é. A muszlimok és keresztények pedig úgy hiszik, hogy ez Ádám első lépése, miután száműzték az Édenkertből.

Az Adam’s Peak az esetemben vallási indítás nélkül, inkább mint látnivaló, élmény, határokat feszegető kihívás, sport értéke miatt került fel az útitervemre, de azért a zarándoklat szimbolikája is vonzott. Külön posztban részletesen itt: Adam’s Peak

Sri Lanka teaültetvényei

A ma esti úticél Nuwara Eliya, Sri Lanka legmagasabban (1868 m) fekvő kisvárosa, amit nem csak a brit gyarmatosítók, az élet minden területén észrevehető hagyatéka, hanem a hűvös, gyakran esős és ködös időjárásával is kiérdemelte a kis Anglia nevet.

Igaz, hogy a Kandy – Nuwara Eliya – Ella útvonalon fut végig Sri Lanka, és a világ egyik legszebb vonatútja, de az Adams Peak kitérő, az elmúlt napok véletlenszerű vasutas sztrájkjai, illetve a szabadság, hogy bármelyik útmenti teaföldre lekanyarodhassak egy teára, fotóra, pihenőre végül az autó mellett döntöttem.

Az első teaföld, ahol megállunk pár fotóra, az a Brownlow Estate, ahonnét visszanézve, a háttérben még jól látszik az Adams Peak felhőkbe burkolózott csúcsa. A ma hajnali mászás után egyébként kivételesen jól esik az autóban ülni és csak hátradőlve élvezni a teaföldek látványát.

A nem túl vonzó Hatton városa után kikanyarodunk a Nuwara Eliya és Ella felé vezető A7-es útra. Akiben van annyi kalandvágy, hogy tömegközlekedéssel vállalja be az Adams Peak-et, az egyébként ideáig Hattoning tud eljutni vonattal Kandyből, ahonnét helyi busszal vagy tuk-tukkal lehet folytatni a hegy lábáig.

Közben elhaladunk a St. Claire teaföldjei mellett, de mire kiszállnék egy fotóra pont leszakad az ég, így a zuhogó esőbe megyünk inkább tovább. Szerencsére, amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan tisztul az ég. A következő megálló a Somerset Estate. Ez az első ültetvény, ahol munka közben láthatom a tealeveleket gyűjtögető asszonyokat.

Edinburgh – Tea Train

Következő megálló az Edinburgh ültetvény, illetve a teaföldekre néző Tea Train néven futó teázó, ahol végre kóstolni is van lehetőség, pazar panoráma és nagyon barátságos árak mellett. Egy klasszik fekete tea 50 LKR (kevesebb mint 100 Ft), míg egy zöldtea, vagy gyömbér tea is csupán 130 LKR (kevesebb, mint 200 Ft). A teázásnak megadják a módját, így a legeldugottabb faluban, a legkisebb családi homestayben és persze itt is porcelán teáskancsóban és csészében érkezik a tea, papír/műanyag vagy más ide nem illő pohárról szó sem lehet.

Nehéz és felesleges is lenne rangsort felállítani a teaföldek között, de itt az Edinburgh ültetvényen tökéletes volt a pillanat. Ameddig a szem ellát a teacserjék egyedi, távolból mértani pontosnak tűnő zöld textúrája borította dombok, lassan lefelé szálló köd, a kilátásba nem rondított bele semmi ember alkotta szerkezet és persze a tea is kiváló volt.

Damro teagyár (ex Mackwood)

A Damro Sri Lanka egyik legrégebbi és legnagyobb teaültetvénye (11.000 hektár!). A teafeldolgozót 1841-ben alapította és egészen napjainkig a Mackwoods család birtokolta, de pár évvel ezelőtt Sri Lanka legagyobb bútorgyárója felvásásrolta az egészet, akkor történt a névváltás is.

A Damro teagyárban egy kb. 20 perces ingyenes, lényegretörő, de érdekes vezetett túra keretében ismerkedhetük meg a teafeldolgozás fázisaival (szárítás, aprítás, fermentálás, szortírozás stb.) A guide érthetően elmagyarázza az egész folyamatot, illetve fekete, zöld és fehér tea közötti különbségeket. A túra végén ingyenes kóstolóval kínálnak, fekete és zöld teából simán kihoznak egy kancsóval, de a legkülönlegesebb és legdrágább fehér tea is kóstolható, abból azonban csak egy “feles” pohárnyit hoznak.

És hogy ez miért éri meg nekik? Igaz, hogy a gyárlátogatás és a kóstoló ingyenes, azonban a teaboltban horror, az európai áraknál is drágábban kínálják a portékáikat, miközben pont itt a termőhelyen, szállítás és közvetítők haszna nélkül kellene a legolcsóbbnak lennie. Tisztában voltam vele, hogy a boltban lehúznak, de a látogatás többi részével elégedett voltam, így egy kisebb doboz teát azért bezsákoltam, igaz drágább volt, mint hazafelé a reptéren…

A ceyloni tea története

Még 1824-ben a britek Kínából Ceylonra (akkori nevén Sri Lankára) hoztak egy teanövényt. Ezt a növényt a Peradeniya-i Királyi Botanikus Kertben ültették el, és úgy tartják, hogy ez volt az első nem kereskedelmi célú teanövény Srí Lankán. Közel két évtized múlva, 1867-ben a skót származású James Taylor 19 hektárnyi teát ültetett a ceyloni Kandy városában, a Loolecondra Estate-ben, az első kereskedelmi teaültetvényként. A Loolecondra teák végső értékesítése 1872-ben, Kandyban és az első teaszállítmány Londonba 1873-ban jött létre. Ezek az úttörő erőfeszítések kísérletezéssel és tévedéssel történtek, és az évek során a különböző egyének és vállalatok által bevezetett és továbbfejlesztett teafeldolgozó gépek és módszerek révén javultak.

Az első teaközvetítő céget, a John Brothers & Co. 1876-ban alapították, az első nyilvános colombói árverésre pedig 1883-ban került sor a Ceyloni Kereskedelmi Kamara (amelyet 1839-ben alapítottak) irányításával. A Colombói Teakereskedők Szövetsége 1894-ben alakult meg, 1925-ben pedig megalapították a Teakutató Intézetet. Ezek a szervezetek segítettek fellendíteni a ceyloni teák termelését és exportját a korai szakaszában.

Nuwara Eliya

Ma reggel 5-kor keltem, délelőtt megmásztam az Adams Peaket, délután több órát autózva végiglátogattam jópár teaültetvényt, estére pedig megérkeztem Nuwara Eliyába, Sri Lanka legmagasabban fekvő városába, de még nincs vége a napnak.

Sri Lanka hiába trópusi sziget, itt közel 2000 méteres magasságban napközben sem megy 20-22 fok fölé a hőmérséklet, hajnalban pedig 10 fok alá is benézhet. A fűtés nagy luxusnak számít, így a szállások nagy részén nincs is fűtés, cserébe jó meleg takarókat adnak. Így volt ez a Panorama Green View Hotelben is ahol megszálltam.

Mivel csak egyetlen éjszakát töltök itt és holnap indulás tovább, így bármennyire is fáradt voltam, gondoltam, hogy még sötétedés előtt körbesétálok. A sri lankai városok alapvetően szörnyűek, de Nuwara Eliya egész vállalható, számos szépen karbantartott parkot találhatunk, nagyon erős angol hatás érződik, így a központban egymást követik az angol stílusú favázas házak, köztük az 1894-ben Tudor stílusban épített posta, ami Sri Lanka legrégebbi postája is egyben. De megtalálhatóak itt az angol arisztokrácia szórakoztatását szolgáló úri huncutságok is, van itt golfpálya, lóversenypálya, lovaspóló, krikett pálya és persze pár kocsma is.

Grand Hotel Nuwara Eliya

Nuwara Eliya egyik legrégebbi és legmenőbb szállodája érdekes múlttal rendelkezik, így gondoltam belógok körülnézni, hogy mit tud éjszakánként kb. 200 euróért, ami Európában egyáltalán nem lenne sok, de itt Sri Lankán 25-40 euró/éj kategóriában már egészen kiváló szállásokat lehet kifogni, így itteni mércével nagyon kilóg a sorból, egy éjszaka többe kerül, mint a helyi havi minimálbér.

Belógás helyett viszont bevallottam az ajtónállóknak, hogy ugyan nem itt lakok, de szívesen körbenéznék, ha lehet. Olyannyira lehetett, hogy az egyik portás 10-15 perces túra keretében körbevezetett az épületben, olyan helyekre is bevitt, ahova magamtól nem mertem volna benyitni és közben egész jó angolsággal elmesélte röviden  hotel történetét is:

Sir Edward Barnes, Wellington hercegének segédtisztje 1819-ben Ceylon ötödik kormányzójaként érkezett e trópusi szigetre. Egy elefántvadászaton eljutott hozzá a hír, hogy a “Fény városa” milyen kellemes brit éghajlatú. Idelátogatva annyira megtetszett neki, hogy megbízást adott a Nuwara Eliyába vezető út megépítésére, hogy a sziget lakói számára elérhetőbbé tegye azt. A ködös hegyi falut pedig fokozatosan egy mintaszerű brit településsé kezdte alakítani. 1828-ban beleszeretett a szigetország szépségébe, kultúrájába és nyugalmába, és megkezdte nyaralója – Barnes Hall – építését. Később ebből a nyaralóból alakítottak ki egy királyi kastélyt, ami évtizedekkel később a Grand Hotelnek adott otthont.

Sir Barnes Ceylonban töltött ideje rövid életű volt, mivel 1831-ben a korona kérésére Nagy-Britanniába távozott, szeretett otthonát utódja, Sir Robert Wilmot-Horton kezében hagyva, fogadkozva, hogy visszatér, de végül soha nem tért vissza. Nem sokkal később, 1843-ban az épületet Reginald Beauchamp Downall ültetvényes és a ceyloni törvényhozó tanács tagja vásárolta meg, aki festői vendégházként üzemeltette. Közel 50 évvel később, 1891-ben a The Nuwara Eliya Hotels Company megvásárolta meg a Barnes Hallt, amely a mai napig tulajdonosa és üzemeltetője a Grand Hotelnek.

A Hall of fame, azaz hírességek folyosóján pedig olyan korábbi illusztris szállóvendégek fotói sorakoznak, mint Erzsébet királynő, Ghandi, Charlie Chaplin, Tito, Jagatjit Singh kapurthalai maharadzsa, vagy Sir Thomas Lipton.

Itt a Grand Hotelben forgatták egyébként az 1943-ban Oscar díjat kapott Casablanca egyes jeleneteit is Kertész Mihály rendezésében, Humphrey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével.

A snooker teremben három brutális, teljes méretű (356,9 x 177,8 cm) snooker asztal sorakozik, amelyek darabonként másfél tonna körül mérlegelnek és több mint 100 évvel ezelőtt elefánt háton érkeztek a 160 km-re fekvő fővárosból, Colombóból.

Victoria park

Másnap reggel a Victoria parkban kezdtem. A szépen gondozott park a város közepén helyezkedik el és 400 rúpiáért látogatható.

Gregory tó és park

Nuwara Eliyát elhagyva és Ella felé tartva megálltunk még egy fél órára a város szélén lévő Gregory tónál.

Seetha Amman Kovi

Nuwara Eliyától alig 3-5 km-re található az egyik legnépszerűbb hindu templom a Seetha Amman Kovi.

Ella

Nuwara Eliyából eredetileg vonattal terveztem volna megtenni a körülbelül 3 órás utat, de az előző napok vasutas sztrákjai és a reggeli eső miatt végül ma ismét az autót választottam. Az alig 55 km legyűrésére autóval is majdnem 2 óra szükséges a kanyargós hegyi úton, de szép a táj, így gyorsan eltelik az idő.

Ella Chill Café

Az utazás során elsősorban a fő csapástól távolabbi helyi kajáldákat részesítettem előnyben, de kiéhezve érkezve, még a szállás elfoglalása előtt, az első utam a legmenőbbnek kikiáltott étterembe a Chill Caféba vezetett. A nyugati turisták igényeire hangolt helyen a pizza, pasta, burger kínálat mellett szerencsére a sri lankai specialitások is megtalálhatóak voltak, így egy sztenderd csirke curryvel indítottam.

Ella Hillsite view

Ella 1000-1300 méter magas hegyek között bújik meg, így a kisváros zajos főutcájától távolabb nagyon chilles és pazar panorámát kínáló szállásokat lehet találni. Szállásfoglaláskor az ár és a reggeli mellett az egyik fő szempont a kilátás volt, illetve, hogy a két fő látványosság Kilenclyukú Híd (9 Arch Brdige) és a Little Adam’s Peak gyalogosan elérhető legyen, de a központtól se legyen túl távol. A befutó az Ella Hillsite View lett. A hegyoldalban elhelyezkedő, két szobából álló mini szálláson teljesen egyedül voltam, csak reggelente érkezett a házigazda, vagy a tesója a reggelivel. Így az első éjszaka kicsit kibillentem a zen állapotból, amikor is arra riadtam, hogy 5-6 kóbor kutya hatalmas ugatás és morgás közben a teraszomon próbálja széttépni egymást, miközben néha a nem éppen biztonsági üveg teraszajtómnak csapódnak a testükkel. Egy kis kiabálással, dörömböléssel és lámpavillogtatással sikerült végül elhajtanom őket.

Az időszakos kóbor kutya attakokat leszámítva a szállás egyébként kellemes volt, de közvilágítás hiányában este azért tuk-tukkal jártam le- és vissza a városba 🙂

Kilenclyukú híd (9 arch bridge)

Reggeli után Ella egyik legnevezetesebb Instagram helyszínét a Kilenclyukú hidat vettem célba gyalogosan. A B113-as útról a Cafe Eden előtt kb. 50 méterrel a “nagy fánál” kell letérni a bozótba vezető ösvényre, de egy tábla is mutatja az utat. Innét kb. 1,5-2 km-t kell gyalogolni az erdőben, eleinte egy szűk, majd egyre szélesebb ösvényen, majd 15-20 perc múlva érkezés a hídhoz. A vonatok menetrendjét több helyen is megtaláljuk a fákra kifüggesztve. Persze a sri lankai vonatok, nem a pontosságukról híresek és a gyakori vasutas sztrájkok miatt van, hogy egyáltalán nem járnak. Ha éppen járnak, akkor naponta akár 8-10 alkalommal is. A menetrendhez képest a min. 15-20 perc késés pedig alap.

Amíg éppen nem jön vonat besétálhatunk az alagútba vagy a síneket átsétálhatunk a hídon is, a vonatok elég lassan közlekednek, illetve már jó messziről megszólal a vonatkürt, így bőven lesz idő elmenekülni, de persze azért nem árt résen lenni és selfie áldozatként ott maradni.

Amíg a vonatot várjuk, addig az árusoknál egy King Coconuttal csillapíthatjuk szomjunkat, vagy éppen a környező hegyek oldalába felmászva megkereshetjük a tökéletes fotó helyszínt.

Cafe Eden

A kilenclyukú hídtól ugyanazon az úton megyek vissza, közben már dél is elmúlt, így a főútra kilyukadva betérek a Cafe Edenbe. A hely és a kaja teljesen korrekt. Egy közeli pálmán pedig egy hatalmas, horrorfilmbe illő Indiai királymókus (Ratufa indica) lakmározik éppen egy szintén nem kicsi banánfürtből.

Little Adam’s peak

Második nap reggel az 1130 méteren figyelő mini Ádám csúcsot (Little Adam’s peak) vettem célba, amely a Sri Pada meghódításával ellentétben egy könnyen teljesíthető kirándulás. Szintén a B113-ason a Cafe Eden mellett elhaladva kell kigyalogolni a településről, majd a Chillout Ella és a Flower Garden Rerost szálláshelyek között elhaladó földúton letérni a főcsapásról. Innét már csak 1,5-2 km a csúcs. Az út teaföldek mellett halad el majd megérkezünk a kalanfparka, a Flying Ravana Mega Zipline-hoz, ahol a drótkötélpályán átrepülhetünk a teaföldek felett, háttérben az Ella Rockkal. A kalandparktól kezd meredekebbé válni az út, 10-15 perc lépcsőzés után elérjük a csúcsot, ahonnét pazar panoráma tárul elénk. A távolban látszik az Ella Rock és a Ravana vízesés is.

Visszafelé gyalogolva látszik a Newburgh Green teagyár, illetve Ella legdrágább luxushoteljének a 98 Acres Resort & Spa villái.

Visszafelé ismét a jól bevált Cafe Edenben ebédeltem, aztán olyan meleg lett, hogy délután csak a szállásom teraszán chilleztem, olvasgattam, gyönyörködtem a kilátásban, illetve WhatsAppon és telefonon próbáltam elérni a környékbeli főzőiskolákat, hogy be lehet-e esteleg csatlakozni valamelyik csoporthoz last minute ma estére.

Főzőiskola

Szállásadóm javaslatára végül a közeli Lanka főzőiskolánál próbálkoztam, pár perc múlva vissza is írtak, hogy van még hely ma estére, 3500 rúpia lesz és még be tudok csatlakozni. Remek. A főzőiskola nevében a Lanka egyébként nem az országra, hanem a séf nevére utalt, akit szintén így hívtak.

Este 6-ra sikerült megtalálnom a zsákutcából nyíló még kisebb utcát. Természetesen nem egy étterem volt, hanem a család háza, a konyha pedig egy fedett, de szabadtéri konyha a kertben. Rajtam kívül még ketten voltak egy francia lány és egy spanyol srác, így nem volt nehéz odaférni a pulthoz. Csirke curryt készítettünk, 6-8 féle körettel, kókusz samballal, rotival. Az elején kaptunk egy kiselőadást a fűszerekből, illetve, hogy az Európában nem kapható fűszereket mivel helyettesíthetjük majd otthon. Papírt és tollat is kaptunk a jegyzeteléshez. A 2 óra főzőcskézés alatt két A4-es oldalt írtam tele recepttel. A fűszerek mellett, megtanultuk a kókusz feldolgozásának folyamatait, szabad tűzön agyagedényben curryt készítettünk, vaslapon rotit sütöttünk és a 3 órás program utolsó órájában egy jó beszélgetés mellett mindent megettünk. Egyik legjobb sri lankai élmény volt, ajánlom mindenkinek.

Lanka Cooking Classes
📌 39 Passara Rd, Ambagollapathana, Ella, Srí Lanka

Ella – Udawalawe

3 éjszakát, két teljes napot töltöttem Ellában, a harmadik nap reggelén pedig indulás tovább az Udawalawe nemzeti parkba. Az út kb. 100 km / 2 óra autóval, de beiktattam két megállót és egy kis kitérőt is.

Ravana vízesés

Ellától kb. 7 km-re található a Ravana vízesés, amit előző nap már a Little Adam’s peakről is kiszúrtam. Itt csak egy gyors 10 perces fotós megálló, aztán indulunk is tovább.

Buduruwagala szikla szobrok – Sri Lanka legmagasabb álló BUddhája

Körülbelül félúton Ella és az Udawalawe nemzeti park között Wellawaya településnél kell letérni az A2-es útról. Mindössze 4-5 km-es kitérő, de az út nagyon keskeny, a víztárazó mellett elhaladó második fele pedig már nem is aszfaltozott, így csak lassan, döcögősen lehet haladni. A félúton lévő sorompónál lehet jegyet váltani, helyieknek ingyenes, külfödieknek 500 LKR.

A fő attrakció itt a hatalmas térdelő elefántra hasonlító sziklafalba faragott szoborcsoport, középen Sri Lanka legnagyobb 15-16 méter magas álló Buddhájával és hat másik kisebb szoborral. A sziklafaragások a 8-10. században készülhettek. A fél órás kitérőt mindenképpen megéri.

Udawalawe nemzeti park, szafari

Sri Lankán körülbelül 25 nemzeti park található, ezek közül a legismertebbek, ahol terepjárós szafari túra keretében szabadon élő állatok figyelhetőek meg testközelből: a Yala, az Udawalawe, a Wilpattu és a Minneriya / Kaudulla páros. A legnagyobb területű a Wilpattu, de a leglátogatottabb a Yala, mivel a látogatók legnagyobb eséllyel itt találkozhatnak leopárddal. Én a tömeget kerülve a harmadik legnépszerűbbet,  az Udawalawe nemzeti parkot néztem ki. Itt található Sri Lankán a legnagyobb szabadon élő elefánt populáció. Több, mint 600 egyed 30.000 hektáron, így a legrövidebb 3-4 órás szafari alatt is gyakorlatilag garantált, hogy találkozunk legalább eggyel, leopárdra viszont nagyon kicsi az esély.

A szafari megszervezése nagyon egyszerű: ha a közelben alszunk (márpedig ajánlott, hiszen napfelkelte és napnyugta körül a legaktívabbak az állatok) akkor a szállásadónk örömmel elintézi, de simán felbukkanhatunk a park bejáratánál is, jó eséllyel ott sorakoznak a terepjárós túravezetők, csak meg kell egyezni az árban.

A legrövidebb szafari 3 órás (nagyjából 45 perc bejutni a bejárattól a sűrűjébe, illetve a víztározóig), de választhatunk, egész napos napkeltétől-napnyugtáig tartó 12 órás kiképzést is. Mert hogy a szafari nem éppen sétakocsikázás. A több tízéves terepjárókban nem sok lengéscsillapítás maradt, mintha egy fakerekű szekéren zötykölődnénk, így a legkisebb talaj egyenlőtlenséget (csak az van) is érezni fogjuk a gerincünkben. Röviden: brutálisan ráz, 3 órán keresztül (kivéve, ha az autó áll). Emellett masszív, hőség, páratartalom, néha esők. Vizet mindenképpen vigyünk, kaját viszont ne nagyon, mert vagy kirázza belünk a kocsi, vagy az elefántok elveszik hátizsákkal együtt. A vadonban természetesen WC sincs, de ha kell, akkor az autó mellett el lehet intézni (bár nem szabályos), amíg a sofőr figyel, hogy nem érkezik-e egy krokodil vagy feldühödött vízibivaly.

A 3 órás jeep túra, ha jól emlékszem 30 dollár körül volt (jeep + sofőr, úgy hogy egyedüli utas voltam) és ezen felül még 15 usd a belépő a parkba külföldieknek. Tele autóval persze lényegesen gazdaságosabb.

A túra ugyan bármikor elindul, amikor kérjük, de érdemes napfelkeltor, reggel 6-9 körül lenyomni a túrát, vagy naplemente előttre, 15:30-18:30 közé időzíteni, én az utóbbit választottam. 6-7 másik autóval együtt indultunk befelé konvojban, aztán 20 perc múlva szerencsére külön utakra navigáltunk és eltávolodtunk a csoporttól.

Az első elefántra nem sokat kellett várni, egy magányos hím állt a fák árnyékában alig 30 méterre az autótól. Nem sokkal később egy négy fős csordát sikerült egészen közelről szemügyre venni. Utána még vagy 15 elefánttal találkoztunk a nap hátralévő részében.

A második  legnépszerűbb faj a páva volt, legalább tízet láttam, sőt egy legyezőszerűen kinyitott faroktollakkal ellejtett násztáncot is sikerült levideózni.

A víztározó környékén rengeteg vízibivaly és őz csoportosult, a szigeteken masszív krokodilok várták az áldozatukat, a vízben daru, kócsag, pelikánok és rengeteg számomra beazonosíthatalan madár. A legextrább állat, amiből csak egy futott át előttünk egy indiai szürke mongúz volt. Ez a mongúzfaj a kobrával is képes elbánni. Tömött szőrzete védi az állatot a mérgeskígyók marásával szemben.

Naplemente előtt egy órával sajnos leszakadt az ég. Itt jött jól, hogy csak egyedüli utas voltam, így a terepjáró félig nyitott, szakadt ponyvákkal alig védett platójáról be tudtam kérezkedni az fülkébe. Közel negyven percig zötykölődtünk a szakadó esőben, hömpölygő vízben, sárban a park kijárata felé, de a vizibivalyok és az elefántok nagyon élvezték.

A szállásom alig 2 km-re volt az Udawalawe nemzeti park bejáratától, így túra végén a dzsip sofőrje elvitt egyenesen a hotelbe, ami jól jött szakadó esőben.

Udawalawe elefánt menhely

A nemzeti park bejáratától kb. 10 km-re a víztárazó és a gát másik oldalán található az  Udawalawe elefántmenhely. A sok kritikát kapott Pinnawalla elefánt menhellyel ellentétben (ami inkább állatkertként funkconál) a Srí Lanka-i Vadvédelmi Minisztérium által 1995-ben létrehozott elefánt tranzit célja valóban az elárvult elefántborjak rehabilitációja. 5 éves koruk után visszaengedik őket a vadonba, de utána is követik a mozgásukat, állapotukat.

Azért, hogy minimalizálják, az emberi jelenlétet a menhely kizárólag az etetés idejére, naponta háromszor fél órára látogatható. Az etetések ideje: 10.30, 14:30 illetve 18:00, a belépő 500 LKR. A menhelyen jelenleg több, mint 50 kiselefántot gondoztak, a szinte újszülött mérettől, egészen 3-4 éves borjakig.

Itt Udawalawe-ben egyébként végéhez közeledett az utazásom első, mozgalmasabb fele, a 2 hetes Srí Lanka körút, ami alatt végig szabin voltam, holnap még van egy utolsó vasárnapom, amikor is leköltözök az óceánpartra és kezdődik a digitális nomádkodós, távolból dolgozós második két hét.

Sri Lanka legjobb tengerpartjai szörfözésre és távmunkára

Míg a 30 napos Sri Lankai kinttartózkodásom első fele egy mozgalmasabb 2 hetes körút volt a sziget belsejében, a második 2 hetet már a tengerparton terveztem tölteni digitális nomádkodva, távmunkával (magyar idő szerinti munkaidőben), a 4,5 óra időeltolódásból adódó délelőtti szabadidőt kihasználva pedig a környék felfedezésével, esetleg szörfözésbe is belekóstolva. Az alábbi partszakaszokon sikerült pár napokat, valahol egy hetet is eltöltenenem: Tangalle beach, Silent beach, Goyambokka beach, Hiriketiya, Ahangama, Kabalana.

Részletesen külön posztban: Sri Lanka legszebb tengerpartjai

Gólyalábas halászat – Koggala

Ez az egyedi, hagyományos halászati módszer talán csak Srí Lankán őshonos, de itt is csak a déli part bizonyos településein (Koggala, Ahangama, Kathaluwa, Welipenna, Thalarambe) találkozhatunk a gólyalábakon üldögélő halászokkal. A 2004-es cunami sajnos annyira átrendezte a déli partvidéket, hogy sok halász elveszítette a megélhetését, így vannak sokan, akik csak a fotó kedvéért és némi borravalóért ülnek ki a botok tetejére.

Bár látszólag könnyű gyakorlat, a gólyalábas horgászat komoly rutint és egyensúlyérzéket igényel. Egyetlen kb. 3 méter magas rudat szúrnak le a tengerfenékbe, amelyhez csavarok és szegek nélkül, pusztán kötelekkel egy keresztrudat rögzítenek. A keresztrúd, mint egy kis pad, lehetővé teszi, hogy a halászok néhány méterrel a víz felett üljenek, így minimális árnyékot vetnek, így nem zavarják a tengeri élővilágot. A gólyalábas horgászok ebből a bizonytalan pozícióból egy bot, vagy csak egy damil és horog segítségével pár percen belül képesek kifogni apróbb halakat. Leggyakrabban foltos hering és makréla akad a horogra.

A bázisomon, Ahangamában végigsétálva a part mentén, láttam ugyan pár, a tengerbe rögzített cölöpöt, halászokkal viszont nem találkoztam, így egyik este naplemente előtt át tuk-tukoztam a szomszédos Koggalaba (3 km), ahol szerencsémre összefutottam pár kapásra várakozó halásszal.

Galle erőd

Srí Lanka az Indiai-óceánon elfoglalt helye miatt sebezhetővé vált az európaiakkal szemben, akik ki akarták terjeszteni ellenőrzésüket a térségben. A Galle Dutch Fort-ként is hivatkozott erődöt, ahogy a neve is sugalja, a portugál uralmat váltó és a briteket megelőző holland éra alatt épült. A 18. Században a hollandok megerősítették Galle-t, és gyönyörű, koloniális stílusú, európai épületeket hagytak maguk után, amelyek még ma is ott állnak. Később a britek vették át a várost, amíg Srí Lanka ismét független nemzetté nem vált. Rendkívüli történelme miatt az erőd hatalmas kulturális és építészeti értékkel bír, így a város történelmi hagyatékaink megőrzése érdekében az UNESCO világörökségi helyszínként ismerte el.

A város, főúttól a szárazföld felé eső része épp oly kaotikus és élhetetlen, mint bármely más nagyobb Srí Lankai település, azonban az óceánba benyúló félszigetre, az erőd falain belül épült óváros igazán kellemes. Ahangamából érkezve és az újváros dugóján átverekedve végre kanyarodunk a főútról. Először a hatalmas krikett pálya mellett haladunk el, majd feltűnik az erőd legmagasabb tornya, az óratorony és főkapun behajtva megérkezünk az óvárosba. A forgalom csillapításnak és a szűk egyirányú utcáknak köszönhetően az erőd falain belül minimális a járműforgalom, persze azért egy percre se feledjük, hogy Srí Lankában vagyunk, bármilyen váratlan helyről elénk vágódhat egy tuk-tuk.

A 8-10 utcából álló, kb. 1×1 km-es óváros gyakorlatilag pár óra alatt kényelmesen körbejárható, de én mindenképpen szerettem volna legalább egy éjszakát az erőd falain belül tölteni, mivel Galle rendkívül népszerű egy napos kirándulás célpont, így pont a hajnali és esti órákban a legkellemesebb, nem csak az időjárás, hanem ilyenkor a tömeg is megritkul.

Galléban megnézhetjük a kis nemzeti múzeumot vagy a tengerészeti múzeumot, de a fő attrakciót maga az erőd, a kilátás az óceánra, illetve a kis utcák több száz éves színes épületeiben megbúvó kortárs galériák, kézműves-, fűszer-, tea- és ékszerboltok, illetve a helyi éttermek és kávézók jelentik. A két főutcát a Pedlar street és az azt keresztező Lighthouse street jelentik, de a rejtett kincseket sokszor nem a fő csapáson, hanem kisebb sikátorokban találjuk

A legmenőbb boltok, amiket akkor is érdemes felkeresni a nagy melegben, ha éppen nem vásárolunk semmit:

• Stick No Bills: Az egyértelmű kedvencem. Csodás vintage poszterek, képeslapok és képek Sri Lankáról. Olyan üzlet, ami bárhol Európában megállná a helyét.
• Barefoot: Gyönyörű designer portékák, ruhák, táskák, szobrok, képek, ízléses hűtőmágnesek és egy angol nyelvű könyvesbolt is helyet kapott a komplexumban.
• Orchid House: ízléses szuvenirek, ékszerek, figurák, képek, táskák, kerámiák.

Éttermek, kávézók, ahova érdemes betérni:

• Pedlar’s Inn Cafe: Az épület 1838-ban a brit uralom alatt a helyi postaként funkcionált. A lovaskocsi reggel 6-kor indult és még aznap 16:30-kor megérkezett Colomboba az aznapi postával, ami abban az időben ugyancsak tiszteletre méltó teljesítmény volt, hiszen most az autópályán is kell 2 teljes óra, hogy a Galle erődből Colomb központjába érjünk.

Kétségkívül a Pedlar’s a leghíresebb étterem a városban, azonban a hektikus nyitvatartás miatt sajnos nem sikerült személyesen is tesztelnem. Népszerű fotós spot, illetve könnyen beazonosítható az étterem előtt parkoló oldtimer alapján is.

• Lucky Fort Restaurant: a szállásomtól 1 percre található családi étterem a kivételes központo elhelyezkedés ellenére teljesen visszafogott, mondhatni olcsó árakon hozta a Sri Lanka többi részén már megszokott házias konyhát, remek ízeket. A kis étteremben főzőtanfolyamokat is tartanak.
• The Mer.chant: A Galle erőd egyetlen 5 csillagos hotele az óváros szívében a Pedlar streeten. Mivel már csak két napon volt hátra az 1 hónapos Sri Lankai kalandból, így a hotel szintén neves étterme tökéletes búcsúvacsora helyszínnek ígérkezett, ha már a Pedlar’s-ba aznap este nem sikerült asztalt foglalnom.
• Cafe Hula Hula: Ha a naplementét vacsora vagy koktél közben szeretnénk élvezni, akkor a Hula-Hula tetőterasza lesz a tökéletes választás.

Galleben a legnagyobb élmény naplemente körül – amikor a félnapos kirándulásokra érkezett turisták már elhagyták a várost – körbesétálni az erőd falain, vagy kiülni valamelyik bástya szélére és bámulni a tengert, a horizonton állomásozó hajókat, vagy éppen megpróbálni lencsevégre kapni a partközelben úszkáló cápák vízből kiálló jellegzetes uszonyát.

Naplemente előtt a fél város a nyugati bástyák és a “Ramparts green” park felé veszi az irányt. A parkban utcagyerekekből álló csapatok nyomják a helyi nemzeti sportot a krikettet. A pálya széléről kóbor kutyák szemlélik a játékot. A háttérben az erőd falai sétálva gyerekek eregetnek saját maguknál kétszer nagyobb papírsárkányokat az esti lehűléssel együtt érkező szélben, mintha csak Khaled Hosseini regénye kelne életre.

Igaz, hogy az út kezdete óta szerettem volna kígyóbűvölőt fotózni, de azért mégiscsak hátrahőköltem, amikor majdnem a kosárban lapuló királykobrára léptem és a félszemű kígyóbűvölő sem győzött meg a kobra ártatlanságáról.

A déli  Flag Rock bástyáról remekül látszik mind a nyugati naplemente, mind a másik irányban lévő világítótorony. Ez a bástya arról is híres, hogy itt gyülekezik este Galle legádázabb sziklaugró csapata. 10-20 dollárért fejest ugranak a sziklák közé, az alig 1-1,5 méteres vízbe a 20 méter magas bástya tetejéről, majd kb. 10 másodperc alatt visszamásznak annak falán.

Krikett

Valószínűleg brit örökség, de Sri Lankán a krikett a foci, azaz az egyértelműen legnépszerűbb sport. A Srí Lanka-i nemzeti krikettcsapat az 1990-es évektől kezdve jelentős sikereket ért el, és az esélytelenebb státuszból felemelkedve megnyerte az 1996-os krikett-világbajnokságot majd bejutott a 2007-es krikett-világbajnokság döntőjébe is, legutóbb a 2014 Ázsia-kupát nyerték.

Galle-ben (ott van az egyik legnagyobb krikett stadion) az estére megüresedett piactér/parkolóban a helyi skacok játszottak, odaültem nézni, aztán megkérdeztem fotózhatok-e, ha cserébe átdobok nekik este pár válogatott képet.

Utolsó 48 óra (Galle – Bandatanaike – Dubai – Budapest)

Iszonyat hamar lepergett a 30 napos vízum által nyújtott 1 hónapos keret. Alig pár napja, az új évvel együtt január elsején érkeztem és a ma reggeli ébresztőnél már január 29-et mutatott a telóm, elkezdődött a fájdalmas 48 órás visszaszámlálás. Korai reggelit követően nyugis városnézés helyett irány tuk-tukkal az erődön kívül, a kevésbé vonzó újvárosban lévő Asiri kórház és egy jó kis orrbadugós PCR teszt egy Sri Lankai egészségügyi intézményben, mivel a Dubajon keresztüli átszállás hazafelé is megköveteli a negatív mintát. Elvileg online is lehetett volna időpontot foglalni a tesztelésre, de nagyon nem sikerült, így igyekeztem minél korábban érkezni. Kétszer átirányítottak másik pulthoz, ahol csak 4-5 ember volt előttem, de így is több mint fél órát kellett várni, hogy rögzítsék az adataimat, illetve, hogy kicsengessem a 7500 rúpiát (kb. 12e Ft), de utána szerencsére felgyorsultak az események. Azonnal indulhattam a mintavételre, ami nem a közel európai színvonalú, klímás klinika épületében, hanem kint a parkoló szélén lévő görgős kerekű irodaszékben ülve történt (!) a 32 fokos napsütésben. A kültéri teszt kb. 20 mp-et vett igénybe, persze az emailben érkező eredményre legalább 12-24 órát kell még várni.

Az erődbe visszatuktokozva még gyorsan tettem egy kört a városfalon, elbúcsúztam az óceántól, aztán a szállásomon összepakolva vártam, hogy megérkezzen értem a sofőr, Eranda, akil az első két hetes körúton is körbevitt. Jórészt autópályán kb. 2,5 óra volt megtenni a Galle Fort – Bandaranaike repülőtér kb. 150 km-es távolságot. Biztosra akartam menni, így a repülőtértől kb. 5 km-re kivettem az utolsó másfél napra még egy nyugis szállást a semmi közepén. Végül egy kicsit túl nyugisra sikerült, így picit olyan volt, mintha másfél napot vártam volna repülő indulására, jobb lett volna kicsit kockáztatni és csak aznap reggel felautózni a tengerpartról. Ja és közben a PCR tesztem eredménye is befutott: negatív, szóval már semmi sem tarthat Ceylonban, ha az Emirates is úgy akarja, akkor 15 óra múlva landolás Budapesten.