Tenerife látnivalók 2-3 hét alatt

Tenerife a Kanári-szigetek legnagyobb és talán legnépszerűbb szigete. A szubtrópusi éghajlattal kiváltságos és Afrika partjaihoz közeli Tenerife időjárása szinte tökéletes: az éves átlaghőmérséklet 22 fok, egész évbe alig esik, viszont annál több a napsütés, így bármikor csábító, de különösen a hideg téli hónapokban nyújt Budapestről is könnyen megközelíthető menedéket. Ezt segíti még, hogy Tenerife az egyetlen sziget a kanáriak közül, amely két nemzetközi repülőtérrel is rendelkezik.

Ezen felül itt található Spanyolország legmagasabb csúcsa – a lélegzetelállító Teide (3718 méter), illetve Tenerifén van a legautentikusabb, a riói után a világ második legnagyobb karneválja, persze csak békeidőben, de egy kis ízelítőt még így is kaptam belőle.

A Covid alatt volt szerencsém közel két hónapra a Kanári-szigetekre költözni. Ennek a munka + utazás kalandnak az első 3 hetét Tenerifen töltöttem, egy rövidebb, pár napos kirándulással La Gomera szigetére. Mivel hétfőtől-péntekig napközben dolgoztam és munka után max. 3-4 órás, közeli látnivalók fértek bele, így a bruttó 3 hetes szigetkört és az alábbi útitervet valószínűleg 10-14 nap alatt is végig lehet csinálni a La Gomera kitérő nélkül, bár nekem azzal együtt volt teljes.

Tenerife 2-3 hetes útiterv térképen

1-5. nap: Santa Cruz, La Laguna, San Andres, Playa de Las Teresitas
6-7. nap: Túrázás az Anaga nemzeti parkban
8-11. nap: Puerto de la Cruz, La Orotava, La Gordejuela
12-13. nap: Icod de los vinos, Garachico
14-15. nap: Masca, Los Gigantes
15-19. nap: Kitérő La Gomera szigetére (3 nap)
19. nap: El Medano, Teide, Vilaflor
20. nap: Abades, Candelaria, Santa Cruz

+ folytatás:
21-30. nap: Fuerteventura (10 nap)
31-50. nap: Gran Canaria (3 hét)

Melyik a jobb Észak- vagy Dél-Tenerife?

Bár kevesebb mint egy órányi autóútra vannak egymástól, a táj drámaian különbözik; a déli rész már-már sivatagos és száraz, míg az északi hűvösebb, esősebb, cserébe trópusi és zöld. A látogatók 80%-a a déli, délnyugati resortok végtelen strandjaira özönlik, ahol a pörgős éjszajai élet és napsütés szinte egész évben garantált, de az északi rész kalandosabb, több a látnivaló, autentikusabb kanári élményt nyújt, fekete vulkanikus homokos strandokkal, vadabb partszakaszokkal, nagyobb hullámokkal, túraútvonalakkal, gazdagabb történelmi emlékekkel, így ha nem csak a mozdulatlan tengerparti pihenés a cél, akkor érdemes megkerülni a szigetet.

• A déli, délnyugati part legnépszerűbb üdülőhelyei, strandjai: Costa Adeje, Playa de la Americas, Los Cristianos, El Medano.
• Az északi part kihagyhatatlan városai: Puerto de la Cruz, La Orotava, Icod de los Vinos, Garachico.
• És persze a hegyekről és túraútvalakról se feledkezzünk meg: a sziget szinte minden pontjáról látható Teide, a vulkán észak-nyugati lankáin a gyönyörű Masca, és persze az észak-keleti csücsökben lévő természeti kincs, az Anaga nemzeti park.

 

San Andrés és a Las Teresitas strand

A budapesti télből érkezve az első munkahetet mindenképpen tengerparton, strand közelében és nem a fővárosban, Santa Cruzban, hanem egy kisebb, nyugisabb településen szerettem volna tölteni. Kis kutakodás után bukkantam rá a fővárostól mindössze 8-10 km-re fekvő San Andres nevű halászfalura és strandjára a Playa de Las Teresitas-ra, amit a sziget egyik legjobb tengerpartjaként tartanak számon. Tökéletes, pont amit kerestem!

Szaharai import homok

Tenerifen a tengerpartok legnagyobb részét fekete vulkanikus homok borítja. Megvan annak is a bája, de én mégis egy fehérhomokos partszakaszra vágytam, ahogy a helyiek is már nagyon régóta: Erre az igényre válaszolva, a 60-as években merült fel egy mesterséges partszakasz megépítésének ötlete, ami az évek alatt több fázisban el is készült, de az egészre a korona 1973-ban került fel 150.000 m3, 270.000 tonna nyugat-szaharai homok formájában, amit a szigetek kormányzója rendelt meg El-Ajúntól. Szóval, igen, a gyönyörű 1300 méteres, aranyhomokos, pálmafás strandot nem a természet alkotta, ráadásul import homokból épült, de attól még hivatalosan is viszi a sziget legszebb strandja címet. Gerendai is megirigyelhetné.

San Andrés, Tenerife egyik nemzeti parkjának helyet adó Anaga hegység déli lábánál helyezkedik el. Tökéletes bázis, akár Santa Cruzba, akár La Lagunába, akár az Anaga nemzeti parkba indulnánk, de akkor is remek helyszín, ha “csak” Tenerife egyik legszebb és legnépszerűbb strandját a Playa de Las Teresitas-t szeretnénk élvezni.

Az alig háromezres halászfalu Tenerife egyik legrégibb települése, történelme egészen a 15.századig nyúlik vissza. Központjában áll a kalózok ellen védelmet nyújtó erőd maradványa. A meredek hegyoldalba épített színes házas halászfalu főterén a kötelező dupla harangos templom, a faluból gyalogosan pedig a szivárványos hídon keresztül juthatunk el a Las Teresitas-ra. A kikötő szikláira graffitizve pedig híres festők portréit fedezhetjük fel, ott figyel Dali, Klimt és Monet is.

Ha felmászunk a keleti irányba kanyargó szerpentin kilátópontjára (Mirador Las Teresitas), akkor a kanyarból brutál kilátás tárul elénk a magasból, mind strandra, mind falura. Délelőtt vagy naplemente előtt érdemes felmenni. Az összegraffitizett bunkereket drótkerítéssel lezárták, így jelenleg csak 2-3 autó tud úgy leparkolni, hogy ne lógjanak be az útra a kanyarban.

 

Santa Cruz de Tenerife, a főváros (2 nap)

Santa Cruz nemcsak Tenerife fővárosa, hanem Las Palmas-szal együtt osztozik a Kanári-szigetek fővárosa címen is. Spanyolország egyik legnagyobb és legforgalmasabb kikötőjével büszkélkedhet. Békeidőben egymást váltják a hatalmas teherhajók és óceánjárók és özönlenek a turisták a városba. Idén ez egészen másképpen volt az óceánjárók nem a kikötőben, hanem pont San Andrés közelében vesztegeltek a nyílt vízen, várva az újraindítást.

Santa Cruz belvárosának látnivalói:

• Plaza de Espanha: Részben a kiterjedt kikötő miatt a fővárosnak nincs “igazi” tengerpartja, így aki strandolni szeretne, annak irány San Andrés. A kikötő közelében található a Plaza de Espanha, a város központja, főtere a hatalmas szabályos kör alakú mesterséges tóval, közepén a 30 méteres magasságba lövelő szökőkúttal. A víz tükrében pedig a partján magasodó Cabildo Insular (Sziget Tanács) épületének óratornya, mellette a Casino és a főposta, illetve a közelben a San Cristobal erőd romjai. A fővárosban a Covid alatt is nehéz volt szabad parkolóhelyet találni, így nem a legolcsóbb, de a legegyszerűbb pont itt a központban a tér alatti mélygarázsba beállni.

• La Rambla: Akárcsak Barcelonában, itt is a La Rambla nevet kapta a város legforgalmasabb bevásárló- és sétálóutcája.
• Teatró Guimerá: Az 1849 épült Teatró Guimerá a Kanári-szigetek legrégebbi színháza. Az épület előtt Igor Mitoraj alkotása.
• Parque García Sanabria – közel 7 hektáros park Santa Cruz szívében, pálmákkal, szökőkutakkal, szobrokkal, halastóval, de a legmenőbb talán a kaktusz szekció.

• Tenerife Espacio de las Artes – A kulturális tér, a TEA modern beton és üveg épületének tervei a svájci Herzog & de Meuron építésziroda és a helyi Virgilio Gutierrez koprodikciójában készültek. A több mint 20 000 m2-es épület otthont ad Oscar Domínguez tenerife-i művész állandó kiállításának, a sziget fotográfiai központjának és a városi könyvtárnak is. Az állandó, illetve az időszaki kiállítások általában ingyenesen látogathatóak és a könyvtárba is be lehet kéretőzni körülnézni, illetve pár fotó erejéig

• Mercado Nuestra Senora de África – Santa Cruz legrégibb és legnagyobb termelői piaca, La Recova néven is ismert. Avokádó, narancs és banán hegyek, olajbogyó, gyönyörű serrano és iberico sonka különlegességek, hajnalban frissen fogott tenger gyümölcsei, polip, tonhal, lepényhal, amiket ott azonnal meg is kóstolhatunk. Ha csak nézelődni és fotózni szeretnénk, akkor érdemes minél korábban érkezni (7-kor nyit), ha enni, akkor 12 körül, de délután kettőkor már kezdenek pakolgatni az árusok, 15 órakor pedig kapuzárás.
• Szépművészeti múzeum
• MUNA – Természettudományi múzeum
• Iglesia de la Concepción (a Fogantatás temploma)

• Casa del Carneval (A karnevál története múzeum)
• Plaza del Principe

Az Auditorium és környéke

A belvárostól kb. 2 km-re, a város déli részén található Santa Cruz ikonikus épülete az Auditorium, mellette a César Manrique park, a Fekete Kastély, illetve a Palmentum.

Palmentum

Egy botanikus kerttől nem jövök lázba, de mivel beszámoló Santa Cruz top10 látványossága között említette és minden platformon áradozó értékeléseket olvastam róla, így gondoltam egy munka utáni látnivalónak befér, így ahogy nap végén lecsuktam a laptopot bepattantam az autóba és nem sokkal 17 óra előtt oda is értem San Andresből. A Palmentum 18 órakor zár, de gondoltam, hogy pár növényre bőven elég lesz fél óra is. A zöld kollekció valóban rendkívüli, így a vége az lett, hogy teljesen belefeledkeztem és 6 óra után az egyik gondnok terelgetett a kijárat felé.

A Palmentum egy 12 hektáros mesterséges dombon terül el, amelynek tetejéről az óceánra, César Manrique parkra és az Auditoriumra is remek kilátás nyílik. A botanikus kert, ahogy neve is sugallja, elsősorban pálmafákra specializálódott, amelyekből közel 600 félét gyűjtöttek itt össze. Ezen kívül rengeteg más látványos növényt vonultat fel a gyűjtemény, amelyeket előfordulási területek szerint csoportosítottak. A legtöbb növény persze a Kanári-szigetekről származik, de van jó pár különlegesség Madagaszkárról, a Karib térségből, Dél-Amerikából, Ausztráliából, Ázsiából, Hawaiiról, sőt olyan messzi és eldugott szigetekről is mint Fiji vagy Vanuatu. Külön teljesítmény, hogy a hatalmas pálmaerdőt, amelynek példányai a világ legkülönbözőbb pontjain őshonosak, mindenféle növényvédőszer és műtrágya nélkül tartják fenn. A vízesések, mesterséges patakok és tó mellett a Palmentum központi eleme a félig a földbe süllyesztett és részlegesen leárnyékolt 2300 m2-es oktogon, ahol a legkülönlegesebb példányok élnek.

Külön élmény volt, amit valószínűleg a vírushelyzetnek és a zárás előtt 1 órával érkezésnek köszönhetek, hogy a 12 hektáros területen rajtam és madarakon kívül még kb. hárman voltak, miközben Santa Cruz egyik legnépszerűbb nevezetességéről beszélünk.

Auditorio de Tenerife

A Palmentumtól séta távolságra található Tenerife legismertebb épülete, mára jelképévé vált épülete az Auditorium, kongresszusi és koncertközpont, amelyet Santiago Calatrava tervezett és 2003-ban avatták fel. Az építész egy szélben dagadó vitorla motívumot álmodott a tető ívébe, a monstrum szemből nézve azonban leginkább egy szuperhős sisakjára emlékeztet, illetve valószínűleg a Sydney operaházzal való hasonlóság sem a véletlen műve.

A 6500 m2-es épületben egy 1600 fő befogadására alkalmas hangversenyterem és egy 400 fős kamaraterem kapott helyett. Az épület két masszív, egyenként közel 400 m2-es terasszal is büszkélkedhet. Az egyik a város felé, a másik az óceánra néz.

Liszt és Bob Marley egy lapon

Vagyis egy kövön. Ha az Auditoriumnál elsétálunk a vízpartig és átnézünk a padok felett a hullámtörőként funkcionáló sziklákra, akkor érdekes streetart kompozíciót fedezhetünk fel. A hangversenyterem mólójának köveire világhírű zeneszerzők, énekesek arcképeit graffitézték fel, kortól és stílustól függetlenól, ezzel tisztelegve művészetük előtt. Hosszan végigbogarászva a sziklákat, több mint száz hírességet sikerült beazonsoítani. Mozart, Csajkovszkij, Elvis, Madonna, Enrico Moricone, Wagner, Liszt, Bob Marley, Jimi Hendrix, Bob Dylan, Steve Wonder. Lisztre különösen büszkék lehetünk, ő az egyetlen, aki háromszor is szerepel. A graffiti portrék pedig Stoyko Gagamov bolgár művész munkái.

San Juan Bautista erőd

Más néven a Fekete Kastély, az Auditorium mellett található. A 17. században épített erőd a vízi védelmi rendszer egyik legfontontosabb eleme volt.

César Manrique park

Az Auditorium és a Palmentum között található a Parque Maritimo Cesar Manrique. A névadó építész által tervezett, mintegy 22.000 m2 tengervizes medencékből álló víziparkot éppen felújították, kihasználták, hogy a Covid miatt amúgy sem nyithattak volna ki.

San Cristóbal de La Laguna

Egyetemi város, a sziget kulturális központja, az Anaga hegység nyugati lábánál. Itt található Tenerife egyetlen, komoly múltú, 1701-ben alapított egyeteme közel 30 ezer hallgatóval. Egészen a 19. század elejéig La Laguna volt az egész Kanári szigetcsoport fővárosa, míg 1823-ban Santa Cruz át nem vette a szerepét. A Pécs méretű város, a sziget második legnépesebb városa (kb. 160 ezer fő). Történelmi belvárosa UNESCO világörökségi helyszín. Tenerife két repülőtere közül La Laguna mellett található az északi Tenerife Norte (TNF), én is ide érkeztem pár nappal ezelőtt Madridi átszállással.

Egyik hétköznap munka utáni 3-4 világos órára La Laguna-t néztem ki magamnak. San Andresből alig 25-30 perc, Santa Cruzból 15 perc alatt elérhető autóval. A fővárossal egyébként szinte egybenőtt, így onnét akár villamossal is át lehet ugrani.

Délután négykor a tengerparton még közel 25 fok volt, viszont La Laguna a 10 km-re van a szárazföld belseje felé és 500 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, így estére nem ártott volna egy dzsekit bedobnom a 15 fokhoz, ami amúgy január végén nem olyan kellemetlen, legfeljebb pólóban.

Mélygarázs tipp parkoláshoz: Avenida Trinidad 25. Innét 5-10 perc gyaloglással elérhető a Katedrális és a történelmi belváros autóforgalomtól lezárt hangulatos, macskaköves sétálóutcái. 3-4 óra alatt az alábbi látnivalókat sikerült felfedezni:

• Plaza del Adelantado: San Cristobal de La Laguna legrégibb, központi tere a helyiek kedvelt találkozópontja. Itt található a városházával és a városi piac is.
• Katedrális
• Szeplőtelen Fogantatás temploma (Iglesia de la Concepción) nagy szögletes torony 🙂
• Cayetano Gómez Felipe emlékház: a templom szomszédságában található múzeum, belső udvarában egy pazar kávézóval (Plaza de la Concepción 13), ha valakinek nincs kedve múzeumozni a kávézót mindenképpen érdemes ellenőrizni.

• San Agustín: az épen maradt kolostor múzeumként funkcionál, de talán még izgalmasabb a szomszédos, azonos nevű templom romja. A templomnak csak a falai és boltívei maradtak meg, az ablakai és a teteje teljes odaveszett az 1964-es tűzben, így felújítás hiányában a természet elkezdte visszafoglalni. A padsorok helyét benövő gaz és fű közül pedig egy márvány Krisztus szobor bukkan ki. A romok közé nem lehet bemenni, de a kolostor kertjéből a falon lévő nyíláson be lehet lesni, fotózni.

• Palacio Salazar emlékház (Calle San Agustín 28)

 

Anaga nemzeti park (Tenerife)

Az Anaga Nemzeti Park Tenerife északkeleti csücskében elhelyezkedő vulkanikus hegylánc, mely kiterjedt túraútvonalaival, gazdag és egyedi növényzetével, babérerdeijeivel, változatos terepviszonyaival, romantikus kis falvaival és az óceánba omló sziklafalaival igazi paradicsom a túrázók számára. A természeti csoda hivatalos neve Anaga Rural Park, melyet az UNESCO 2015-ben bioszféra-rezervátumává nyilvánított, elismerve ezzel az Anaga geológiai és biológiai egyediségét. A hegység átlagosan 850 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el, legmagasabb csúcsa a Cruz de Taborno (1024 m). Ez nem tűnik soknak, viszont számos túraútvonal érinti a tengerpartot is, így pedig már egész komoly szintkülönbségeket  kell leküzdeni, persze akadnak jóval lightosabb opciók is.

Az Anaga nemzeti park egyik legváltozatosabb, leglátványosabb és ennélfogva legnépszerűbb túraútvonala a PR-TF 8 kódnéven futó Afur – Taganana – Tamadiste – Afur körút a maga kb. 15 km-es hosszával és 1550 méter szintjével, ezt fogom ma célbavenni. Tovább látnivalók: Roque de las Bodegas, Benijo, Afur, Mirador Pico de Inglés  kilátó, Cruz del Carmen  kilátó, az érzékek ösvénye, Llano de los Loros kilátó, Tegueste, Bajamar, Punta del Hidalgo.

Anaga túraútvonalak, látnivalók, részletesen külön posztban: Anaga nemzeti park

Puerto de La Cruz és környéke

Reggel még San Andrés környékén a déli tengerparton ébredtem, napközben átvágtam az Anaga nemzeti parkon, délután Bajamar elementáris hullámaiban gyönyörködtem, estére pedig megérkeztem következő heti szállásomra, az északi part legjelentősebb városába Puerto de La Cruzba. Holnap hétfő, kezdődik második kihelyezett home office munkahetem Tenerifen, péntek délig maradok, 5 éjszakát fogok itt tölteni.

A következő öt napból, vagyis délutánból hármat szántam Puerto de La Cruz látnivalóinak felderítésére, a másik két nap munka után pedig két közeli kirándulást terveztem be, egyik délután a szomszédos La Orotava-ba, egy másik nap pedig egy tengerparti gyalogtúrát az elhagyatott La Gordejuela épületéhez. Hétvégén pedig továbbköltözés Icod de Los Vinos és Garachico irányába.

A város története a 16. század elejéig nyúlik vissza, eredetileg egy halászfalu volt, a kikötő megépítését követően pedig hamarosan kereskedelmi központtá fejlődött, ehhez nagyban hozzájárult az 1706-os vulkánkitörés is, ami megsemmisítette a legközelebbi kikötőt, Garachicot, ahova pár nap múlva szintén ellátogatok.

Tenerife már a múlt század elején is az angolok kedvelt úticélja volt és olyan hírességek is megfordultak városban, mint Agatha Christie. A krimi királynője a hegyoldalban épült 5 csillagos Gran Hotel Taoro-ban szállt meg és szívesen teázott a Sitio Litre villa kertjében kialakított, a szigeten egyedülálló orchidea park volt.

A város (Lago Marianez, Playa Jardin, botanikus kert, Taoro park, Sitio Litre, Loro Park) és környékének látnivalói (La Orotava, La Gordejuela) egy külön posztban részletesen: Puerto de La Cruz

Közben +5 napos időugrás: 13. napom a Kanári-szigeteken. Eltelt a második digitális nomádkodós munkahetem is a Tenerifen, ráadásul egy szabadság hét következik, így egy kicsit felpörgetem az eseményeket, majdnem minden nap helyszínt és szállást váltok és, ha vírushelyzet engedi, akkor megpróbálok pár napra átmenni La Gomera szigetére is. De a Puerto de La Cruz-i checkoutot követően első állomás az alig 25 km-re lévő Icod de Los Vinos.

Icod de Los Vinos

Icod de Los Vinos egy 23 ezer fős kisváros a Teide vulkán tövében Tenerife északi partján. A város neve egyébként a guanche és a kasztíliai történelmet ötvözi: az “Icod” a guanche nyelvben a tűzet; a “de los Vinos” (“a bor” spanyolul) pedig a környéken termelt borra utal. A kisváros kétségkívül top látványossága az “1000 éves” sárkányfa, de a tradicionális kanári építészetet követő történelmi belvárosa, a helyben készült borok és sajtok és a banánültetvény meglátogatása is megér egy fél-egész napot.

Az 1000 éves Sárkányfa (Drago Milenario)

A Drago Milenario, a sárkányfák (Dracaena draco) legöregebb és legnagyobb élő példánya. A legendák szerint 1000 éves (de a szakértők inkább 800 év körüliresaccolják a korát). Tenerife egyik jelképe, amit 1917-ben nemzeti emlékművé nyilvánították. A 70-es években még az 1000 pesetás bankjegyre is felkerült.

A 20 méter magas, masszív törzsű élő legenda Icod de Los Vinos történelmi belvárosának szélén a San Marcos templom mellett, a  Drago parkban található. A fa kiválóan (és ingyenesen) látható a San Marcos térről, de 5 eurós belépőért, a parkból, a fa közvetlen közeléből is ellenőrizhetjük.

További látnivalók Icodban:

• Lorenzo-Cáceres-ház: Ezt a XVIII. század végi házat Nicolás de Lorenzo Delgado y Cáceres építtette több leégett ház helyén. Ez egy pompás neoklasszikus épület, amelynek számos építőelemében szokatlanul sok fát használtak. Jelenleg zenei központként (Casa de la Música) működik.
• Cueva del Viento [Szélbarlang]: Egy hatalmas lávaalagút, amely körülbelül 27 000 évvel ezelőtt keletkezett. Eddig mintegy 18 kilométert fedeztek fel, így egyértelműen ez az egyik leghosszabb a világon. Különlegessége, hogy a barlang belsejében mintegy 190 növény-, állat- és gombafaj maradt fenn.
• Bodega Cueva del Rey: Icod de los Vinosban ha csak egy borászatot látogatunk meg, akkor mindenképpen a Cueva del Rey legyen az.
• Casa del platano banánültetvény: Banánmúzeum, banánültetvény, banánbolt:), ahol megismerkedhetsz a kanári-szigeteki banán történetével. (belépő: 5 euró) Ha választani kell, akkor a pillangóház helyett inkább banán!
• Pillangóház: A Drago Park mellett található, és a trópusi pillangók több mint 800 példányának ad otthont. Mivel minden pillangónak más-más növénytípusra van szüksége a túléléshez, így a pillangóház botanikus kert is egyben. (belépő: 8,5 euró)

Garachico

Bájos tengerparti halászfalu, macskaköves utcákkal, régi épületekkel, templomokkal. 1706-ban a Trevejo vulkán, szinte az egész várost elpusztította, de helyiek nem hagyták el, újjáépítették és szebb lett, mint korábban.

Két éjszakára szálltam meg Icod de Los Vinos-ban, de a második nap nagy részét a szomszédos Garachico-ban töltöttem és nem bántam meg. Semmi rendkívüli, de egy szép, nyugodt, történelemmel is rendelkező tengerparti kisváros, ahol fel lehet venni a helyiek jótékony slow life életstílusát.

Mirador de Garachico kilátó

Icod de Los Vinos-ból 6 km (10 perc) a legrövidebb út a TF-42-esen a tengerpart mentén Garachico-ig. Na de miért választanám a legegyszerűbb megoldást? Odafelé a hajtűkanyarokkal tűzdelt hegyi szerpentinen mentem (TG-82, majd a durvább F-421), de nem azért, hogy háromszor hosszabb ideig tartson, hanem azért, mert ebben az irányban található a brutál panorámát ígérő Mirador de Garachico kilátó (kb. 460 méteren), és ebből a szögből érdemes legelőször megpillantani a várost (tengerszint), mielőtt a szerpentinen leereszkednénk. A kilátótól a településig alig 1 km a távolság légvonalban, de a közel 500 méteres szintkülönbséget nehéz lenne így leküzdeni, így autóval még kb. 8-9 km az úticélig.

Garachico felfedezése:

Garachicoban a legjobb dolog, amit tehetsz, hogy céltalanul körbesétálod a szűk utcákat és felfedezed a város rejtett épületeit.

• Plaza de la Libertad: Garachico főtere, tipikus spanyol tér, nagy fákkal, szép pavilonnal, szobrokkal, padokkal, kávéval, templommal.
• San Francisco volt kolostora: Garachico egyik ikonikus épülete, amely közvetlenül a Plaza de La Libertad mellett található.
• Angyalok Nagyasszonya templom: Az Iglesia Nuestra Se?ora de los Ángeles a San Francisco kolostorral együtt Garachico alapító atyjának idejéből származik.
• Roque de Garachico. A Szikla. Pici, 5 hektáros sziget, gyakorlatilag egy hatalmas szikla. Védett terület, amely Monumento Natural del Roque de Garachico néven ismert. Különleges állat- és növényvilággal rendelkezik.
• El Caleton természetes medencék: A medencék az 1706-os vulkánkitöréskori lávából alakultak ki, és ami egykor a pusztulás szimbóluma volt, ma már egy remek hely.
• San Miguel erődje: Egy 1575-ből származó régi épület masszív falakkal. A tetejéről jó kilátás nyílik az El Caletón természetes lávamedencéire.
• Tensei Tenmoku (Ajtó ajtó nélkül): A régi kikötőben található Kan Yasuda japán szobrászművész alkotása. A minimalista kompozíció két darab carrara márvány keretből áll, amelyek egymás után, egy képzeletbeli tengelyen helyezkednek el.
• Régi kikötő dokk

Étteremajánló: La Perla: teljesen random ide tévedtem be ebédre. Korrekt kaja, kedves kiszolgálás és itt ettem az egyik legfinomabb Polvitos Uruguayos-t az 50 nap alatt.

Délután vissza Icod de Los Vinos-ba, de már a gyors, tengerparti TF-42 úton. Este még sétálgatás a városban, aztán másnap reggel irány Masca!

Masca – Az európai Machu Picchu

A vadregéynes hegyvidéki környezetben fekvő, mindentől elzárt Mascát a legtöbb útleírás Tenerife legszebb falvaként emlegeti, így a szokásosnál korábban keltem és nagy várokozások közepette hagytam el reggel Icod de Los Vinos-t. A gyorsabb út helyett ismét az izgalmasabbnak tűnő TF-42 + TF-436 kombót választottam. Icod de Los Vinos – Masca kb. 33 km, 1 óra ezen az úton.

Érdekes infó, vagy csak urban legend, hogy olyannyira elszigetelt településről van szó, hogy egészen 1991-ig, nem is vezetett aszfaltozott autóút ide, így Masca az “elfelejtett falu” néven vált ismertté és most is csak egy szűk hajtűkanyarokkal tűzdelt úton lehet megközelíteni, így már az odavezető út is egy külön élmény.

Buenavista del Norte-ig sima volt az út, aztán nekiindultam az utolsó 17 km hegymenetnek, szerpentineknek. Már egy ideje aprítottam a kanyarokat felfelé és végre volt egy kis pihenő, egy útszéli parkoló, ahol több autó állt. Lehúzodtam egyet levegőzni, meg addig is hűl egy kicsit a kettes-hármasban huzatott Corsa motorja. A megállóból gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre, tengerre és teljesen váratlanul megpillantottam a távolban La Gomera szigetét, ahova pont pár nap múlva, Masca után terveztem átkompozni.

Masca felfedezése

Meredek sziklafalak között bújik meg az kis kőházakból álló falu, amelynek központi utcáját egy hatalmas kúp alakú szikla zárja. Az elszigeteltség és a jellegzetes sziklaformácó miatt gyakran az európai Machu Picchu-ként is emlegetik. Maga a falu a hegyvidéki környezettel, a színes virágokkal, kaktuszokkal, pálma- és cipruserdőkkel, szabadon kószáló kecskékkel, a kék tengerrel és éggel a háttérben igazán idilli, de érkezzetek időben, hogy a limitált parkolóhelyek miatt se kelljen feleslegesen befeszülni. A látogatók többsége általában egy félnapos kirándulás keretébe érkezik ide (a nyugati tengerpartól, vagy Puerto de La Cruzból), így a tömeget legjobban úgy tudjuk elkerülni és legalább a reggeli és esti órák nyugalmát kiélvezni, ha legalább egy éjszakát Mascában töltünk. Én is így tettem és egy brutál jó szállást sikerült kifognom.

A 6-700 méterrel a tengerszint felett fekvő Masca állandó lakosainak száma nem éri el a százat. A festői falu egy templomból, néhány étteremből, három-négy macskaköves utcából és egy maroknyi régi kőházból áll. A templom olyan kicsi, hogy csak nyolc ember fér el benne.

Sokan abba a hibába esek, hogy csak középső főutcán, esetleg a nyugati felén lévő két rövidebb utcán sétálnak végig, pedig a leghosszabb, meredek kaptatóval végződő Calle Lomo de Masca utolsó szakasza az egyik legizgalmasabb rész, keresztbe átugráló kiskecskékkel, pár szálláshellyel, kiadó szobával és a roppant hangulatos Casa Requelme mini étteremmel, ahol még Covid idején is 6-8-an várakoztak a járdaszegélyen ülve, hogy bejuthassanak. Sajnos feladtam és végül a falu másik végében lévő El Guanche vegán étteremben ebédeltem. A panoráma és a hely hangulata nagyon erős, de ugyanez a konyháról már nem mondható el. Legközelebb kivárom a soromat a  Casa Requelme-nél

Masca-szurdok – Barranco de Masca

Elhelyezkedésének köszönhetően Masca egyébként számos túraútvonal kiindulópontja is egyben, köztük a legmenőbb szurdok túrával, ami földcsuszamlás miatt sajnos ideiglenesen zárva (2021). Az egyébként rendkívül népszerű Barranco de Masca útvonal a kis hegyi faluból indul és egy vadregényes szurdokon keresztül levezet egészen az eldugott Playa de Masca tengerpartig, amely csak így gyalogosan, vagy a víz felől hajóval közelíthető meg. Igaz, hogy a túra végig lefelé vezet, de a néhol kihívást jelentő meredek, köves ösvény miatt a 650 méterről tengerszintig vezető útvonal teljesítése 2-3 órát is igénybe vehet. Jó hír, hogy a kíméletlen visszaút kihagyható: előre megszervezett vízitaxival Playa de Mascából áthajózhatunk Los Gigantes kikötőjébe, miközben a brutális sziklákat a lehető legjobb nézőpontból, a tenger felől csodálhatjuk. Innét busszal lehet visszajutni Mascába vagy tovább Los Cristianos felé.

Masca szállás

Masca tipikus day-trip úticél, azaz Puerto de La Cruzból, Costa Adeje-ről vagy más népszerű tengerparti resortból 10 körül érkezik a tömeg, elkészítik a kötelező insta fotókat, aztán délután 3 körül mennek is vissza. Akinek az ideje engedi mindenképpen érdemes legalább egy éjszakát itt tölteni. Az adottságoknak megfelelően hotelekre ne számítsunk, csak pár helyi vendéglátó Airbnb házikója vagy szobája várja a szálláskeresőket. Nekem a falun kívül 2 km-re, a semmi közepén, a falu szintje felett kb. 150 méterrel sikerült kifognom egy nagyon pazar házikót, aminek a teraszáról brutális panoráma nyílt Masca-ra és a falut körülvevő hegyekre. Az ágy felett pedig egy nagy tetőablak, így hanyatt fekve a csillagok is lehetett ellenőrizni.

Este amikor érkeztem a házigazdák nem voltak otthon, így a kulcs a lábtörlő alatt várt, másnap reggel viszont rájuk írtam, hogy a biztonságos távolságot betartva, de hadd köszönjek be hozzájuk, mert nagyon jól éreztem itt magamat, kíváncsi vagyok kinek köszönhető, a sok apró figyelmesség, amivel vártak. Pár perccel a WhatsApp üzenetem után kopogtak és a házigazda, egy vírustagadó orosz csávó ugrott a nyakamba. A teraszon előadta a történetét, hogy a barátnőjével, hogy vették meg és építették fel ezt a házat, már több mint 10 éve itt laknak. Közben majdnem elfelejtettem, hogy alig 1,5 óra múlva indul a kompom és már sietnem kell, hogy elérjem, így a történet végét még megvárva persze, de gyorsan elköszöntem.

Los Gigantes

A földcsuszamlás miatt lezárt Barranco de Masca útvonalon sajnos nem tudtam végigmenni, de a Los Gigantes 500-800 m magas sziklaszirtjeit mégsem akartam kihagyni, így a szoros komp indulás ellenére kockáztattam és a TF-1 autópálya helyett, egy kis kerülővel a Vistas de Los Gigantes felé vettem az irányt, ahonnét pazar kilátás nyílik az Óriások sziklária és mai végső úticélomra, szomszédos La Gomera szigetére is.

Los Cristianos (Tenerife) – San Sebastián (La Gomera) komp

20 perccel a komp indulása előtt megérkeztem Los Cristianos kikötőjébe, az autók már megkapták a zöld lámpát a felhajtásra. Mivel előző este már megvettem online a jegyet, így egyenesen a hajó gyomrába kanyarodtam és rövid várakozást követően az Armas kompja ki is hajózott.

Naponta három Armas és három Fred Olsen komp közlekedik oda-vissza a két sziget között. 50-60 perc alatt teszik meg a kb. 40 km-es távot. Az Armas egy picit olcsóbb az oda-vissza út 2 x 40 euró gyalogosan, míg 2 x 58-65 euró egy felnőtt + egy Opel Corsa méretű kisautó.

Három hét alatt kerültem meg Tenerifet az óramutató járásával ellentétes irányban, az út során a második hét végén értem Los Cristianos-ba, a dél-nyugati csücsök legnagyobb kikötőjébe, ahonnét közvetlen kompjárattal három kisebb kanári sziget is elérhető. Talán legismertebb közülük La Palma 2,5 óra, El Hierro szintén 2,5 óra, míg a legközelebbi La Gomera 1 óra a tengeren.

La Gomera

Ha tavaly ilyenkor fel kellett volna sorolnom a Kanári-szigetek mind a 7-8 szigetét, akkor valószínűleg a harmadik-negyedik megnevezése után, de még La Gomera előtt elvéreztem volna. Pedig, ha valaki 1 hétnél hosszabb időre érkezik a szomszédos Tenerifére, akkor érdemes beiktatni. La Gomera, a szigetcsoport harmadik legkisebb szigete és tengerpartjai helyett sokkal inkább túraútvonalaival, babérlevelű erdeivel (laurisilva), banánültetvényeivel és elszigeteltségével vonza a látogatókat.

A 3 napos kitérő részletesen külön posztban: La Gomera

El Médano (Tenerife)

A 3-4 napos La Gomera kitérő után Los Cristianos kikötőjébe érkeztem vissza Tenerifre. Úgy hallottam, hogy viszonylag állandó szélnek köszönhetően a déli part szörf mekkája El Médano, és mivel alig 20 km-re van a kompkikötőtől, így az volt a terv, hogy megállok itt ejtőzni, ebédelni, kávézni, mielőtt a Teide csúcsa felé venném az irányt. A városba be sem mentem, hanem rögtön a strand végében lévő Cafe Flashpointot, a szörfösök törzshelyét vettem célba. Olyan éhes voltam, hogy már a kompon előre kinéztem a helyet 🙂 A masszív burger nem okozott csalódást és igaz, hogy nem volt éppen csúcsidő a tengeren, de azért pár szörföst is lehetett látni a vízen, vagy éppen a parton készülődni. A Cafe Flashpoint kicsit hippi, kicsit bohém hangulata egészen beszimpatontott, a kávé után még hosszan ott ragadtam a tengert és a szörfösöket bambulva, mielőtt megindultam volna a Holdra.

Túra a Vilaflorból a holdbéli tájra (Paisaje Lunar)

Az El Medano – Vilaflor, papíron alig 25 km-es távolsága a valóságban nagyon hosszúnak tűnt, így úgy döntöttem, hogy mivel El Medanoban kicsit elhúztam az időt ezért rögtön Paisaje Lunar felé veszem az irányt és majd csak este keresem meg a szállásomat Vilaflorban.

A Paisaje Lunar a Teide déli oldalában található látványos vulkanikus eredetű terület, amelynek jellegzetes holdbéli megjelenését a kúp alakú formációknak köszönheti. A finom vulkáni hamu több ezer bézs színű rétegét a víz és a szél alakította ki az évezredek során.

A fenyőfákkal borított lejtők között megbúvó, eldugott helyet kizárólag gyalogosan, egy 13 kilométeres (oda-vissza, részben körtúra), közepesen nehéz (szintkülönbség: 777m), Vilaflorból induló gyalogtúrával érhetjük el. A végig jól jelzett, PR-TF 72 útvonal a kanári-szigetek természetes fenyőerdein és évszázados múltra visszatekintő köves ösvényein keresztül vezet felfelé. Tiszta időben jól kivehető a Las Canadas del Teide déli határa, alatta pedig a sziget déli lejtője egészen az Atlanti-óceánig, és a szomszédos Gran Canaria sziget hegyei szinte lebegni látszanak a vízen, illetve a felhők felett.

Vilaflor szállás

Vilaflor egy csendes kis hegyi falu, macskaköves utcákkal, egy templommal, pár szállással és étteremmel, 1380 méter tengerszint feletti magasságban gyönyörű kilátással a környező fenyvesekre és a Teide lankáira. Tökéletes bázis a Paisaje Lunar vagy a közeli borászatok meglátogatásához, meg persze a Teide meghódításához.

Az amúgy is csendes kisváros (1650 lakos), februárban a pandémia idején igazi szellemvárossá változott, rajtam kívül gyakorlatilag nulla turistával, így pár nappal korábban nem volt nehéz szállást foglalni, a szállásra bejutni viszont annál inkább. Pár órával korábban még a napsütötte 25 fok körüli El Médano tengerpartján kávézgattam a szörfösöket nézegetve, így a hotel előtt rövidnadrágban kiszállva az autóból villámcsapásként ért a 12 fok körüli csípős hideg, alig vártam, hogy becsekkolhassak. A szálloda és a földszinten lévő étterem (ahol vacsorázni szerettem volna) ajtaja is zárva volt. Többször csengettem: semmi. Hívtam a bookingon és a googleben recepcióként megadott számot, kicsengett, de senki sem vette fel. Fél 8 körül járt, elkezdett sötétedni és egyre hidegebb lett. Az utcán nem voltak emberek. A közelben pont záráshoz készülődött a városban legtovább nyitva lévő kisbolt, gondoltam veszek valami kaját vészhelyzetre. A tulajdonos hölgy nagyon kedves volt, mivel a reggeli joghurthoz elfogytak műanyag kiskanalak a polcról, elmosogatott és kölcsönadott egy fém kiskanalat. Ezen felbuzdulva Google translate segítségével próbáltam elmagyarázni, hogy a szemben lévő kis panzióba foglaltam szállást, de sehol senki. Mobilján hívta a tulajdonos fiát, aki 10 perc múlva érkezett autóval és beengedett, kb. 45 perccel érkezésem után. Kiderült én vagyok az egyedüli vendég a panzióban, a szobám szerencsére készen állt. A központi fűtés ugyan takarékossági okokból ki volt kapcsolva az épületben, dupla takarót és egy olajradiátort is kaptam. Mondtam, hogy csak miattam ne bajlódjanak a reggelivel majd veszek valamit a boltban, úgyis vissza kell vinnem a kölcsön kanalat, de ragaszkodtak hozzá, hogy náluk reggelizzek.

Másnap reggel a fiú apja, egy régivágású mogorva öregúr fogadott a recepción, de a hűvös viselkedés lehet csak annak tudható be, hogy az elmúlt fél évben nem sok vendég érkezett hozzájuk, illetve, hogy spanyolon kívül más nyelven nem beszélt, így nehezen kommunikáltunk. Annak ellenére, hogy egyedül voltam a hotelben és az étteremben, korrekt kis reggelit pattintott össze az öregúr, lehet ezzel akarták kárpótolni, hogy előző este elfelejtettek a várni a szálláson a megbeszélt időpontban.

A nagy múltú családi panzió esetében a tegnapi baki valószínűleg ez csak egy egyszeri eset és nem a szokásos békeidőbeli üzletmenet. A szálloda egykori pompája mára már kissé megkopott, kicsit szocreál, de a szoba tiszta volt, rövid tartózkodásra tökéletes. Wifi nincs.

Teide – csúcshódítás

A 3718 méter magas Teide Spanyolország legmagasabb csúcsa, az ország leglátogatottabb nemzeti parkja és a világ harmadik legnagyobb vulkánja.

A csúcs közelébe viszonylag egyszerű feljutni, de aki az utolsó 600 métert is meg szeretné tenni, annak előzetes engedélyre lesz szükséges. Vilaflorból fél óra (25 km) alatt lehet eljutni a Teide felvonó alsó állomásáig autóval. Innét felvonóval a felső állomásig alig 8 perc (21 euró egy irányba, 37 euró oda-vissza).A felvonó minden nap 9-16 óra között közlekedik, hacsak a rossz idő miatt le nem kell zárni.

A csúcsra (Pico del Teide) feljutáshoz a Telesforo Bravo túraútvonalon kell továbbmennünk, amelyhez előzetesen be kell szereznünk a belépési engedélyt. Engedély hiányában sem kell kétségbe esni, folytathatjuk utunkat észak felé La Fortaleza vagy nyugati irányba a Pico Viejo kilátópontokig. Az előbbiről Tenerife szigetének egész északi oldalát beláthatjuk. A másodikról a déli oldalra van jó rálátás.

A csúcsra vezető Telesforo Bravo útvonalra az engedély megszerzése nem egyszerű, de nem is lehetetlen, valójában csak az adott napi érdeklődők száma húzhatja keresztül a számításunknat. Az útvonalon egyidejűleg maximum  50 ember tartózkodhat (a napot 4x 2 órás szakaszra osztják,m így naponta 200 ember juthat fel a csúcsra), a legutolsó a vulkán kráterével határos szakaszon pedig már csak 10 fő, így itt előfordulhat pár perces sorbanállás is. Engedély igénylése online

A látogatók nem jogosultak a kráter teljes körbejárására vagy a kráterbe való belépésre és a kitáblázott útvonalat sem szabad elhagyni, a felvonó felső állomásán és környékén maximum 1 órát lehet eltölteni. Ennek két oka is van, egyrészt ezzel garantálják, az 50 fős limit ellenére minél többen feljuthassanak egy adott napon, másrészt ezen a magasságon nem is célszerű túl sokat időzni, mivel a tengerszintről érkezve ezen a magasságon már jelentkezhetnek a magassági betegség kezdetei tünetei.

Altavista Refuge – menedékház a felhők felett

Aki viszont jól bírja a magasságot, nem szeretne engedélyt kérni és szívesen nézné a naplementét és a napfelkeltét is a csúcsról, azoknak ajánlott a kalandosabb “B” terv.

Az Altavista del Teide menedékház az egyetlen szálláslehetőség a csúcs közelében, a Teide Nemzeti Park szívében, 3260 méteres magasságon. A menedékház két épületből áll és három emeletes ágyas hostel szobából áll, összesen 54 fő befogadására alkalmas. Közös mosdóval, étkezővel, konyhával és egy betegszobával. A szobák fűtöttek és meleg ágyneműt is adnak, így nem kell hálózsákot hozni felvonóra. A menedékházban van egy kis büfé és lehetőség van hozott kaja melegítésére is.

Az eredeti menedékhelyet 1892-ben építették, és 1950-ben vette át a működtetését Tenerife szigetének tanácsa. A menedékházat 2007-ben teljesen felújították. A maximális tartózkodási idő 1 éjszaka és a másnap reggeli első, 9 órás felvonóval el kell hagyni a csúcsot.

Parador de Las Canadas del Teide

Az egyetlen hotel a Teide Nemzeti Park területén, 2200 méteres magasságban, mindössze 4 km-re a felvonó alsó állomásától. Hivatalosan 3 csillagos, de a négyet is megérdemelné. Komfortfokozatában természetesen nem említhető egy lapon az Altavista menedékházzal.

A Las Canadas del Teide Paradorban megszállni igazi kiváltság, a fűtött beltéri medencéből csodálhatjuk a karnyújtásnyira magasodó vulkánt, éjszaka pedig a csillagokban gyönyörködhetünk. A Kanári-szigetek világszerte elismerten, közel tökéletesek az égbolt és a csillagok tanulmányozásának feltételei, így a hobbiasztrológusok is örülhetnek, hiszen a hotel két csillagászati távcsővel várja a vendégeket.

Sanatorio de Abades: Lepratelep a paradicsomban

Az 1940-es spanyol leprajárvány idején gyógymód hiányában a fertőzötteket jobbnak látták egy szigeten (Tenerife!) karantén alá helyezni. 1942-ben Franco utasítására megkezdték a lepratelep (templom, kórház, iskola, lakóépületek) felépítését, majd az 1945-ben felfedezett gyógyszernek köszönhetően végül sohasem adták át.

Az üresen kongó és telegraffitizett szellemvárost azóta használta már a hadsereg gyakorló terepként, volt itt illegál technoparty, sőt egy olasz befektető bizarr kontrasztként luxusüdülőt szeretne ide építeni.

A helyszín egyrészt nyomasztó, különösen, jelen helyzetben maszkban járkálva a terepen, másrészt az egyik legizgalmasabb spontán fotótéma volt belebotlani az elhagyatott  leprakórház folyosóin kesztyűző párosba, főleg, hogy először nem éppen öleb kutyájuk futott felém az épületben üdvözölni.

Abades, egy kis üdülőfalu, nagyrészt újépítésű fehér sorházakkal Tenerife dél-keleti partján, nagyjából félúton Los Cristianos és Santa Cruz között, csak 1 km-es kitérő a szigetet félig megkerülő TF-1 autópályáról.

Candelaria

Utolsó rövid megállóm, mielőtt körbeérnék a szigeten, már csak 17 km-re vagyok a fővárostól Santa Cruztól, ahova 3 héttel ezelőtt érkeztem.

Candelaria fontos zarándokhely, sokan látogatják a bazilikát a Fekete Madonna miatt. Minden évben augusztus 15-én tartják a Candelaria-fiesztát, amely az egyik legfontosabb ünnep Tenerifén. Az ünnepségekre több ezer látogató érkezik. Sokan gyalog érkeznek Tenerife különböző részeiről.

A bazilika mellett a főtéren található a domonkos atyák kolostora, akik a Madonna kegyhelyet gondozzák. A zárdát súlyosan megrongálta egy vihar, amely 1826-ban az eredeti szobrot is elvitte. A jelenlegi Madonnát Fernando Estevez tenerifei művész készítette 1827-ben.

A Bazilika előtti téren, a tengerparton kilenc guanche vezető bronzszobra található.

Santa Cruz de Tenerife

Lassan, megfontoltan haladva, hetente költözve, hétvégente kicsit felpörgetve, kerek három hét alatt sikerült megkerülnöm Tenerifét, de ebbe egy 3-4 napos La Gomera kitérő is belefért.

A kikötőben lévő Cicar-nál leadom a bérautót, és gyalog sétálok be a belvárosba, hogy egyetlen éjszakát itt töltve, másnap reggel továbbhajózzak Fuerteventurára.

Karnevál light, ahol új értelmet nyer a maszk

2021. Február 12. péntek este van, Santa Cruzt érkezésemkor már körbejártam, így most csak céltalanul sétálok a belvárosban, azaz nem teljesen céltalanul, vacsora helyet keresek. Először az tűnt fel, hogy a Covid ellenére szinte az összes kiülős terasz tele van, a szokottnál többen vannak az utcákon és minden második embert be van öltözve, de legalábbis színes parókát visel. Először nem értettem, aztán leesett, hogy ma van a karnevál. Azaz ma lenne a karnevál. Annak csak egy fékezett habzású verziójába csöppentem bele. A Riói után tenerife-i karnevál a világ második legnagyobb megmozdulása lenne, de 2021-ben sajnos törölték az eseményt a naptárból, de a helyiek a brutális utcabál helyett visszafogott módon mégiscsak megemlékeztek a dátumról. A kijárási tilalom hivatalosan este 10 órától kezdődött, de ezen a napon a rend őrei is elnézőbbek voltak, így még este 11-kor utcán támolygók is megúszták egy szóbeli figyelmeztetéssel.

Holnap reggel 7-kor viszont indulás Fuerteventurára!